Pokoli Gimi (vagy mégsem?)

11.

Dupla matekkal kezdtünk. Ahogy a tanár előző órán mondta, az egyenletekkel foglalkoztunk. Óra végén még mondta, hogy még holnap is egyenletekkel foglalkozunk, aztán a jövő héten írunk. Nem értem, miért kell ennyit foglalkozni ezzel, de jófej dolog tőle, hogy azok kedvéért akiknek kicsit nehezebben megy vagy nem is vették, gyakorolunk, nem csak megnézünk egy példát, aztán már írunk is. Na mindegy, a dupla matek után jött a dupla magyar. Az első órán  a késéseket tárgyaltuk ki, természetesen megígértük, hogy nem fogunk késni többet. Aha, persze...
A második órán folytattuk az anyagot.
Tesin folytattuk a kézilabda dobálást, amire a jövő héten jegyet kapunk. Könnyű 5-ös.
Angolon folytattuk az egyszerű jelent. Amit 5-8. osztályig MINDEN évben átvettük. Szóval nekem ebben semmi új nincsen. Mindegy, ismétlek. Ismétlés a tudás atyja...vagy mi.
Törin folytattuk az ókort. Szóval semmi extra.

1 nappal később, pénteken

Matekon az egyenleteket folytattuk. Én meg majdnem az egész órát végig olvastam, amit Cecília nem értékelt, a tanárt nem érdekelt. Félreértés ne essék, a feladatokat megcsináltam. Utána olvastam. Persze a tanár azért megnézte a füzetem, és azt mondta, ha egy minimális aktivitást mutatnék az órákon, kaphatnék 5-öst órai munkára, mert úgy látszik, tudok valamit... Erre Cecília elkezdett vitatkozni velem...

Tesin játék óra volt, röpiztünk, ezúttal fiúkat is bevonva a játékba. Így már feltudtunk állítani 2 normális csapatot. 1. Csapat: Cecília, Titanilla, Tamara, Hanna, Máté, Csongor; 2. Csapat: Zoé, Mariann, Rebeka, Dénes, Lóránt, én.
A fiúkkal nagyjából ismertettük a szabályokat. Én beálltam feladónak.  Nem tudom, miért álltam előre a 158 cm-mel, de... De odaálltam. És így is nyertünk... Nyilván, mert 2-en is versenyszerűen űzik a sportot... Az öltözőben Cecília elkezdett üvöltözni, hogy biztosan csaltunk. Hogy hogyan csaltunk, ő sem tudta megmondani.

Éneken Bartókról tanultunk. Asszem éneken nem fogunk énekelni...😭😂
Nem is tudom, ez rossz-e, vagy sem.

Magyaron és föcin folytattuk az anyagot. Aztán ofőin épp meg lettünk volna dicsérve, hogy az elmúlt 2 napban nem érkezett ránk panasz, amikor:
-Tanárnő, miért van az, hogy egyesek megtehetik, hogy nem csinálnak semmit órákon, és ezért nemhogy nem kapnak semmit, de még meg is dicsérik őket?
-Cecília, pontosabban?
-Matekon Lívia ahelyett, hogy a feladatot csinálta volna, olvasott. Amikor ezt jeleztem a tanárnak, csak megnézte a füzetét, és közölte, ha aktívabb lenne, kaphatna 5-öst, aztán hagyta, hogy olvasson tovább.
-De akkor csak csinált valamit, nem?
-De, igen- szóltam közbe-, kész voltam minden feladattal, azért olvastam. Ahogy Cecília is mondta, a tanár úr megnézte a füzetem, és látta, hogy kész vagyok. Valószínűleg ezért hagyta, hogy olvassak.
-Akkor nem értem, mi a probléma. Ha a tanár úr megengedte, hogy olvasson, akkor mi a gondod, Cecília?
-Hát, hogy... Ahh...
-Még ő sem tudja - jelentette ki Bendegúz. - Lívia, majd segítesz a dolgozatnál?
-Megpróbálok.
-Bendegúz, a dolgozatok azért vannak, hogy a tanárok felmérjék mennyit tudsz. Nem arra kíváncsiak, hogy Lívia mit tud.
-Akkor...- kezdtem, de a tanár már tudta, mit akarok kérdezni, ezért gyorsan korrigált:
-Vagyis, az a dolgozat lényege, hogy a tanárok felmérjék, mennyit tudnak a diákok egyedül. Nem csoportmunkát várnak.
-Az nem is csoportmunka lenne, ha a fiúk lemásolnák Lívia dolgozatát...- közölte Cecília.
-Pláne... Ha megtudom, hogy bárki puskázik, vagy lemásolja más dolgozatát, osztályfőnökit kap. Az is, aki másol, az is, aki hagyja, hogy másolják a dolgozatát. Érthető?
-Igen- mondtuk, de azért óra végén a fiúk megkérdezték, segítek-e. Mondtam, hogy megpróbálok.
-Csinálok egy csoportot, amiben nem lesz benne sem az ofő, sem Cecíliáék. Oké?- vetette fel Zoé.- Oda majd be tudod küldeni a dogát. Oké?
-Felőlem- vontam meg a vállam. Nekem mindegy.
-Kész. Nézzétek meg, mindenki benne van-e!
-Akkor megvan a matek 5-ös. Miben vagy még jó? - kérdezett Dénes- Kémia?- kérdezte, mire elkezdtem röhögni. Hol volt, mikor mondtam, hogy 3-as voltam? És amikor a tanár közölte, nem kapok jobb jegyet idén sem? Ezt meg is kérdeztem tőle, miután abba tudtam hagyni a röhögést.
-Jó, akkor a kémiában segít Alex. Ugye? - kérdezte az éppen belépő fiút.
-Mi?
-Segítesz a kémiában? Csináltunk egy csoportot, amiben nincs benne sem az ofő sem Cecíliáék. Abba küldjük a dolgozatokat. Lív segít a matekban. Te segítesz a kémiában? - hadarta el Lóri.
-Mi?- kérdezte ismét.
-Zoé csinált egy olyan csoportot, amiben tudunk segíteni egymásnak a dolgozatoknál- kezdtem.
-Segíteni egymásnak, vagy hogy 2 ember oldja meg a feladatokat a többiek helyett?
-A lényeg, hogy én segítek a matekban, de a kémiával én nem tudok mit kezdeni. Az lenne a kérdés, hogy te segítenél-e?
-Nem tudom. Az nem működik, hogy állandóan 2 ember oldja meg az összes dolgozatát...minimum 5-7 embernek. Arról nem is beszélve, hogy telefont nem lehet használni órák alatt, benne van a házirendben. - igaza van, erre én nem is gondoltam, de asszem, más se...
-Basszus, igazad van!
-A rohadt életbe!
-A pokolba!
-Hogy az a...
-Ezt nem hiszem el!
És ezek a legenyhébb megjegyzések...
-Igazad van.- mondtam- Viszont a mateknál működik az, ha azt mondjuk számológépet használunk, nem?
-És szerinted a tanár elhiszi, hogy mindenki azt használná? Ugyan. Ha még meg is engedné, biztos, hogy néha ránézne néhány emberre.- mondta, majd megnézte az időt- egyébként becsengettek- mondta.
-Mi? Mikor? Milyen óránk van?-kérdeztem, mire mindenki felfigyelt.
-Becsengettek 8 perce és angolunk van. - válaszolta meg az összes kérdésem.
-Azt mondtad, 8 perce csengettek be?- kérdezte Dénes.
-Igen, bár már 9, úgyhogy menni kéne.
-Minek? Így is le leszünk cseszve. Akkor már nem mindegy?- kérdezte, mire Rebeka tarkón csapta.
-Na, jó, én megyek.
-Én németes vagyok. Azok hol vannak?- kérdezte Bendegúz.
-Elvileg a 27-es teremben, ami az angol terem mellett van, ami a 28-as.- válaszolt Alex, miközben kiment.
-Aha... Csongor, jössz? - kérdezte a szintén németes Csongort.
-Aha.
-Na, gyertek órára- szólt Rebeka.
-De minek?- kérdezte a bátyja, mire a lány ismét tarkón csapta.
12 perc telt el az órából, mire felértünk. Elnézést kértünk, és már épp elkezdtünk volna magyarázkodni, de a tanárnő azt mondta üljünk le, vegyük elő a füzetet és írjuk le, ami a táblán van. Leírtuk, aztán a Csongor által javasolt módon gyakoroltuk az egyszerű jelent. LearningApps-on. Kár, hogy nem volt itt. Biztos értekelte volna.
Aztán jelzőkor elengedett minket. Illetve nem. Csak Cecíliát, Tamarát és Titanillát. Akik időben érkeztek. A későket, azaz Rebekát, Zoét, Mariann-t, Lórántot, Dénest, Mátét, Alexet és engem megkért, hogy maradjunk még. Megkérdezte, miért késtünk. Megint.
-Elfelejtettük, hogy itt van óránk- mondta Alex-. Amint eszünkbe jutott, jöttünk.
-Neked még hinnék is- kezdte-, de te a múltkor is itt voltál- emlékeztette a tanárnő.
-Tanárnő, nekem sem lehet mindig minden az eszemben!- szólt tettetett felháborodással, mire a tanárnő is elmosolyodott, és mondta, hogy menjünk. Vagy elhitte, hogy tényleg elfelejtettük, vagy ránk hagyta. Elköszöntünk, aztán kimentünk. A folyosón szembe találtuk magunkat Ilonával és Aurórával.
-Mi ez a csoport?- kérdezte Ilona a telefonját tartva
-Doga segítő csoport, amiben segíthetjük egymást a dogáknál.- válaszolt Zoé.
-Igen, ezt már a fiúk is elmondták. Azt is mondták, hogy azért alakult, hogy Lívia be tudja küldeni a jövőheti matek dolgozatot. Esetleg Alexander a kémiát. De mi minek vagyunk benne? És Hanna, Tamara, Cecília és Titanilla miért nincs benne?
-Azért nincsenek benne, mert ha az egyik bent van, azt a többi is tudja, és ha Cecília ezt megtudja, nekünk annyi. Ti meg azért vagytok benne, mert bízunk benne, hogy nem köptök be minket, és hátha kell a segítség nektek, vagy hátha tudtok segíteni nekünk. - közölte Dénes.
-Oké, de mi kiléptünk- közölte Auróra-. Ne aggódjatok, nem köpünk be titeket- ígérte meg.
-De mi semmiről sem tudunk- tette hozzá Ilona-, ha lebuktok, minket hagyjatok ki, világos?
-Ja.
-Rendben.
-Akkor, sziasztok- köszöntek el.
Mi is elindultunk. Mára beszéltük meg a lányokkal, hogy beülünk a kávézóba, ami kb. 15 percre van a sulitól, ha gyalog megyünk. Tehát a házunktól kb.40-45 percre van, tempóból függően.

A lányokkal beszélgettünk egy darabig, aztán kimentünk a parkba, és ott beszélgettünk 5-ig, de Mariann-nak mennie kellett, hogy elérje a buszt.