⓶ | Pontosan az, akinek látszik ✓

5.

NICK

- Szerintem túl sokat ittál. - csóváltam meg fejemet, majd a férfi felé léptem, hogy segítsek neki.
- Hidd el, hogy él. Megmutatom, a hotelben van. - győzködött, mire lefagytam.
Valóban őt láttam akkor? Nem, nem lehet. Meghalt. Eltemettük öt éve. Gyászolom azóta. Nem lehet, hogy életben van. Akkor megkeresett volna. Vagy már nem kíváncsi rám? Már nem szeret?
Nagyot nyeltem és éreztem, hogy a könnyek csípni kezdik a szememet. Gyorsan megtöröltem őket és megráztam a fejemet, hogy kiürítsem ezeket a gondolatokat.
- Terhes volt, tudtad? - szólalt meg Ademaro újra, amivel rögtön szíven is talált.
Először megszólalni sem tudtam, csak éreztem, hogy elsápadok. Azt sem tudtam hirtelen hol vagyok és hogy ki vagyok. Már semmit nem tudtam. Úgy éreztem, hogy egy rémálomba csöppentem, ahonnan már sosem fogok felébredni. Nagyot nyeltem és megköszörültem a torkomat, hogy szóljak, de nem tudtam mit mondjak. Nyilván csak az igazságot mondhattam.
- Nem.
- A balesetben meghalt a magzat. Nem tudom, hogy ő tudhatta-e, hogy az. - sóhajtotta a férfi.
- Nem mondta? - nyeltem nagyot.
- Nem emlékszik semmire. - nézett rám szomorúan.
Még jobban lesokkolódtam és nem tudtam elhinni, hogy van Sarah, de ezekszerint mégsincs. Ha semmire nem emlékszik, akkor rám sem. De Ademaro-t mégis ismeri. Tehát Antonio is jelen van az életében. Akkor viszont nekem miért nem szóltak? Jogom lett volna tudni, hiszen a feleségem.
- Miért nem szóltatok?
Ademaro elhúzta a száját és kerülte a tekintetemet. Egyből megértettem, hogy nem akarták, hogy jelen legyek az életében. Önző módon elszakították tőlem.
Kezeim ökölbe szorultak és fel-alá kezdtem járkálni. A férfi megveregette vállamat és sajnálkozva nézett rám.
- Menjünk vissza.

GIANA

Mérhetetlenül dühös voltam Matt-re. Nem értettem, hogy mi ütött belé és hogy honnan tudja, hogy kivel vagyok. Vajon küldött utánam valakit? Mi értelme lett volna? Ha pedig ennyire aggódott, akkor miért nem jött el velem?
A hotelhez értem és azonnal a szobámhoz mentem. De nem azért, hogy összepakoljak, eszemben sem volt. Nem a főnököm, hogy megszabja, hogy mikor mit tegyek.
A fürdőbe mentem, ahol a tükörbe nézve nagyot sóhajtottam. Kezeim még mindig remegtek az indulattól és kicsit megmostam az arcomat. A telefonom rezegni kezdett, amire rápillantottam és az Apa szót olvastam le a kijelzőről.
- Szia! - próbáltam normalizálni a légzésemet és normális hangon beszélni.
- Szia, kislányom. - az ő hangján is hallottam, hogy feszült. - Haza kellene jönnöd.
- Miért?
- A hotel miatt. Valami gond van. - hallottam hangján, hogy hazudik.
- A hotellel minden a legnagyobb rendben van. - feleltem higgadtan. - Ariana szólt volna, ha gond lenne. Csak nem Matt szólt, hogy hívj fel?
Egy pillanatig csend volt, majd egy nagyot sóhajtott.
- Nem jó emberek vesznek körül, Cucciola.
- Mármint itt vagy otthon? - kérdeztem kicsit indulatosan.
- Természetesen ott.
- És ezt ti honnan is tudjátok? Ademaro a testvérem, teljesen jó társaságban vagyok.
Körmeimet kezdtem piszkálni, ezzel próbáltam oldani a feszültségemet.
- Tudjuk, hogy nem csak Ademaro van ott.
Felnevettem és megráztam a fejemet.
- Ti embereket küldtetek utánunk? - hüledeztem.
- Csak vigyázunk rád.
- Felnőtt ember vagyok. - sziszegtem és kimentem a fürdőből.
- Kerüld el azokat a férfiakat messzire, különben én magam hozlak haza.
- Mi ez a többes szám?
- Csak tedd, amit mondtam. - csapta rám a telefont.
Értetlenül néztem a kijelzőre, majd letettem a telefonom és leültem az ágyra. Felhúztam a lábaimat, fejemet rájuk döntöttem és próbáltam feldolgozni a dolgokat. Komolyan embereket küldtek utánam, hogy figyeljenek engem? Vagy Ademarot? Vagy mindegyikünket? Ha ennyire el akarnak tiltani Kevintől és még valakitől, akkor valószínűleg tényleg ismerem őket. Felemeltem fejemet és tudtam, hogy mit kell tennem. Visszaléptem a fürdőbe, a kontyomat újra megcsináltam, majd kiléptem a szobából. Kártyámat a kezemben forgatva vártam, hogy megjelenjen a keresett személy. Számat rágcsálva pillantgattam körbe. A lift felé vettem az irányt és lementem a recepcióhoz.
- Elnézést! - léptem a pulthoz, ahol egy srác állt.
Kíváncsian nézett rám, miközben elmosolyodott.
- Miben segíthetek?
- Kevin Jonas szobaszámát szeretném megtudni. - viszonoztam mosolyát.
- Máris nézem. - bólintott, majd a monitor felé fordult.
A billentyűzetet használva beírta a nevet, majd görgetni kezdett az egérrel. Összevont szemöldökkel vizsgálta a kijelzőt, majd pár másodperc múlva rám pillantott.
- Sajnálom, de nincs ilyen nevű vendégünk.
Zavartan néztem rá.
- Kijelentkezett?
- Nem is volt ilyen nevű vendég. - felelte és furcsán méregetett.
- Köszönöm. - próbálkoztam meg egy mosollyal, ami inkább szájhúzás volt.
Elléptem a pulttól, majd a felvonóhoz mentem ismét és visszamentem az emeletre. Elindultam a szobám felé, ahol a bátyám támaszkodott az ajtómnak, mellette pedig a tegnapi részeg pasi.
- Hát te? - néztem Ademaro-ra, aki csak elvigyorodott.
- Látod, itt van. - mutatott rám, miközben a másiknak beszélt.
Rápillantottam az idegenre, aki szabályosan bámult. Szája tátva volt és még pislogni is elfelejtett. Éreztem, hogy arcom vörös lett, ezért inkább visszanéztem a testvéremre.
- Mennyit ittál? - paskoltam meg arcát, hogy rám figyeljen.
Kezével mutatta, hogy kicsit, de nem igazán hittem neki. A mellettünk álldogáló férfira néztem ismét, aki még mindig bámult.
- Talán van valami az arcomon? - váltottam angolra, mert emlékeztem, hogy nem tud olaszul.
Pislogott párat, majd megrázta a fejét.
- Gyertek be. - intettem férjemmel és kinyitottam az ajtót.
Nem akartam, hogy ismét Matt felhívjon hisztizve, hogy látott egy idegen pasas társaságában. Már csak a gondolatra is ideges lettem, ezért gyorsan elhessegettem.
- Ismeritek egymást? - kérdeztem a bátyámat olaszul, miközben a férfit méregettem.
- Te is ismered, Gigi. Csak nem emlékszel. - fetrengett az ágyamra.
- Persze, helyezd magad kényelembe. - morogtam neki.
- Kösz. - motyogta. - Szóval ismered, ő az exed.
Hirtelen pillantottam vissza a vendégünkre, aki értetlen arckifejezéssel bámult. Hát persze, nem értett semmit.
- Giana Thompson. - nyújtottam felé a kezem, amit vonakodva, de elfogadott.
- Nicholas Jonas. Nick. - mosolyodott el.
Bólintottam, majd ismét a bátyámra néztem. Úgy gondoltam, hogy inkább angolul folytatom a csevegést, hogy ő is értse, amit beszélünk.
- Szóval honnan ismeritek egymást?
- Mondom, hogy az exed. Ezen mi nem világos? - ült fel nagy nehezen Ademaro és ásított egyet.
Szerintem azt sem tudta, hogy melyik bolygón van.
- Egész pontosan a férjed. - javította ki a férfi.
- Esetleg a volt férjem. - néztem rá.
- Sosem váltunk el, szóval... - dugta zsebre kezeit és a cipőjét figyelte.
Nem igazán értettem a helyzetet. Ha sosem váltunk el, akkor nem lehetne Matt a férjem. De láttam a papírt, házasok vagyunk. Úgyhogy elkönyveltem, hogy a bátyámmal együtt megbolondultak.
Ademaro-hoz léptem és elkértem a szobakártyáját. Értetlenül pislogott rám, de a kezembe nyomta. Összeszedtem pár holmimat egy nagyobb táskámba. Mire ezekkel végeztem, testvérem már aludt is, pont ahogy gondoltam. Betakartam, majd a férfire néztem és intettem a fejemmel, hogy menjünk ki.
A folyosóra kilépve megláttam Kevint, aki az egyik ajtón dörömbölt.
- Kev! - szólt neki a mellettem álló.
Felénk kapta a fejét, nekem pedig leesett, hogy az apám miért beszélt többes számban.
- Sziasztok. - jött közelebb a megszólított és kérdő tekintettel méregetett minket.
- Én megyek, lefekszem. - közöltem velük.
Indultam volna, mikor Nick egy "várj" kíséretében a karom után kapott, ezzel megállásra kéztetve. Feléfordultam és vártam, hogy mit akar.
- Szerintem meg kellene ezt beszélnünk.
Nem igazán akartam vele beszélni. Meg kellett emésztenem ezek az új információkat, ráadásul nem is ismertem, legalábbis nem emlékeztem rá, úgyhogy akármit mondhatott volna. Honnan tudnám, hogy az az igazság? Először Ademaro-val kell beszélnem józan állapotában.
Kevin szótlanul állt mellettünk és látszott, hogy kicsit kínosan érzi magát.
- Szerintem nem. - feleltem érzelemmentesen, pedig a szívem majd kiugrott a helyéről.
Ahogy nézett rám a barna szemeivel éreztem, hogy lábaim kicsit elgyengülnek.
Vajon tényleg szerettük egymást? Talán ő még most is szeret, pedig nem is biztos, hogy az vagyok, akire ő emlékszik. Vagy akinek ő gondol.
- Kérlek.
- Nick, hagyd. - szólt a bátyja halkan.
- Jó éjszakát. - húztam el a kezemet, majd a lift felé indultam.
Ademaro szobáját vettem célba, de tudtam, hogy nem sokat fogok aludni. Ahhoz túl sok minden kavargott a fejemben.