all the young dudes 1. rész

Part 23: Második év: Testvériség

Remusnak elég sötét, negatív gondolatai vannak ebben a fejezetben

Remusnak nem volt bátyja – legalábbis olyan, akiről bármit is tudott volna. Feltételezte, hogy az anyja újra férjhez ment, és néhány kedves, nem varázslatos, nem szörnyeteg gyereket szült. Ez nem igazán az ő dolga volt; már régen elfogadta a sorsát az életben.

James is egyedüli gyerek volt, és ez legalább részben megmagyarázta, miért volt olyan magabiztos és követelőző. Sirius úgy beszélt Potter szüleiről, mintha tökéletes szentek lennének, de egyértelműen elrontották a fiukat. Peternek volt egy nővére, aki jóval idősebb volt nála, és már elhagyta a Roxfortot. Hugrabugosban járt, de Peter nem nagyon beszélt róla. Egy mugli egyetemen tanult, ami láthatóan a rossz ízlés csúcspontja volt.

Így talán egyikük sem értette igazán, hogy mi történik a két Fekete testvér között, ezért lehet, hogy nem vették túl komolyan a dolgot. A válogatás utáni reggel kezdődött. Reggeli közben Regulus ajándékot kapott a szüleitől; egy vadonatúj rétisas. Ez volt a jutalma, amiért bejutott a megfelelő házba – amit azért tudtak meg, mert Perselus vidáman felolvasta a levelet, hallótávolságon belül a Griffendél asztalától. Sirius a zabkását bámulta, nem emelkedett a csalihoz, de Remus Regulusra nézett, és látta, hogy erősen elpirul, és megpróbálja elragadni a levelet Piton elől.

– A szüleid nem kobozták el megint a baglyodat? – kérdezte Peter nyersen. Sirius élesen bólintott,

„Azt mondta, hogy visszakaphatom, amikor eszembe jut a család iránti kötelességem, és elkezdtem úgy viselkedni, mint egy „igazi fekete". Nem érdekel, nincs szükségem bagolyra."

– Már megint mi a családi kötelessége? James hangosan töprengett, hogy a kattanó mardekárosok is hallhassák őket: – Körbejárni olyan csúszómászókkal, mint Snivellus és Mulciber? Hozzámenni az unokatestvéréhez?"

Sirius végül Jamesre nézett, arckifejezése félig hálás, félig huncut volt.

– Ó, igen – válaszolta társalgosan, éppoly hangosan, mint James. Piton, Regulus és a legtöbb többi mardekáros, akik korábban nevettek, most csendben voltak, és összehúzott szemmel nézték a két griffendéles fiút. Peter kissé elhúzódott. „A beltenyésztés és a kúszás nemesi örökségem kulcsfontosságú elemei. És persze a nálam kisebb gyerekeket felvenni; csalok, hazudok és átkozom a hatalomba jutásomat..."

– Nos, haver, sajnálom, hogy megtörtem – felelte James vidáman –, de egyáltalán nem úgy hangzik, mintha fekete lennél.

– Te jó ég – repült az arcára Sirius keze színlelt meglepetéssel –, mi a franc vagyok én?

– Ez nyilvánvaló – vont vállat James –, te egy martalóc vagy.

Sirius nevetett, ahogy a legtöbb griffendéles is a közelben ült.

Remus látta, hogy Perselus keze a pálcája után nyúlik, és gyorsan megragadta a sajátját a felkészülés során, végigfutott a fejében lévő varázslatok listáján, és megpróbált kitalálni egyet, ami a leggyorsabban megállítaná. De Regulus motyogva megbökte Pitont a könyökével; jól van . Remus biztos volt benne, hogy ő az egyetlen griffendéles, aki hallotta.

– Gyerünk – gúnyolódott Piton –, jobb lesz, ha megússzuk ezt a sok mocskot, ha meg akarjuk tartani a reggelinket.

Ettől Sirius és James csak erősebben nevettek, Piton pedig kisöpört a szobából, őt követte Mulciber és egy új első évfolyam, Barty Crouch. Regulus visszatartotta magát, idegesen pillantott új barátai és testvére között. Az új bagoly görbe könyökén ült, és parancsoló, leereszkedő tekintettel szemlélte a jelenetet. Sirius felé fordult.