all the young dudes 1. rész

Part 15: Első év: Utóhatások

A legtöbb griffendéles a közös helyiségben ácsorgott, pletykálkodtak és fecsegtek, és mindannyian azon töprengtek, ki tehette ezt. A martalócok, akik általában szívesen álltak minden vita középpontjában, mind felkúsztak az emeletre, sápadtan szembesültek a bűntudattal.

Remus az ágyán ült, és a padlót bámulta. Túl messzire ment; ezt tudta. Jó érzés volt egy ideig, és semmi sem tudta meggyőzni arról, hogy Perselus nem érdemelte meg. De most James furcsán nézett rá, és tudta, hogy Dumbledore valahogy megtudja – ha Lily nem mondja el mindenkinek, amint visszaér a közös helyiségbe.

"Mi történt?" James óvatosan megkérdezte: „Elvesztetted az uralmat felette? Ez igazán erős varázslat volt."

"Elképesztő volt!" Sirius hirtelen megszólalt: – Kétszer is meggondolja, hogy még egyszer átkeljen-e velünk!

– De... úgy értem, nem akartuk bántani , igaz? James a homlokát ráncolta.

– Jól van, csak színlelte, hogy bajba keverjen minket.

– Bajba kerülünk? Péter a kezét tördelve kérdezte: „Nem mindannyian csináltuk, igaz? Csak az volt..."

Sirius a tarkójára csapott,

– Te patkány. Ő mondta. – Martalócok vagyunk. Mindenki egyért, egy mindenkiért."

– Bármit is jelentsen ez – motyogta Peter, megdörzsölte a fejét, és durcásan leült a saját ágyára.

"Megcsináltam, nem eshet baja sok embernek." – mondta Remus csendesen, fel sem nézve.

– A fele az én ötletem volt! Sirius azt mondta: „ Én végeztem a kutatást! Ne aggódj, Lupin, lefogadom, hogy minden rendben van.

– Ha igen – mondta Remus keményen –, akkor azt nem nekem köszönhetem. Végül James szemébe nézett. Mélybarnák voltak, és sokkal komolyabbak a szokásosnál. – Bántani akartam őt.

James visszatartotta a tekintetét, és kissé bólintott.

Kopogtattak az ajtón, eloszlatva a feszültséget. Frank Longbottom volt.

– Mindjárt el kell jönnöd McGalagony irodájába. Komolyan mondta.

Követték Franket a lépcsőn, majd át a társalgón, ahol mindenki rájuk meredt. Remus végig a lábát nézte, de hallotta, hogy a csevegés elcsendesedik, ahogy áthaladtak rajta. Nem számított, mi történt ezután – mindenki tudja, hogy felelős.

McGalagony nem volt egyedül. Dumbledore az íróasztala mellett állt, kezét összekulcsolta maga előtt. Kellemesen mosolygott a négy fiúra, akik sorban álltak előtte.

– Jó estét, uraim! Ő mondta.

„Jó estét, igazgató" – skandálták mindannyian.

– Érdekelheti, hogy az ifjú Piton egészen jól van – bár a büszkesége meglehetősen megsérült.

Nem mondtak semmit. Remus nem nézett fel.

– Úgy tűnt, azt gondolta, hogy nektek négyen köztek van a szerencsétlenségéhez. Dumbledore kellemesen folytatta, mintha csak múlatná a napszakot. – Főleg ön, Mr. Potter.

James felnézett, kinyitotta a száját, majd ismét becsukta, és lenézett. Remus nem tudta elviselni. Csak három barátja volt az egész világon, és most sem akarta elveszíteni őket. Előrelépett.

– Én voltam, uram, én csináltam. Korábban mondott nekem néhány dolgot, és mérges voltam rá. Meg akartam tanítani neki egy leckét." Kényszerítette magát, hogy felnézzen Dumbledore halványkék szemébe. Az öreg elégedetten bólintott.