all the young dudes 1. rész

5. fejezet : bájitalok

1971. szeptember 10., péntek

Az első tanítási hét végére Remus tíz pontot dobott, megtanult egy varázslatot, és újabb zúzódást kapott; ezúttal az állán.

Az első néhány óra jól sikerült - bevezető leckék voltak, és bár Lily Evans minden órájában dühösen lapokat és jegyzetlapokat tépett át, senki más nem zavartatta magát. Néhány egyszerű feladatot kapott, de Remus már úgy döntött, hogy úgy tesz, mintha elfelejtette volna leírni, ha valaki megkérdezi.

A bűbáj volt a legizgalmasabb lecke - a kis professzor elbűvölt egy halom fenyőtobozt, amivel a levegőben forogtak a csodálkozó diákok között. Néhány varázslási kísérlet után Lily legalább három lábbal lebegtette a fenyőtobozát a talajtól, Sirius pedig úgy pörgött, mint egy csúcs - egészen addig, amíg az ablak betörésével elvesztette az uralmát felette. James, Peter és Remus kevésbé voltak szerencsések, de Remus biztos volt benne, hogy az övé egy-két alkalommal kiugrott.

Az átváltozás ugyanolyan érdekes volt, de sokkal komolyabb, amióta McGalagony professzor tanította. Elmagyarázta, hogy az első héten csak elméletet fognak végezni, és sok házi feladatot fog kiadni nekik, hogy megértsék a tantárgy szintjét.

A mágia története teljesen katasztrofális volt, minél kevesebbet beszél róla, annál jobb. Remus küszködött, hogy ne aludjon el, miközben Rüf professzor szelleme lebegett a folyosókon, felsorolva a csata dátumait és neveit. Ő is kapott házi feladatot - hogy olvassa el a tankönyv két fejezetét. Sirius megforgatta a szemét, és odasúgta Jamesnek:

Biztosan mindenki befejezte a „ Varázslattörténetet"? Ez egy gyerekkönyv." James ásítva bólintott. Remus elájult. Még a csomagtartójában lévő könyveket sem nyitotta ki, kivéve amikor kitépte a „Bájitalok - Első szint" első oldalát, hogy beleköpje a rágógumit.

Valójában izgatottan várta a bájitalokat, remélve, hogy valami felrobban, mint egy kémia órán. De végül még ott is sokat kellett olvasniuk a diákoknak, és ami még rosszabb, az elsőéves mardekárosokkal kellett megosztani az időt. A bájitaltan órát tanító professzor bosszantóan lelkes volt, és fél órát töltött csak a névsorolvasással.

„Fekete, Sirius - aha, itt vagy! Micsoda meglepetés a válogatáson, fiam, micsoda meglepetés! Az összes fekete, aki a Roxfortba jött, mióta itt tanítok, a házamban van! Nem venném magamnak, ifjú Sirius, de nagyszerű dolgokat várok tőled!

Úgy hangzott, mintha Siriust el akarná nyelni a föld. Slughorn tovább olvasta a névsort.

- Egy mínusz és egy Potter, mi? Nos, Black mellett ennek az osztálynak van néhány nagy családja, mi? Lássuk... Lupin! Ismertem apádat; nem tartozott a tanítványaim közé, de baromi jó párbajtőr is volt. Milyen rossz üzlet..."

Remus pislogott. Azon töprengett, hogy Slughorn tudja-e, hogy vérfarkas. Az egész osztály őt nézte - már tudták, hogy intézetben nevelkedett, és az apja varázsló (Remus azt feltételezte, hogy Péter terjesztette a pletykát), de senki sem mert mást kérdezni tőle. Úgy tűnt, más pletykák is keringtek arról, hogy erőszakos volt, és valószínűleg egy bandában volt. Nem tudta, hogy James és Sirius bátorítja-e őket, de rájött, hogy ez nem igazán érdekli őket.

Szerencsére Slughorn azt akarta, hogy a lehető leghamarabb elkezdjenek gyakorolni.

- A legjobb, ha bepiszkolja a kezét! Mosolygott. „Tehát, ha négyfős csoportokra oszlik, felváltva követheti a lépéseket..."

Mindenki elkezdett ütőt készíteni, hogy csoportokra oszljon - James, Sirius és Peter gyorsan átvették az üstöt a terem hátsó részében, valamint Nathaniel Quince, egy mardekáros Potter és Pettigrew, akit a Roxfortba érkezése óta ismertek. Remus úgy döntött, megvárja a csoportok alakulását, hátha az óra hátralévő részében az osztály hátsó részében ácsorog.

Nem volt olyan szerencsés.

„Remus! jöhetsz velünk!" Lily megragadta a csuklóját, és egy üst felé húzta, amelyet Perselus Pitonnal osztott meg - hosszú orrú barátjával, Remusszal találkozott a vonaton - és Garrick Mulciberrel, egy durva, tömzsi orrú fiúval, akitől Remus kicsit félt.

Lily már beszélgetett, előkészítette az összes hozzávalót, és óvatosan melegítette az üstöt. Perselus könyvét nézte, amelynek margójára a fiú már jegyzeteket firkantott.

- Itt vannak a szárított csigaszem csápok. Lily egy kis üveget rázott. - Szerintem hét gramm kell...

- Azokkal nem kell nagyon precíznek lenned, Lily, nem sok hasznuk van. - motyogta Perselus unottan.

Lily mindenesetre kimérte őket, és beledöntötte őket a fortyogó főzetbe. Aztán Mulciber fogta a könyvet, és öt percig keverte, követve Perselus utasításait, hogy milyen gyorsan és milyen irányban kell csinálni. Aztán Remuson volt a sor. Lily átadta neki a könyvet. Az oldalt bámulta. Tudta, hogy vannak írott utasítások, de a szavak felét nem tudta megfejteni. Valahányszor azt hitte, hogy megérti őket, a betűk elkezdtek mozogni az oldalon, és ő rögtön ott volt, ahonnan indult. Égett az arca, és rosszul lett. Megvonta a vállát, és félrenézett.

"Siess." - csattant fel Perselus. - Nem olyan nehéz.

- Hagyd békén, Sev. Lily szidta. - A könyvet lefedik a jegyzeteid, nyilvánvaló, hogy nem tudja, hol olvassa. Tessék, Remus." Kinyitotta érintetlen bájitalkönyvét. De nem segített. Remus vállat vont.

- Miért nem csinálod, ha ilyen okos vagy? - mondta ingerülten Perselusnak.

- Ó, Merlin. Perselus ajka mosolyra görbült. - Tudsz olvasni, igaz? Úgy értem, még a mugliiskolákban is tanítják, vagy sem?

- Perselus! - kiáltott fel Lily, de az önelégült, sötét hajú fiúnak nem volt lehetősége többet mondani - Remus átvetette magát az asztalon, és Perselusba vetette magát, és egy öklét röpített. Csupán a meglepetés eleme volt - valóban, Mulciber három másodpercen belül megragadta a gallérjánál, és visszarántotta, ököllel arcon ütötte.

"Ez elég!" Slughorn mennydörgött. Mindenki megdermedt. A termetes bájitalmester odasietett hozzájuk. - Keljetek fel mindketten! Kiabált a két fiúval a földön. Perselus és Remus felállt, mindketten kifulladtak. Piton volt a legrosszabb helyzetben, a haja össze volt roncsolva, és vérzett az orrából. Remusnak fájt az álla ott, ahol Mulciber megütötte, de kócos egyenruháján kívül jól volt.

- Magyarázatot kérek tőletek! - kiáltotta Slughorn. Mindketten lefelé néztek. Mulciber mosolygott. Lily sírt. - Rendben - mondta dühösen a professzor -, két hét fogva tartás mindkettőnknek. Tíz ponttal kevesebb, mint a Griffendél és a Mardekár.

"Ez nem helyes!" - szólalt meg hirtelen James a szoba végéből. - Kétszer annyit kellene levennie a Mardekárról, kettő az egy ellen volt!

- A látottak szerint Mr. Lupin kezdte. Slughorn fejcsóválva válaszolt. - Mindazonáltal igazad van - Mulciber, öt ponttal hátrább Remus megütéséért. Az erőszakra nem válaszolsz több erőszakkal, többször mondtam ezt a bátyádnak is. Miss Evans, kérem, vigye el Mr. Pitont a gyengélkedőre. Lupin, kitakaríthatod a rendetlenséget, amit csináltál."

Remus nem ismerte a tisztító varázslatokat, ezért rongyot kellett használnia. Slughorn arra is rávette, hogy Piton vérét tisztítsa meg a padló kőlapjairól. Sajnos, mivel olyan hamar telihold után járt, az erős vasszagtól megremegett a gyomra. James, Sirius és Peter óra után az osztályterem előtt várták Remust.

"Nagyon jó volt!" James játékosan megveregette Remus vállát. - Ahogy nekivágtál!

- Mulciber korábban kérkedett, mindenkinek elmondta, amit Piton mondott. - tette hozzá Sirius. - Jól tetted - mekkora idióta.

- Mondták... mindenkinek ? - panaszkodott Remus.

- Ne aggódj, mindannyian a te oldaladon állnak. James mondta. - Kivéve a mardekárosokat.

- Igen, és kit érdekelnek a mardekárosok? Sirius elmosolyodott. - Gyerünk, hamarosan vacsoraidő van - éhes vagy?

"Halálig." Remus visszamosolygott