Pokoli Gimi (vagy mégsem?)

17., avagy Gólyahét:első felvonás

Kémiával kezdtünk, de nem volt a tanár, Ács Szilveszter jött be helyettesíteni.
-Nem kémia óránk van? - kérdezte Ilona a belépő tanártól.
-Elnézést, de kémia óránk van. - közölte Cecília Ilonával egy időben.
-Igen, lányok, kémia órátok van, viszont nincs Arzén Karolina tanárnő, valószínűleg holnap sem lesz.
-Nincs Arzén? - kérdezte Dénes.
-Nincs, mint mondtam, nincs, és valószínűleg holnap sem lesz.
-Köszönöm, Istenem, köszönöm! Thank you, my god, thank you! Hogy van németül?
-Honnan a rákból tudjam? - kérdezte Bendegúz. Aki amúgy németes.
-Pedig te németes vagy! Még én is tudom! Danke, mein gott, danke! - kiabálta Cecília.
-Tud valaki normálisan válaszolni, vagy majd nézzem meg neten? - kérdezte Dénes, aki még mindig választ várt.
-Haver, Cecília most válaszolta meg a kérdésed. Németül a köszönöm, istenem, köszönöm, danke, mein gott, danke. - közölte Csongor. Én azt hittem, elküldte melegebb tájakra.
-Ja, kösz! Akkor danke, mein gott, danke! Valaki tudja még valamilyen nyelven? Francia, japán, lengyel, orosz, spanyol... - erre felkaptam a fejem.
-Gracias, diós mió, gracias. - mondtam.
-Mi?
-Spanyolul. Gracias, diós mió, gracias.
-Gracias, diós mió, gracias! - ismételte meg. - Tudod más nyelven is?
-Bocs, de nem. - Vajon mitől tört rá hirtelen ez a nyelvtanulási vágy?
-Franciául merci, mon diue, merci. - mondta Ilona.
-Merci, mon diue, merci! - ismételte meg ezt is. Majd megkérdezte tőle is, hogy tudja-e más nyelven, de mielőtt a lány válaszolhatott volna, bejött a késő Lóránt.
-Elnézést a késésért, de a kutyám és az ezüst párducom eléggé összekaptak. - közölte halál komolyan, de mi nem bírtuk röhögés nélkül. Hogy lehet ilyet kitalálni?
-Neked is jó reggelt, Lóránt!
-Matekunk van? - kérdezte a fiú csodálkozva, miután realizálta, hogy a matek tanárral vagyunk.
-Nem. Viszont ma nincs Arzén Karolina tanárnő, valószínűleg holnap sem lesz.
-Ezaz!
-Egyébként, Lóránt, nincs olyan állat, hogy ezüst párduc.
-Mi?
-Azzal indokoltad a késésed, hogy összekapott a kutyád és az ezüst párducod. Csakhogy nincs olyan állat, hogy ezüst párduc.
-Amúgy kutyája sincs - közölte Dénes.- A hétvégén legalábbis még nem volt.
-Fogd be!
-Nyugalom, gyerekek, 8 perc és csengetnek. Bírjátok ki!
Nagyjából csend lett. Nagyjából. A kövi óra tesi volt, ahol a lányokkal gyakorolhattuk a táncot, amit holnapután előadunk. Addig a többiek néztek minket. Tetszett nekik, de továbbra sem hajlandóak beszállni. Ők tudják. Rajzon a tanár megengedte, hogy gyakoroljunk, szóval kimentünk az udvarra. Ahol még néhányan cigiztek, annak ellenére, hogy már folyt az óra.
-Rohadt gyorsan takarodjatok órára, amíg szépen mondom! - mondta Cecília. Mondta? Kiabálta. Mindegy, ezúttal jól jött, hogy olyan, amilyen. Miután leléptek, gyakoroltunk óra végéig. Matekon táblánál feleltünk. Vagyis Cecília, Dénes, Alex, Mariann és én. Cecília és én 5-öst kaptunk, Alex 4-est, Mariann és Dénes 2-est (azt is segítséggel...). Angolon, törin és gazdaságin haladtunk tovább az anyaggal. Ebédszünetben meg Cecília lerángatott mindenkit az udvarra, próbálni. Mindenkit, aki lent volt, elzavart.

Órák után mentünk a tornaterembe, ahol egy akadálypálya volt felállítva. Először szlalomozni kellett bóják között, aztán egy gerendán kellett végigsétálni, majd zsámolyokon kellett átugrálni, majd kötélmászás, aztán le kellett mászni a bordás falon. Majdnem leléptem, mikor a kötélmászáshoz értek. Ugyanis nem tudok kötelet mászni. De Rebeka meggyőzött, hogy maradjak. Illetve, ha pontos akarok lenni: megfenyegetett. Közölte, hogy ha lelépek, tesz róla, hogy ne álljon módomban kötelet mászni. Nem értettem pontosan, mit jelent ez, de nem is igazán akarom megtudni. Szóval inkább maradtam. De végül nem jutottam el a kötélig, mert a másik osztályból az egyik fiú leesett a gerendáról, és abbamaradt a... program. A mi osztályunkból a fiúk nagyrésze lelépett, Zoéval és Mariann-nal együtt. Én megvártam, míg elküldtek minket. Ez hülyén hangzik, de így történt.

Miután hazaküldtek minket, Rebekával elindultunk, de nem haza, hanem az ajándék boltba. Mert venni akart valami műanyag tiarát. Mert hercegnőnek akar öltözni holnap. Felvesz valami ruhát a tiarával, és kész. Igaza van. Én úgy tervezem, normális embernek öltözök be (vagyis nem öltözök be, hanem felöltözök normálisan), elvégre normális emberek is csak a mesékben vannak, nem?