Pokoli Gimi (vagy mégsem?)

19., avagy eskü és röplabda

Dupla matekon vettük az anyagot, dupla magyaron szintén. Tesin kaptunk egy-egy 5-öst a táncra. Értelemszerűen csak mi, akik táncoltunk. Amúgy a lányoknak talajtorna volt, a fiúknak meg szekrényugrás. Aztán fordítva. Mi ugrottunk szekrényt, amíg a fiúk bukfenceztek meg cigánykerekeztek. Illetve nem.
-Fiúk, talajtorna! Elhiszem, hogy szívesebben nézitek a lányokat. Én is voltam ilyen. De attól még talajtorna! Gyerünk! - kiáltott nekik Pehely. Megjegyzem, továbbra is minket néztek. Tesi után jött az eskütétel.
Ami nagyjából következőképpen zajlott:
-Mindenki álljon fél lábra!- kiáltotta a stúdiós srác, akinek nem tudom a nevét. Mindegy, megtettük. - Ismételjétek utánam! Mi, a 9. évfolyam esküszünk a már nem létező picike tavunk nem létező gólyájára, hogy kacsának nem öltözünk. - Nagy röhögések közepette elismételtük. - A végzősöket tiszteljük, behódulunk nekik! - Erre elkezdtek záporozni a megjegyzések. Természetesen a 9/b-ből, azaz tőlünk.
-Aha, persze!
-Csak szerinted!
-Majd ti nekünk!
-Várj, nem értettem tisztán! Behódolunk nektek, vagy meghódítunk titeket?
-Meghódítjuk őket!
És hasonlók. Kb. így folyt le az eskütétel. Abban sem vagyok biztos, hogy a végére értünk (sőt, biztos, hogy nem értünk a végére), mert addig lázongtunk, hogy becsengettek, és mindenki ment órára. Pontosabban az igazgató mindenkit órára küldött. Ettől függetlenül vicces volt. At least I think so.
Amúgy mi az, hogy a "már nem létező" tóra esküszünk? Tán volt itt valamikor egy "picike" tó? Ezt angol után meg is kérdeztem a stúdiós Brigitől (akit Zoé jóvoltából ismerek). Azt mondta, hogy néhány éve volt itt egy tavacska, de kiszáradt. Oké.

Egyébként angolon és törin is folytattuk az anyagot.

Töri után már épp indultam volna hazafelé, amikor Rebeka hangja megállított.
-Állj! Állj, állj! Nem mész te sehova! Pontosabban a tornaterembe jössz! - kiáltotta, mire beugrott, hogy úgy volt, hogy ma bemegyek röplabda edzésre.
-Igaz. Bocs, megszokás - mondtam, majd elindultunk a tornaterem felé. Az öltözőben ott volt Ági, az a-ból az ikrek, Dóra és Zita, meg még 4 lány, akiket nem ismerek.
-Sziasztok! - köszöntött minket Ági. - Lívia, ők itt Veres Dóra és Zita, 9/a osztályosok. - mutatott az ikrekre. - Ő Sipos Anna - mutatott egy rövid, barna hajú lányra -, 10/a-s, az osztálytársam.
-Szia!- köszönt a lány.
-Ő Vincze Lilla, 11/b-s. - mutatott egy másik rövid, barna hajú lányra, aki csak intett. - Ő Fábián Angéla - folytatta a bemutatást, a hosszú, sötét szőke hajú lányra mutatva -, szintén 11/b-s.
-Hali!- köszönt.
-Ő pedig Vass Janka - mutatott az utolsó lányra, akinek festett vörös haja volt -, 11/a-s. Lányok, ő pedig Gemma Lívia, 9/b-s, Rebeka osztálytársa - mutatott be engem is.
-Sziasztok! - köszöntem nekik.
Átöltöztünk, majd bementünk a tornaterembe. Az ikrek fogtak egy labdát, azzal adogattak egymásnak, amíg Ági rájuk nem szólt, hogy hagyják abba.
-Hát ti? - kérdezte Rebeka az épp belépő fiúkat.
-Én is ezt akartam kérdezni - mondta Dénes. - Úgy volt, hogy ma mi edzünk, mer' egész héten elmaradt emiatt a gólya hülyeség miatt.
-De nekünk nem szóltak erről - szólt bele Ági. - Megyek, megkeresem Tolnait.
-Én megyek ütni párat - közölte az egyik fiú. Kb. 170 cm magas, sötét szőke haj, napbarnított bőr, sportos alkat. És ment ütni. A falhoz. A labdát. Kezdek összezavarodni. Diós mió!
Néhány perccel később visszajött Ági Tolnaival. Meg egy másik tanárral, akit nem ismerek, de Rebeka tudatta velem, hogy ő a fiúk edzője. A felnőttek kimentek, gondolom, megbeszélni, hogy mi van. Addig a csapatok nagy része fogott néhány labdát és elkezdtek, nyitni, ütni, vagy csak adogatták egymásnak.
-Neked nyithatok?- kérdezte a srác, aki nem rég még a falnál ütötte a labdát, mire elöntöttek a rossz emlékek.
-Nem.
-Miért nem?
-Mert nem akarom.
-Oké. De miért nem?
-Mert nem.
-Oké. És te nyitsz nekem?- kérdezte, mire végképp kiakadtam.
-Nem.
-Oké. Miért nem?
-Mert nem - ismételtem meg sokadszorra, majd kimentem az öltözőbe. Ahol lehet tippelni, mit csináltam: sírtam.
-Hé, mi a baj? - jött utánam Rebeka. Nem válaszoltam.
-Megbántott? Ha igen, leütöm.
-Nem - válaszoltam, mert nem akartam, hogy leüssön valakit, aki nem tehet a kiborulásomról. Meg amúgy sem akarom, hogy leüssön bárkit.
-Akkor?
-Hé, Lívia, mi van? Bántott? Megverjem?
-Dénes, nem zavar, hogy ez a lány öltöző? - kérdezte a tesóját Rebeka.
-Nem - válaszolt a húgának, majd hozzám fordult. - Na, mi a baj?
-Semmi, csak... rossz emlékek.
-Akkor kit verjek meg? - érdeklődött Dénes, aki úgy tűnik, nagyon meg akar verni valakit.
-Senkit - vágtam rá.
-Jól van, jól van.
-Azt tudod, hogy a múltat magad mögött kell hagynod, ugye?- kérdezte Rebeka.
-Magam mögött hagynám, de ő nem marad mögöttem!
-Na jó, ez nekem sok. Majd gyertek! -  hagyott ott minket Dénes.
-Nézd, én nem akarom megmondani, mit hogyan tegyél, és nem is tudom, de én itt leszek melletted, ha segítség kell, vagy csak le kell ütni valakit, oké?
-Oké, köszönöm - mondtam, de nem vagyok biztos benne, hogy a második szavamat is hallotta, mert a sípszó...hát, mondjuk úgy, hogy búcsút inthetek a dobhártyáimnak. Bye-bye, dobhártyáim, szerettelek titeket. Öröm volt az a 14 év, amit együtt töltöttünk.
-Szedd össze magad, aztán menjünk!
-Menj nyugodtan.
-Persze...én bemegyek, te meg lelépsz, mi?
-A telóm bent van. Szerinted elmegyek anélkül? - kérdeztem vissza hitetlenkedve.
-Jogos, de megvárlak - mondta. Siettem, ahogy csak tudtam, gondoltam, nem kéne nagyobb lecseszést kapnia miattam, mint amit kap. De végül nem lett lecseszve egyikünk sem. Tolnai csak azt mondta, álljunk be. Végül úgy volt, hogy a terem egyik felében a fiúk, a másikban a lányok. Főleg alapérintések voltak, meg az edzés végén nyitás. Aminél azt hittem kifutok a világból. Főleg, mikor azt mondta, senki nem megy el, míg nincs meg mindenkinek a 10. Megkérdeztem Rebekát, át is kell-e mennie, azt mondta, nem ártana, de nehogy komolyan vegyem, hogy  mindenki marad, mert úgysem. Állítása szerint tapasztalat... Oké.
Btw, egy sem ment át. A hálóig sem jutott el.
-Milyen volt? - kérdezte Rebeka, miután kijöttünk. Azt hiszem...
-Eltelt.
-Tényleg? - kérdezte szemforgatva. - Holnap is jössz? - erre csak elmosolyodtam. "Ezt nem kérdezheted komolyan" - mosollyal.
-Ez most egy igen vagy egy nem?
-Nem. Ez egy nem, mert emlékeim szerint holnap hajnalban lesz edzésetek. Én meg akkor még alszok, mint egy normális ember.
-Holnap 6:15-7:45-ig lesz edzés, ami nem hajnal, hanem reggel.
-Nekem egyre megy. 6:30 előtt én még életemben nem keltem fel.
-Jó, akkor gyere be 7-re.
-Mi? Ennek nincs értelme!
-Az elején én is így csináltam, ha reggeli edzés volt. Bár én 6-kor kelek. Mindegy. Szóval jeleztem, hogy nem valószínű, hogy beérek. Tolnai azt mondta, akkor menjek be később. Ha ilyenkor késel egy 30 percet, nem fog kiakadni. Add ide a telód!
-Mi? Minek?
-Csak add ide!
-De...
-Ébresztőt akarok beállítani rajta.
-Van beállítva, bár nem tudom, minek, semmi haszna. De tessék.
-Oldd fel! - adta vissza, mire beírtam a jelszót.
-Ha kinyomod, majd visszafekszel, még jó, hogy nincs haszna! - adta vissza a telóm. Megnéztem, mit állított be. Mikor megláttam, úgy felkiáltottam, hogy szerintem Győrig elhallatszott.
Beállította HAJNALI 5-re az ébresztőm! HAJNALI 5-re!!!
-Ne visíts már!
-De te HAJNALI 5-re állítottad az ébresztőm! A szomszédok biztos, hogy feljelentenek csendháborításért, ha hajnali 5 órakor elkezd üvölteni BVB: Wake up című száma!
-Oké. Oké. Hétfőn jössz?
-Meglátjuk.

Köszönöm a segítséget _Valami_lany_!