Pokoli Gimi (vagy mégsem?)

23.

Két nappal később, szerdán:

A kémia tanár nem volt. Így a doga értelemszerűen elmaradt. Az ofővel voltunk. Megbeszéltük, hogy milyen elviselhetetlen a magatartásunk kémia órán. Cecília elkezdett magyarázni arról, hogy neki joga van tudni, ha a tanár dogát szándékozik íratni, függetlenül attól, hogy ő készül minden órára. Amúgy szerintem ez totális hülyeség, de ez most tök mindegy. Elvégre megúsztunk egy  dogát.

Órák után indultunk a plázába.
Egy csomó ruhát megnéztünk. A lányok egymás után dobálták nekem a szoknyákat, topokat, ruhákat. A nagyját visszatettem a helyére, de volt olyan, amit felpróbáltam, ha jó volt, tettem a kosárba, ha nem megkerestük a megfelelő méretben. Egyébként iszonyat jól éreztem magam. Nekem ezek a csajos programok eddig kimaradtak.

Rebeka egy fekete ruhát adott a kezembe. Sima fekete, pamut (asszem), testhezálló.
- Próbáld fel! Tök jól állna! - mondta.
- Nem, nem állna jól - ráztam meg a fejem. Sosem szerettem az ilyen ruhákat. Mellem szinte abszolút nincsen, a combjaim meg akkorák, mint a fejem. Egy ilyen ruhában ezek elég feltűnőek. Egy karikaturista is biztos, hogy ezeket emelné ki.
- Dehogynem! 
- Ja, jól állna. Tök jó alakod van! - győzködött Zoé is.
- Ööö...nem. Jó alakotok nektek van. Én lapos vagyok.
- Jó alakod van!
- Egyébként a nagy mell sem áldás! Sőt! Képtelen vagyok hason feküdni, mert kurva kényelmetlen! - bosszankodott Mariann.
- Ez igaz - helyeselt Zoé.
Végül rábeszéltek, hogy próbáljam fel, elvégre ha nem tetszik, visszateszem.
- Lapos vagyok.
- És? - néztek rám értetlenül.
- Elnézést, uram! - szólított meg Mariann egy bácsit. Hát ez tök hülye. - Nézze meg a barátnőmet! Csinos, ugye?
- Igen, nagyon csinos - helyeselt a bácsi. - Ha az én időmben ilyen csinos ifjú hölgyek vettek volna körül minket...
- Köszönöm - mondtam kínosan  mosolyogva. A bácsi otthagyott minket, mi meg elkezdtünk röhögni.
- Te nem vagy normális - jelentette ki Rebeka.
- Nekünk nem hitt - vonta meg a vállát a lány. - Reméltem, hogy egy idegen jobb belátásra bírja.
- Te sem tudod, ki ő? - néztem rá csodálkozva. Reméltem, ő legalább tudja, ha már megszólítja.
- Nem. Nem is idevalósi vagyok. - Ez mondjuk igaz.
- Én itt lakom lassan 15 éve, de még én  sem láttam soha - gondolkozott Zoé.
- Dettó - vágta rá Rebeka. - Mindegy. Lívia, vedd meg, mert baromi jól áll!
- Ha meg is veszem, mikor fogom használni? - kérdeztem.
- Majd kiderül. Na. - Ilyen hozzáállást!
- Végülis igazad van. A húgom 2 év múlva ballag, ha minden igaz. Ha máskor nem, akkor jó lesz - vontam vállat végül.
- Van egy húgod? - kérdezte Zoé. Bólintottam.
- És 6-os? - ismét bólintottam.
- Hova a halálba akarsz kilyukadni?
- Flórának hívják? - kérdezte figyelmen kívül hagyva a kérdésem. Bólintottam, megint. - Az öcsém osztálytársa.

Kiderült, hogy Zoénak van egy öccse,
Dominik, akinek tetszik Flóra. Egyébként ezzel az infóval nem tudok sokat kezdeni. Még. Majd kifaggatom Flórát.

Pénteken

- Ember, legyen eszed! Oké, hogy tetszik, de ha nem mered elhívni egy kibaszott randira, megteszi más! - hallottam Dénes hangját.
- De nem akarom megbántani! - felelt Marci. - Egyszer már megtettem. Nem akarom megint.
- Nem szándékosan tetted. És nem azt mondom, hogy vidd fel rögtön hozzátok, de mondjuk egy kávé, vagy valami. Első randinak jó lesz.
- De a park mi volt? - kérdezte Lóránt.- Az nem randi volt?
- Nem annak szántam.
- Ja, jó. Figy, Lív egy jó csaj. Ha tetszik, hívd el valahová.
- Akkor szerintetek egy kávéban benne lenne? - kérdezte Marci. Benne lennék. Naná!
- Szerintem arra nem mond nemet. Imádja a kávét - válaszolt Dénes.
- Én még nem is láttam reggel kávé nélkül. A Cappuccino a kedvence. Mindig azt veszi - mondta Lóránt is.
- Miért nyomja tele a testét 15 évesen koffeinnel?
- Hagyjuk már! Mi 12 évesen már energiaitaloztunk - legyintett Dénes.