all the young dudes 1. rész

Part 27: Második év: Születésnapi eljegyzés

Sirius tizenhárom éves :)

homofób nyelvezet/attitűdök

1972. november 3. péntek

Sirius tizenharmadik születésnapja nem teliholdra esett, mint a tizenkettedik. Soha nem mesélt a többieknek a Remustól folytatott beszélgetésekről – amúgy sem amennyire Remus meg tudta állapítani –, de a barátaival szemben kissé másképp viselkedett. Míg korábban néha úgy kezelte Remust, mint egy kis kedvenc projektet; elképedt, valahányszor Lupin önálló gondolkodást tanúsított; Siriusban legalábbis úgy tűnt, hogy némi érzékenység alakult ki a két másodlagos martalóc iránt.

A kviddics témája még mindig kínos volt, így második roxforti születésnapja reggelén Jamesnek elég tapintat volt ahhoz, hogy ne javasoljon egy ebédidőben történő repülést.

A reggeli egy kör "boldog születésnapot" kezdett a hangjukban, ahogy az mára a martalócok hagyományává vált. Potterék egy hatalmas kosár csokoládét küldtek Siriusnak, James pedig Zonko katalógusának felét rendelte születésnapi ajándékként. Remus kissé zavarban volt, amikor átadta a saját ajándékait – a Melody Maker és az NME néhány régi példányát , amelyeket a nyáron csípett –, de Sirius nagyon izgatott volt; egyikük interjút készített Marc Bolannal. A reggeli nagy részét lapozgatták; a három tisztavérű varázsló nevet a statikus mugli fényképeken.

Remus folyamatosan Siriusra pillantott, és azon töprengett, vajon most, tinédzser korában, másképp néz ki. Remus régóta szeretett volna tizenhárom éves lenni; nagyon érett, nagyszerű kornak tűnt. Tudta, hogy ostobaság azt gondolni, hogy egyik napról a másikra áthatolhat valamiféle új bölcsesség, de mindenképpen fontos mérföldkő volt, akárhogyan is nézzük. Sirius határozottan egy kicsit másképp tartotta magát; Remus biztos volt benne.

Sajnos a gondtalan délelőtt ezzel véget is ért. Amikor befejezték az étkezést, és felkelni készültek az első órájukra (A mágia története), elzárták a kijáratukat a teremből.

– Sirius. – mondta egy szigorú hang.

Narcissa Black állt előttük. Tizenöt évesen magasabb volt mind a négy martalócnál. Meglehetősen vonzó lány, gondolta Remus; ha egy kicsit megcsípte az arcát. Nem volt olyan, mint a nővére őrült tekintete, és befestette és megigazította hosszú haját, hogy az egy gyönyörű platina lepedőben lógjon, amely megcsillant, amikor elkapta a fényt.

Keresztbe tett karokkal állt előttük, Regulus pedig az oldalán lapult.

"Puhány." Sirius üdvözlésképpen bólintott. Megrezzent, de nem fenyítette meg.

– Ma van a születésnapod. Azt mondta.

– Nos, tisztában voltam vele.

Lesütötte a szemét. Úgy tűnt, a nővéréhez sem hasonlított, aminek Remus örült.

– Ma este velünk kell ennie.

– Gyere és ülj le a Griffendél asztalához, ha feltétlenül muszáj.

"Nem." Szürke szemét összehúzta: – Édesanyád szigorú utasításokat adott. Privátban fogunk étkezni, a Mardekár közös helyiségében, mint tavaly.

"Nem!" Sirius elvesztette újdonsült érettségét, és hirtelen nagyon gyereknek tűnt, és gyakorlatilag a lábával dobbant: „A barátaimmal akarok enni."

– Bármikor ehetsz velük, amikor csak akarsz. – csattant fel Narcissa, most már csípőre téve a kezét. – A születésnapok családi események.

Regulus a lábára nézett, még mindig az unokatestvére mögött állt. Sirius még mindig bosszús volt, de végül beleegyezően bólintott. James a vállára tette a kezét; ártalmatlan gesztus, de Regulus felnézett, és figyelmesen bámult, mintha valami rosszat csinálnának.