Pokoli Gimi (vagy mégsem?)

9.

Hát ilyen nincs! És mégis!

Föcin foglalkoztunk tovább a Holddal, semmi extra.
Szünetben bejött az ofő, megkért minket, hogy legyünk jók a kémia órán (meg úgy általában is, de most kifejezetten a kémia óráról volt szó)

Mi megpróbáltunk eleget tenni a kérésnek. Tényleg.

-Rendben, kinél tartottunk a múltkor?- kérdezte, miközben bejött a terembe.
-A középső padsor következik.- mondta Cecília (ki más?)
-Rendben. Neved? Hányas voltál kémiából?- kérdezte Ilonától. Ő megmondta a nevét és hogy 5-ös volt. Utána elmondta Auróra, Tamara stb.
Ez még oké volt. Mindenki csendben volt és figyelt (vagy legalábbis úgy tett, mint aki figyel).
-Rendben vegyétek elő a füzeteiteket.- mondta, mire mindenki elővette, csakhogy volt, aki a táskájából vette elő. És ezen akadt ki a tanár. Nem tudom, miért, vagy.... Nem tudom.
-Hova gondoltok? Hm? A felszerelésnek már az asztalon kellene lennie!- kiabálta(!)
-Elnézést, tanárnő, legközelebb kint lesz az asztalon- ígérte meg unottan Dénes.
-Ajánlom is! De akkor folytassuk az anyagot.- mondta. Egy darabig minden rendben volt, egészen addig, amíg nem mondta, hogy vegyük elő a könyveket:
-Vegyétek elő a tankönyveket!
-Melyiket?- kérdeztem. Lehet, hülye kérdés, de mivel kémia könyvünk nincs (és azt biztos, hogy nem kaptunk), nem tudtam, milyen tk-re gondolt, szóval muszáj volt megkérdeznem.
-Milyen tankönyvet? Mit gondolsz, kémia órán milyen tankönyv kellhet? A kémia tankönyvet vegyétek elő!
-De nincs- mondtam.
-Mi az, hogy nincs?- kérdezett vissza.
-Hát az, hogy nincs.- felelte helyettem Bendegúz.
-Tanárnő, úgy értik, nem kaptunk kémia tankönyvet- korrigált Cecília.
-Miért nem kaptatok?
-Nem tudjuk, de nem kaptunk.
-Na jó, akkor marad a füzet. Diktálok feladatokat. Írjátok fel!
-Miért nem játszunk?- kérdezte Csongor.
-Mi az, hogy miért nem játszunk? Mit gondolsz, fiam, hol vagy? Az óvodában?- hitetlenkedett a tanár. Amúgy jogosan, én sem értettem.
-Nem, úgy ér...-kezdte volna megmagyarázni, de a tanár félbeszakította.
-Nem érdekel! Mindenki előveszi a füzetét, és írja, amit diktálok!- üvöltötte. Diktált pár feladatot, egyiket sem tudtam. Csengőkor azt mondta, aki nem lett kész, csinálja meg otthon, hétfőn megnézi, és akinek nem lesz kész, egyes. Oké, megvan az első jegyem. 
Miután a tanár kiment, Cecília megint elkezdett üvöltözni.
-Ezt nem hiszem el! Ti tényleg nem tudtok normálisan viselkedni?! Nem bírtok normálisan válaszolni egy kérdésre?! Hülye kérdéseket tesztek fel?! Játszani akartok?! Ennyire komolytalanok vagytok? Hogy gondoltátok ezt?! Tudjátok mit? Nem is akarom tudni! Elegem van, örüljetek, ha hétfőn lesz még valaki, aki megtartja nekünk a kémia órát!
-Cecília, 1: nyugodj le! 2: mi normálisak voltunk, arról nem tehetünk, hogy ez a nő kattant. És 3: én személy szerint örülnék, ha nem lenne senki, aki megtartja az órát- közölte Dénes.
-Argh...-ezzel Cecília kiviharzott a teremből
-Azt ugye tudjátok, hogy valamennyire igenis igaza van?- kérdezte Rebeka
-Mégis miben?-kérdezte Dénes, és amíg vitatkoztak, én odamentem Csongorhoz, hogy megkérdezzem, hogy gondolta a kérdését, mert engem kifejezetten érdekelt.
-Csongor, mire gondoltál, amikor megkérdezted, miért nem játszunk?
-Úgy értettem, hogy interneten ilyen játékos feladatokat oldhatnánk meg, pl. LearningApps-on vagy Wordwall-on. Általánosban gyakran csináltunk ilyet, átvettük az anyagot, aztán ilyen játékos feladatokkal gyakoroltunk.
-Ja, így már értem. Bocs, de muszáj volt megkérdeznem, nem értettem, mit akarsz ezzel, de így már érthető.
-Hagyd, Lívia, én sem tudtam, mire gondol, pedig én egy osztályba jártam vele- röhögött fel Máté. Erre nem tudtam mit felelni, szóval csak visszasétáltam a padomhoz.
-Amúgy milyen óránk lesz?- kérdezte Lóránt.
-Igazolatlan- vágta rá Dénes.
-Most töri lesz, utána magyar- válaszolta meg a kérdést Alex.
-Oké, kösz.
-Mikor csengetnek?- kérdezte Mariann.
-2 perc múlva.
-Ha nem érünk vissza a tanár előtt, megmondanátok, hogy mosdóban vagyunk?- kérdezte Zoé.
-Persze- mondtam.
-Köszike!- mondták kórusban.
Már 20 perc eltelt az órából, mire a tanár bejött, szóval a lányok hamarabb visszértek. Nem tudjuk, miért késett ennyit, de mindegy. Vettük tovább az anyagot, aztán kicsengettek, és jött a rettegett magyar.