Pokoli Gimi (vagy mégsem?)

12.

Hétfő+kémia=a legeslegpocsékabb nap a héten. Elvégre így kell indítani a hetet egy jó kis kémiával, nem?

Felkeltem valamivel 7 előtt, elkészültem, elindultam. Bementem a SPAR-ba, ahol megláttam... Megláttam egy régi sulitársam. Ami eddig nem lenne ANNYIRA nagy probléma, csak...
Egy: fogalmam sincs, mit keres itt. Hogy kerül ide Szolnokról?
Kettő: bárhogy szerettem volna elkerülni, nem tudtam; megszólított:

-Szia, Lívia, mizu?- kérdezte Gergő.
-Szia, semmi extra. Mi járatban vagy Tiszafüzéren?- tértem az engem foglalkoztató kérdésre.
-Mondhatni, átutazóban vagyok. Karcagra megyek. Kicsinosodtál, haljak meg.- jó lenne, khm, khm... Mi az, hogy kicsinosodtam? Semmit, az ég világon semmit nem változtam. Ugyanaz a 158 cm-es, barna hajú, lapos mellű lány vagyok, aki 3 hónappal ezelőtt szabadult.
Ránéztem az órámra és 7:57 volt Mierda!!! El fogok késni!!! Maldita Vida!!!
Amúgy nem érdekelne különösebben, de a tanár már így is pikkel rám, nem kéne már megint késni.
-El fogok késni...
-Menj csak, majd még találkozunk. Szia!
-Szia- köszöntem el, majd siettem az iskolába (nem hittem, hogy lesz ilyen...)
8 órára éppen beértem, de pechemre a tanár már ott volt, és persze kérdőre vont a 3 mp-es késésem miatt...
Csendben végig hallgattam, hogy hogy lehetek ennyire nemtörődöm, ennyire pontatlan, ennyire pofátlan (?), ennyire komolytalan (?)... Hogy ezek alatt mit ért, arra még nem jöttem rá. Viszont kíváncsi lennék, hogy fogja beírni a pár mp-es késésem. Vagy beír egész órára hiányzónak? Kitelik tőle... Mindegy. Mikor véget ért a litánia, elnézést kértem, és mondtam, legközelebb ideérek időben. Valószínűleg elégedett volt a válasszal, mert elkezdte az órát. Vettük a tananyagot, aztán óra végén beírta a hiányzókat, és akkor... 8:46-kor betoppant Lóránt. Oké, hogy kijelentette, nem vesz részt több kémia órán, de nem hittem, hogy komolyan gondolja.
-Maga mit keres itt?- kérdezte a tanárt.
-Órát tartottam. Amin neked is részt kellett volna venned.
-Van igazolásom.- vágta rá a fiú.
-Hadd nézzem! ... Rendben. Ezt az osztályfőnököd majd intézi.
Ezzel kiment a teremből.

-Honnan van igazolásod?- kérdezte Mariann- nem hiszem el, hogy orvosi, azt sem, hogy a szüleid írtak egyet.
-Pedig orvosi.
-Komoly?
-Aha. Bementem és adtak. Tudjátok, itt úgy mennek a dolgok, hogy az orvos csak 10 órára megy be, de a asszisztens ott van már 7-kor, ő meg ad egy igazolást. Nálunk már csak így mennek a dolgok...
-Hát ez fantasztikus! Az egyik késik, a másik be sem jön órára! Legközelebb mi lesz? Felrobbantjátok a sulit? - akadt ki teljesen Cecília.
-Lív, mennyit?
-3 másodpercet. Plusz-mínusz pár tized másodperc...- mondtam, mire a fél osztály elkezdett röhögni. Örülök, ha viccesnek találják, bár ezek a tények.
-Az komoly. És mit szólsz Cecília ötletéhez? Felrobbantsuk a sulit?
-Ne! Nem akarok fegyelmit! Se másik sulit keresni- megint...
-Akkor nem robbantjátok fel? - kérdezte Bendegúz- mer' ha ti nem, majd én.
-Akkor, Cecília, nem Lívvel fogom felrobbantani a sulit, hanem Bendegúzzal. - húzta a lány agyát.
-Argh...-ezzel kiment a teremből.
-De mi nem tudunk semmit!- szólt Zoé.
-Ja, minket hagyjatok ki a balhéból!- szólt Mariann is.
-Oké.

Oké, ez hivatalos. Ezek nem komplettek. Remélem, viccelnek, de sose lehet tudni.

-Amúgy 3 perc és becsengetnek - szólt Ilona- csak mondom.- ezzel ki is ment a teremből.
-Milyen óránk lesz? - kérdezte Máté.
-Tesi- mondtam.
-Akkor menni kéne, mert megint le lesz cseszve az egész osztály, amiért pedig Cecília csesz le majd minket.
-Kit izgat? Az lány mindenkit lecsesz, aki levegőt mer venni. - közölte Dénes.
-Jogos.
-Igaz.
Elismerem, igaza van. De attól órára be kell menni. Ezzel a gondolatommal felálltam és kimentem. Alig 1 perc volt még becsengőig. 9 órakor már bent voltam a teremben, de csak Ilona, Cecília, Titanilla, Tamara és Hanna volt ott. A tanár nem. Nem sokkal utánam megérkezett Bendegúz, Lóránt, Dénes, Máté és Csongor. Utánuk Zoé és Mariann is. De a tanár még mindig sehol sem volt. Negyed 10 körül érkezett a tanár, aki azt mondta, foglaljuk el magunkat. Majd kiment a teremből. Több se kellett a fiúknak, kimentek focizni. Ilona a kondiba ment. Mi felálltunk, csináltunk 2 csapatot és "röplabdáztunk". És nem, az idézőjel nem véletlen. Egy ideig Cecília nyitott, amit nem fogadtunk, aztán amikor elrontotta, Zoé és Mariann felváltva nyitottak, majd odaadták a labdát nekem, hogy nyissak, de nekem eszem ágában sem volt. Közöltem, hogy nem fogok nyitni, mert nem tudok. Erre rávágták, hogy nem baj, és hogy ők sem fognak, mert elfáradtak. Erre Cecília azt mondta, vagy nyissunk, vagy adjuk oda neki a labdát, had nyisson. Odaadtam. Majd kimentem a teremből, ki az udvarra. Megnéztem, mit csinálnak a fiúk. Veszekedtek. Pontosabban csak Lóránt és Dénes.
-Hát, itt meg történt? - kérdezték a lányok, akik ezek szerint szintén megunták Cecíliát meg a "röplabdát".
-Passz. - válaszoltam.
-Csongor, Máté! Itt mi történt?
-Nem tudjuk.
-Dehát nem itt voltatok? - kérdeztem csodálkozva.
-Dehogynem. De mi nem értünk annyira a focihoz, kosarasok vagyunk.
-Jó, de valamit csak tudtok, nem?
-Azt csak tudjátok, mi történt, mielőtt összekaptak!
-Ha jól értjük, azon vitatkoznak, hogy Lóránt szerint a kapufáról a kapuba jutott labda gólnak számít, de Dénes azt mondja, nem. Mi mondjuk jól szórakozunk, de már vagy 10 perce ezen vitatkoznak. És, mint mondtam, mi nem értünk ehhez.
-És Bendegúz? Ő focizott, nem?
-De...
-Mi folyik itt? - kérdezte az éppen kilépő Ilona. Elmondtuk neki. Erre ő a szemét forgatva visszament. Mi kicsengőig hallgattuk a vitát, majd mentünk öltözni. A vita amúgy abból állt, hogy Lóránt azt mondta, ér, Dénes azt mondta, nem ér. És ezt így perceken keresztül. Kicsit unalmas volt ugyanazt hallgatni folyamatosan, de az, hogy ilyen gyerekesen vitatkoztak, szórakoztató volt. Szerintem legalábbis.
Ezután rajz következett. A tanárnő nem mondta meg, mit rajzoljunk, bármit rajzolhattunk (a normákon belül), azt osztályozta le. Szóval én elővettem egy füzetet és szerkesztettem egy ilyet:

Ezzel megvoltam, kb.5 perc alatt, szóval utána olvastam.
Amúgy 4-est kaptam rá, mert foglalkozhattam volna többet is vele, pl. kiszínezhettem volna, vagy valami, de nekem teljesen mindegy.

Matekon megírtuk a dolgozatot. Jól sikerült. Ezt azért tudom ennyire biztosan, mert hamarabb végeztem, kivittem és a tanár ki is javította. 5-ös lett. A többiek óra végéig ültek a dolgozat felett, annak ellenére is, hogy beküldtem a csoportba. Megkérdeztem, hogy számolhatok-e a telómon, mert nincs nálam számológép. Megengedte, úgyhogy miután kész lettem, lefotóztam, kivittem, visszaültem, majd elküldtem.
Szerintem lemásolni egy dolgozatot nem olyan bonyolult... Oké, hogy nem írok éppen gyöngy betűkkel, de a számaim azért olvashatóak! Meg a betűim is! Na, mindegy. Kicsengő előtt 2 perccel mindenki beadta. A tanár átnézte mindenkiét, és azt mondta, jónak tűnnek...

-Lív, gyere le az udvarra!
-Minek?
-Mert egész nap itt voltál a teremben! Megint!
-Ha nem megyek le önszántamból, leráncigáltok? Megint?
-Igen - vágták rá tökéletesen egyszerre.
-De...
-Ne már! Az alatt az idő alatt, míg akadékoskodsz, le is mehetnénk! Komolyan! Több időt töltesz azzal, hogy feleslegesen akadékoskodj, mint én a körmösnél!
-Jó, jó! Iszok egy kortyot, aztán megyek.
-Na...

-Amúgy köszi- mondta Zoé, miután kiértünk az udvarra, és tudtam, mire gondol.
-Szívesen. De...- kezdem, mert nem tudtam nem megkérdezni, tudnom kellett- mit csináltatok fél órán keresztül? Én 15 perc alatt megoldottam. Nektek meg csak másolni kellett.
-Gondoltuk, kevésbé feltűnő, ha nem adjuk be 5 perccel utánad. Így kevésbé gyanúsak a hibátlan dolgozatok.

Igen, ebben van valami. 11:37-kor elindultunk befelé, hátha egyszer sikerül időben felérni angolra. Ééés..............................................................
.............................................................................................................................................
........................................................sikerült! 11:40-kor már ott voltunk a terem előtt!
Tovább folytattuk az egyszerű jelent, törin megbeszéltük, mi lesz a dolgozatban, amit szerdán írunk, gazdaságin folytattuk az anyagot.