Pokoli Gimi (vagy mégsem?)

16.

Szombaton

Na jó, én ebben nem veszek részt! Sportvetélkedő? Oké. Mesefigurának öltözve végig menni a sulin? Rendben.
Elmondani valami hülye esküt? Egye fene. DE TÁNCOLNI NEM VAGYOK HAJLANDÓ!!! Táncoljon mi la polla! Alapból tehetségtelen nyomorék vagyok, már ami táncot illeti, de... Nem. Táncolni képtelen vagyok megtanulni! Pláne 4 nap alatt!

Vasárnap

Aha, gondoltam én, hogy megúszhatom. Rebeka és Zoé más véleményen vannak. És magukkal rángatnak. 'Kötelező' címszó alatt. Aha. Az ÖSSZES fiú kivonta magát ebből, Aurórával és Ilonával együtt. Maradtunk tehát 8-an. Ha a fél osztály kivonhatja magát ez alól, én miért nem?
De az elején.:
Reggel 9-kor arra keltem, hogy ész nélkül villog a telómon levő LED. Rebeka és Zoé is írt. Még félálomban voltam, de amint elolvastam az üzeneteket, rögtön felébredtem.
Zoé annyit írt, hogy 9-re legyek a parkban.
Rebeka is írta, hogy 9-re legyek a parkban, de ő elmagyarázta, miért.
Felhívtam.
~Szia! Hol vagy?
~Szia, aludtam.
~Mi? Eddig?
~Igen, Rebeka, eddig. Most láttam, hogy írtatok.
~Na jó, 10-re ideérsz? - kérdezte, mire elgondolkoztam. Most 9:08 van. Kb.35-40 perc, mire elkészülök, és kb. 10-15 perc, mire elérek a parkba.
~Talán. De legkésőbb 10 után 5 perccel ott vagyok.
~Re...
~Ha nem leszel itt pontban 10:05-kor, én megyek hozzád, de azt nem köszönöd meg!
~Cecília üdvözöl.
~Hallottam.
~Na, de lerakom, hogy tudj készülődni. Valami kényelmeset vegyél fel, ne farmert, mert hát mégiscsak mozogni fogunk.
~De nekem a farmer kényelmes.
~Ne értetlenkedj! Na, szia!
~Szia! - mondtam, de addigra lerakta. Felvettem a futóruhám, és kész. Sima fekete cicanaci, sima fekete pólóval, melegítő felsővel. A hajamat kifésültem, majd összekötöttem. Ettem, fogatmostam. Sminket nem raktam fel. Minek? Leizzadnám. És 9:46.
-Elmentem! - kiáltottam, bár nem tudom, kinek. Kimentem, épp indulni készültem, amikor:
-Hova-hova? - kérdezte apa. Azt hittem, már elment.
-A parkba.
-Elvigyelek?
-Igen, köszi.
9:51 volt, mire odaértünk.

-Sziasztok! - kiáltottam oda a lányoknak, akik épp néztek valamit valamelyikük telóján.
-Szia!
-Hát te? Én komolyan azt hittem, nem jössz, csak 11-re!
-Megfenyegettél! Amúgy ti mikor jöttetek, hogy már itt vagytok? - mutattam végig a nem helyi lányokon.
-A 7 órásival jöttünk - mondták egyszerre. Ja, hogy más képes hétvégén hajnalban felkelni? Nem tudtam, perdón!
-Na, megnézted, amit küldtem? - kérdezett Rebeka.
-Nem. Mikor néztem volna meg?
-Oké, akkor most megmutatom.
Hát, én már az első 15 másodperc után kijelentettem, hogy nekem ez nem fog menni.
-Most mi van? Ez nem is bonyolult!
-Neked nem. De nekem, akinek 2 bal lába van, igenis bonyolult.
-Ennek így semmi értelme! A fél osztály kivonta magát ebből az egészből! Én sem akartam hajnali 5-kor felkelni, hogy biztosan elérjem a 7 órási buszt, de megtettem! Miért? Azért hogy mindenki kivonja magát ebből az egész hercehurcából? A végzősök is menjenek a fenébe, hogy ilyen marhaságokat találnak ki! Hagyjuk az egészet a francba! - fakadt ki Mariann. Közben elment mellettünk 2 ember, akik kutyát sétáltattak, és hát, nem hiszem, hogy mégegyszer akárcsak a park közelébe mennének. Talán az országból is elköltöznek.
-Szerinted nekem öröm volt hajnalban kikelni az ágyból, azért hogy elérjem a buszt? Hát nem! De megtettem, mert kötelező! Nem érdekel, ha a fél osztály cseszik eljönni! Nem érdekel, ha egyesek lusták felkelni reggel, és az sem, ha életképtelenek! - Miért van olyan érzésem, hogy a második mondat nekem szólt? Ja, tudom. Mert nekem szólt. - De én mindent megteszek azért, hogy ne szerepeljünk le azon a kicseszett gólyahéten, mert ha nem tudnátok, az az egész miattunk van! - kiabálta Cecília.
-Szóval miattunk találtak ki nevetséges feladatokat? - kérdezte Titanilla. - Mert akkor közölném velük, hogy kár volt fáradozni. Igazuk van a fiúknak, hogy kivonják magukat, ahogy annak a 2 strébernek is. Most tényleg maradjunk itt iskola után? Simán lehetett volna az, hogy a pénteki bálon mondjuk azt az esküt, vagy mit, aztán mehet a buli. De ez így teljesen hülyeség. Inkább aludtam volna még.
-Nem érdekel! Le akarom nyomni az a-sokat mindenáron! Mindenben! Szóval ha egyedül táncolok, egyedül táncolok!
-Az a-sok valami fáraó táncot adnak elő, nem lesz nehéz lenyomni őket. - közölte Titanilla.
-Ezt te honnan tudod? - kérdeztem.
-Bencétől.
-Kitől?
-Az egyik a-s srác. A pasim. Elmondta.
-És ott mindenki részt vesz ebben?
-Igen.
-Hát, ez fantasztikus! - csapkodott Cecília.
-Na jó - sóhajtott Zoé - A terv a következő. Idehívjuk a fiúkat. Előadunk valami páros táncot. Az mindig nyerő.
-Eszemben sincs keringőzni! - vágtam rá. Mert én rögtön erre asszociáltam. Valamennyire jogosan. Szerintem.
-Ki beszél itt keringőről? - értetlenkedett Zoé.
-Én ezekkel a barmokkal biztos, hogy nem fogok táncolni!
-De te akarod lenyomni az a-sokat mindenáron - emlékeztette Rebeka Cecíliát az előbbi kijelentésére.
-De ha ezek a barmok kellenek hozzá, inkább hagyjuk! Alexander még oké, a 2 kosaras so-so. De a többi? Már bocs, Rebeka, de bátyád a legrosszabb mind közül!
-Tudom, Cecília, tudom.
-De Bendegúz és Lóránt sem sokkal jobbak! A 6 fiúból talán 3-mal lehet mit kezdeni, de a másik 3 csak tönkretenne mindent! - Azt mondják, az 50% nem rossz arány.
-Akkor mi legyen? Nem mondjátok, hogy komolyan ezért keltem fel hajnalok hajnalán!
-Mit szóltok ehhez? - kérdeztem feléjük tartva a telóm, amin kikerestem egy farsangi táncot, amit még annó 8. osztályban adtunk elő, farsangon.
-Ez nem rossz. - mondta Rebeka, miután megnézték a videót.
-Nem az, de ez egy farsangi tánc. - szólt bele Cecília. Naná.
-És? Számít az bármit?
-Semmit nem számít - vágta rá Mariann.
-Akkor ez megfelel mindenkinek? - érdeklődtem.
-Jó lesz. Előadtátok valamikor?
-Tavaly farsangon.
-Oké, ez jó. Könnyű?
-Szerinted ha nem lenne az, javasoltam volna?
-Valszeg nem. - gondolta át, mire helyeslően bólintottam.
-Akkor ebben mindenki benne van?
-Igen.
-Igen.
-Aha.
-Felőlem.
-Nekem mindegy.
-Igen.
-Akkor jó.
Ebben maradtunk. Elküldtem nekik privibe a videót, mindenki tudja majd egyedül is gyakorolni, de gyakorolunk majd a suliban is.