15.

26 4 8
                                    

One week later, on Friday

Az elmúlt héten nem történt sok minden. A töri dogám 4-es lett. A magyarom 5-ös. Vajon mikor kezdtem utoljára a tanévet 5-össel magyarból? Ja, megvan. 5. osztályban. De akkor kitűnő voltam.
De vissza. Szóval. Három fontos dolgot meg kell említenem.
Az első, nem késtem a héten. Időben beértem.
A második, sem Arzén, sem Cecília nem csesztetett.
A harmadik, jövőhéten gólyahét:

 A harmadik, jövőhéten gólyahét:

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Ezek lennének a programok.
Csak azt mondja meg nekem valaki, mi az a gólyabál? Nekem ezen részt kell vennem? Csak mert eszemben sincs. Mert nekem a 'bál' szó hallatán az amerikai filmekben látott kép ugrik be. Azaz báliruha (én alapból nem vagyok kifejezetten szoknyás típus. Felveszem, ha kell, de...inkább nem.), magassarkú (egyszer volt rajtam [kb. 1 percre], de akkor sem bírtam megállni sem benne, a 8 éves öcsém kellett, hogy ne bukjak orra. Arról nem is beszélve, hogy nekem a lapos talpúban is kényelmetlen.), partner. Erről meg asszem, felesleges bármit is megjegyeznem. Világos, hogy semmi keresnivalóm nincs semmilyen bálon.
-Ez mi a franc? - kérdezte Bendegúz.
-Olvasd el! - vágta rá Cecília.
-Valaki normális?
-Hát, az egy szórólap - mondtam.
-Tényleg, Lívia? Tényleg?
-Hát... Most nem azért, de Cecíliának igaza van. Ha elolvasod, rájössz. Vagy ha elolvastad, és egy konkrét dolog nem világos, arra kérdezz rá.
-Hah!
-Oké. A sportvetélkedő világos. De milyen mesefigura? Milyen mesefigurák vannak?
-Google! - vágta rá Dénes.
-Nem is tudtam, hogy a Google egy mesefigura! Azt hittem, az egy kereső! Kösz a felvilágosítást!  Na, de komolyan!
-Há' mit t'om én!
-Sosasem néztetek mesét? - érdeklődött Zoé.
-Dehogynem. Utoljára kb. 6 évesen. Ami 10 éve volt! - közölte Bendegúz.
-9. 9 éve volt - javította ki Rebeka.
-Tökmindegy. De akkor ugorjunk. Milyen tánc? És ebből hogy tudom magam kivonni?
-Ne gyere el!
-A gólyabálat - Aucs! Ez nagyon fájt. - meg hogy kell elképzelni?
-Gólyabált, nem gólyabálat. - javítottam ki. Nem vagyok nyelvtannáci, de aucs!
-Nekem nyolc. Szóval hogy képzeljem el? Vegyek öltönyt meg hívjak el valami hülye lányt? Vagy mi? - kérdezte, mire Cecília hozzávágott egy tolltartót.
-Ha mégegyszer lehülyézed a női nemet, nem éled túl!
-Jó, bocs! Nem úgy értettem!
-Mi folyik itt? Óra van! Kivel van órátok? - kérdezte egy tanár, aki bejött. Ki ez? És amúgy mikor csengettek be? 6 perce.
-Ki maga, és mi köze ehhez? - kérdezte Lóránt.
-Takács Szilvia vagyok, és tőletek zeng a folyosó. Én pedig szeretnék órát tartani. Megtennétek, hogy kicsit halkabbak lesztek?
-Persze, tanárnő, elnézést kérünk!
-Köszönöm! - ezzel kiment a teremből. Nem sokkal utána bejött az igazgató. Matekot tartani.
-Mit vették utoljára? - kérdezte, mire Cecília feltette a kezét. Bendegúz meg bekiabálta, hogy a2+b2=c2. Talán a pitagorasz - tételre gondolt...?
-Hogy micsoda?
-a2+b2=c2.
-Hallgass már! A 2 ismeretlenes egyenletrendszert vettük.
-Kérek egy füzetet! - mondta, mire Cecília már nyújtotta is az övét. Ezután kért egy matekkönyvet is. Abból írt fel feladatokat a táblára, amiket meg kellett oldanunk. 5 feladat volt. 15 perc. 8 perc alatt oldottam meg. Aztán elővettem a könyvem, és olvastam. Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen. Csak 3 sort tudtam olvasni, mert az igazgató megkérdezte, hogy kész vagyok-e már, azért olvasok?  Mondtam, hogy igen. Erre a fiúk azt mondták, akkor odaadhatnám nekik. Mire a diri közölte, hogy meg ne próbáljam, neki adjam oda, leellenőrzi. Jó lett. Aztán megkérdezte a nevem, elmondtam.
-Rendben. Lívia, gyere ki és old meg az elsőt a táblánál!
-De miért ő? Én akarok kimenni!
-Hogy hívnak?
-Angyal Cecília.
-Rendben, Cecília, a tiéd lehet a következő.
-Felőlem kimehet! - mondtam, mert én nem szeretek a táblánál lenni. Akkor sem, ha csak másolnom kell.
-Rendben, akkor gyere, Cecília. - sóhajtotta. Azt hiszem, többet nem jön be hozzánk. Lehet, nyugdíjba is megy.
Cecília kiment, és csinálta a feladatot. Az eleje jó volt, aztán a végén, ahelyett hogy hozzáadta volna a 4-et, kivonta.
-Cecília, ez nem jó! A 4-et hozzá kell adni, nem kivonni!
-Te mi a fenéről beszélsz? - kérdezte, aztán rájött, miről beszélek, és elkezdett üvöltözni velünk, hogy ez a mi hibánk, mert nem hagytuk csendben dolgozni, és emiatt rosszul csinálta. Ami azért hülyeség, mert addig, amíg én kész nem lettem, csend volt. Azt meg nem hiszem, hogy 8 percig csinálta az elsőt. De mindegy is, ő tudja.
-Lívia, gyere ki, és csináld meg a többit, kérlek!
Kimentem, és megcsináltam. Mikor az igazgató megkérdezte, kinek lett jó, a fél osztály feltette a kezét. Az a fele, amelyik a tábláról másolta. Én komolyan nem értem, miért olyan nehéz ez. Mi olyan nehéz ebben, hogy a fél osztály nem bírja magától megcsinálni. Mondjuk nekem a matekkal soha nem volt komolyabb gondom. A kémiával annál több.

Pokoli Gimi (vagy mégsem?)Where stories live. Discover now