Pokoli Gimi (vagy mégsem?)

22.

Úgy tudtam. Rebeka ahogy meglátott, rögtön letámadott a Marci-témával. Azaz a SPAR-ban, amikor épp kivettem a Cappuccinom a hűtőből.
- Örülök, hogy te sem vagy tökéletes - közölte velem Dénes. Tehát szerinte is hülye vagyok.
- Én viszont nem örülök, hogy téged komolyan szórakoztat a szerencsétlenkedése - közölte Rebeka a bátyjával. Na, kösz. Mi az, hogy a szerencsétlenkedésem? Azért vagyok szerencsétlen, mert ők valami mese világban élnek, én meg nem hagyom magam meggyőzni valami totális hülyeségről? Amíg ők vitatkoztak én fizettem, aztán leléptem. Képzelem, mennyire örültek az ott dolgozók és a vásárlók.
- Hé, Lívia, várj már!
- Lív, állj meg! - kiáltottak. Bevártam őket. Mihelyst beértek, Rebeka továbbra is próbált meggyőzni. Dénes egyetlenegyszer szólalt meg, kihasználva, hogy a húga levegőt vesz.
- Az biztos, hogy Marci kedvel téged. És szerintem te is kedveled őt. Hogy érezted magad tegnap délután? - Na, ez meglepett. Nem is tudom, hogy az-e, hogy tud róla, vagy szimplán váratlanul ért a kérdés.
- Az engem is érdekelne - szólt Rebeka, mielőtt bármit mondhattam volna. Na, ez még jobban meglepett. És most már biztosan az, hogy tud róla. - Egyáltalán mikor akartál beszámolni róla?
- Hagyjalak titeket, hogy kibeszélhessétek, vagy..? - kérdezte Dénes, aki látszólag már nem tudta, mihez kezdjen.
- Légyszi - nézett rá a húga. A fiú bólintott, és előre ment.
- Naa... Mesélj!
- Mit meséljek? Rám írt, elhívott a parkba, visszaírtam, mentem, beszélgettünk, eljöttem, aztán gondolom ő is. Ennyi - mondtam. Mert tényleg ennyi. De nem volt elégedett a válaszommal. Naná.
- Mi volt rajtad? Miről beszéltetek? Mikor randiztok legközelebb? Tényleg megfenyegetted?
-Nem fenyegettem meg! És ez nem randi volt! Sok mindenről. Fekete szaggatott farmer, világoskék haspóló, fekete pulcsi és cipő. Mennyi az idő? - kérdeztem, mikor a sulihoz értünk.
- 7:57.
-És te honnan a halálból tudsz a tegnapról?
- A fiúk hiába mondják ránk, lányokra, hogy pletyisek vagyunk, ők ugyanígy kibeszélnek minket. Legalábbis Dénes és Marci tegnap beszéltek rólad egy jó fél órát. Én meg hallottam. Délután jössz edzésre? - Mi ez a hirtelen témaváltás?
- Megyek. De ezúttal fix, hogy lányoké a terem?
- Igen - mondta, én meg bólintva vettem tudomásul. Két okból nem mondtam semmit. Az egyik, hogy nem tudtam mit mondani. A másik, hogy becsengettek, a tanár meg bejött.
- Mindenki eltesz mindent, csak egy toll lehet az asztalon! - mondta, miközben lapokat osztott ki. Dolgozat.
- Nem volt szó arról, hogy írunk! - közölte Cecília. - Bár készültem órára, a dolgozatot köteles előre bejelenteni!
- Nem. Csak a témazáró dolgozatot vagyok köteles előre bejelenteni. Röpdolgozatot bármikor írathatok.
- Írathat, de köteles bejelenteni! - vitatkozott tovább a lány. Nem mellesleg ezzel el is telt az óra nagy része, jelzőkor a tanár az mondta, jó, akkor szerdán írunk. Aztán kiment a teremből.
- Akkor most vége az órának? - kérdezte Bendegúz.
- Úgy tűnik - felelte Tamara.
- Dénes, Lóránt, jöttök?
- Naná - válaszoltak egyszerre. És kimentek.
- Menjünk mi is? - kérdezte tőlem Rebeka.
- Igen, jöttök ti is - válaszolt helyettem Mariann.

- Szóval milyen volt a tegnapi randid Marcival? - kérdezte Zoé, miután leértünk. Először meglepődtem. Aztán rájöttem. Rebeka nyilván értesítette őket.
- Nem randi volt.
- Még mindig azt állítod, hogy nincs olyan, hogy te és Marci? - érdeklődött Mariann. Bólintottam.
- Oké. Akkor milyen volt a találkád Marcival? - módosította Zoé a kérdését vigyorogva. - Tehát jó - mondta meg sem várva, hogy reagáljak. Oké, tény, hogy egész jól éreztem magam, de ő ezt miből állapította meg?
- Na, ugye, hogy bele vagy esve - jelentette ki Mariann.
- Nem vagyok!
- Dehogynem - vágták rá tökéletesen egyszerre.
- Bizonyítékot akarsz? - kérdezte Rebeka.
- Nem! Ugyanis nincs mit bizonyítani!
- Zavarban vagy, kiabálsz...- kezdett el analizálni.
- Nem vagyok zavarban! - szakítottam félbe. - És nem kiabálok! Csak idegesít, hogy mindenáron meg akartok győzni arról, hogy tetszik, pedig ez nem igaz! Csak jobban tudom, mit érzek!
- Az érvelésed teljesen jogos - kezdte Rebeka. - Lenne. Ha nem látnánk, amit látunk.
- Oké. És mit láttok?
- Zavarban vagy. Ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy tiszta vörös a fejed.
- Meleg van! - vágtam rá, holott még én is tudtam, hogy ez a világ legnagyobb hülyesége. Ha azt mondom, van 20°C, túlzok.
- Ha neked a 15°C meleg - vont vállat Zoé. Megnéztem az időképet.
- 16°C van - mondtam.
- Igazad van, sokkal jobb. Már értem, miért olyan vörös a fejed - bólintott.
- Na, jó, le lehet szállni rólam!
- Nem szívesen szakítom félbe a nyomoráról való társalgást - mutatott rám Dénes. Kösz. - De 5 perc múlva csengetnek. És tesi lesz.
- Te, Lívia, miért olyan vörös a fejed? - kérdezte Lóránt.
- Meleg van! - vágtam rá ismét. A fiú először furán nézett rám, végül megvonta a vállát.
Felmentünk a tesi cuccunkért. Mire leértünk, becsengettek. Nem rázta meg egyikünket sem, nem siettünk. Átöltöztünk, majd bementünk a tesiterembe, ahol a többiek a köröket futották. Elnézést kértünk a késésért. Megkaptuk. Csak annyit mondott, fussunk. Futás után folytattuk a talajtornát meg a szekrényugrást.

- Szóval mi is az a megfenyegetős-sztori? - érdeklődött Mariann szünetben.
- Még mindig nem fenyegettem meg - néztem Rebekára.
- Ha te nem mondasz semmit, szerzek másik informátort - közölte Mariann. Azzal elindult az épület felé. Kb. 3 perccel később diadalittasan mosolyogva jött vissza. Sejtettem, hogy Marcival beszélt. De van, amit nem sejthettem előre.
- Lív, a pasid sokkal bőbeszédűbb, mint te.
- Nem a pasim! - közöltem, de teljesen feleslegesen.
- Majd lesz. Na. - Azzal elkezdte a mesélést. Mikor odaért, hogy azt is kihúzta belőle, hogy a hétvégén elhívna valahova, arra felkaptam a fejem. - Szóval délután megyünk vásárolni - fejezte be.
-Amúgy olyan nyomorult egy falu ez, hogy nincs egy rohadt mozi - ingatta a fejét Zoé.
- Ez egy kisváros, nem falu - javította ki Rebeka, majd legyintett - De végülis igazad van.
- Attól még lesz itt bármi? - folytatta Zoé. - Nem.
- Most mi bajotok? - kérdeztem röhögve. - Van itt egy gimi, egy általános iskola, egy pláza, egy kávézó, egy konditerem, egy Spar és egy Penny. Nem elég? Ja, és még csend is van.

Rajzon csendéletet rajzoltunk. Mindenki 5-öst kapott. Mert csendben voltunk. Konkrétan meg sem nézte, ki mit csinált, mindenkinek beírta az 5-öst. 15-en örültünk, Cecília meg... Rákezdett arra, hogy ő nem azért dolgozott 45 percig a rajzán, hogy utána meg se nézzék.

A nap hátralevő részében hagytak a Marci-témával. Helyette jött a vásárlás-téma. Végül megegyeztünk abban, hogy szerda délután.

Edzésen tényleg csak a lányok voltak. Egy kicsit lelombozódtam. Ez hülyén hangzik, de így éreztem. Mindegy.