Pokoli Gimi (vagy mégsem?)

1.

Szól az ébresztőm. 6:30 van. Még 5 perc.
Semmi, de semmi kedvem nincs felkelni, főleg hogy most lesz az első napom a gimiben. Annyira nem vártam, semmi kedvem hozzá.

Ugyan, kit akarok átverni? Igazából félek, mert nekem az általános is kész pokol volt. Mit várjak a gimitől?

Úgy terveztem, csak 5 percre fekszem vissza, de 35 lett belőle, így 7:05-kor kezdtem el készülődni.

Felöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam, sminkeltem.

Fehér blúzt vettem fel, fekete szoknyával, lapos talpú, fekete cipővel, mert évnyitó lesz 8:30-tól (de már 8-ra ott kell lenni!)
A sminket nem viszem túlzásba, kis szempillaspirál, világos rúzs.

Elkészültem, ránéztem az órámra (7:38 volt) és már épp indultam volna, amikor a bátyám, Zalán megszólított, mert természetesen nem bírta ki szó nélkül:
-Azta, Lívia, sikerült elkészülni?- kérdi gúnyosan.
-Igen.- mondom egyszerűen, és elindulok.
Music on, world off, go to school

Bár késésben vagyok, megállok a SPAR-nál, és veszek reggelit: croissant és Hell Café, illetve hogy ne hallják éhen/szomjan délig, veszek vizet és csokit.

Megérkeztem, 8:06.
Felmentem a 13-as terembe (nagyjából tudom, mi merre van, és az osztálytársaimat is ismerem, mert volt egy eligazítás augusztus végén), bekopogtam, majd benyitottam:
-Jó reggelt! Elnézést a késésért, elaludtam- mondtam, miközben ki vettem a fülemből a fülest, majd leültem a legközelebbi padhoz, ami az ajtó felőli padsor első padja volt.
-Szia! Rendben, de ne csináljunk ebből rendszert, jó?- mondta az ofő, Török Hajnalka.
-Rendben- mondom.
-15 perc múlva lemegyünk az udvarra, ahol az évnyitó lesz, addig foglald el magad!
-Rendben- ismétlem meg, majd előveszem a könyvem és olvasok és eszem.

15 perc múlva szól az ofő, hogy induljunk le az udvarra. Elindulunk.
8:28-ra leérünk, 8:30-kor el is kezdődik az évnyitó.