all the young dudes 1. rész

Part 26: Második év: kviddics

Amiben Remusnak rengeteg érzelmi munkát kell végeznie.

fejezet Szöveg

"Elegem van." – mondta Peter komoran. Remus felsóhajtott mellette. Ismerte az érzést, de most nem volt sok értelme nyafogni. – Tényleg van! – ismételte meg Peter kissé magas hangon, ahogy Remusra nézett, hogy megerősítse.

– Tudom, hogy van. – válaszolta Remus, remélve, hogy megnyugtatja.

„Mindenféle dologba belerángattak minket, letartóztattak – és soha nem panaszkodtam."

"Jól. Csináltál egy kicsit." Remus felvonta a szemöldökét. Péter bólintott,

„Oké, néha megtettem , de mindig úgy tettem, ahogy James mondta. És Sirius, még akkor is, ha számomra szörnyű.

– Sirius mindenki számára borzalmas. – mondta Remus, és már unatkozik.

– Nos, ezúttal határozottan elegem van. Péter folytatta. – Túl messzire mentek.

– Csak támogatunk – ásított Remus, előredőlve a fából készült lelátón –, azt hittem, szeretsz támogatni.

– Nem... – Peter grimaszolt – Reggel ötkor.

Remus hajlandó volt egyetérteni, még ha nem is nyafogni akart emiatt. Péternek legalábbis tetszett a kviddics. Kinéztek a csendes pályára, sűrű és zöld fű a kora reggeli köd fátyla alatt. James és Sirius feltehetően még mindig az öltözőkben voltak a griffendéles kviddicscsapat többi résztvevőjével. Remus és Peter mindketten a lelátón húzódtak, sálukba és sapkájukba burkolózva várták a tárgyalások kezdetét.

Már legalább egy órája ott voltak – még reggelire is túl korán, mert James előtte gyakorolni akart. Lehet, hogy nemet mondtak, és inkább befeküdtek, és a másik kettőt korán elengedték volna, ha akartak. De Péternek igaza volt; mindig úgy csinálták, ahogy James mondta, túl jó volt ahhoz, hogy meggyőzze őket. Remus ismét ásított.

- Ó, helló, Remus - jött fel a lépcsőn Lily Evans, és fáradtan mosolygott rájuk. - Szia Peter.

"Reggel." Remus visszabólintott,

– Íme, Lily – ásított Peter.

– Hideg, ugye! Itt nézni a kviddics-pereket?

"Aha."

– Tudnia kellett volna, hogy James ki fog próbálni. – mondta Lily fáradtan. James kviddics fanatizmusa nem korlátozódott a martalócok kollégiumi szobájára; mindenki, aki valaha találkozott vele, tudta, milyen lelkes.

– Sirius is. – mondta Remus.

– Nos, soha egyiket a másik nélkül. – válaszolta Lily elszántan.

– Kit nézel? – kérdezte Péter.

– Marlene – mutatott Lily a pálya túlsó végére, ahol a griffendéles kviddicscsapat és az új jelentkezők gyülekeztek a kapufák mellett. Remus ki tudta venni Marlene McKinnon halványszőke copfját. – Verőért megy.

– Ez az a pozíció, Siri... – kezdte Peter, de Remus gyorsan belerúgott a lábába.

Lily zavartan nézett rájuk, és úgy döntött, témát vált.

– Remus, meg tudnád nézni a „kellemes álom" főzetet ma este? Nagyon le vagyok maradva az asztrológiámmal, és beszélni akartam Aster professzorral.

– Nem lehet – válaszolta Remus, és a könyökére támaszkodva –, őrizetbe vettünk.

– Ó. Minek?"