⓶ | Pontosan az, akinek látszik ✓

7.

GIANA

- Szeretném, ha diszkréten kezelné ezt az ügyet.
- Ez csak természetes. Nem is kérdés. - bólintott a férfi.
Előkerestem a táskámból a szerződést és elétoltam.
- A két félről szeretnék mindent, amit ki tud deríteni.
A férfi csak bólintott, majd a saját táskájába tette a papírt. Tommaso Blandino az egyik legjobb magánnyomozó volt, így amint kigondoltam, hogy beszélnem kellene egyel, rögtön ő jutott eszembe.
Felálltam az asztaltól, majd kisétáltam az étteremből és az autóm felé vettem az irányt. Tudtam, hogy sietnem kell, különben Matt újra rám küldi az embereit és akkor rögtön lebukok, hogy kivel is találkoztam.
A ház előtt megálltam, majd besiettem az ajtón, hogy készülődni kezdhessek az estére. Ahogy beléptem, egyből Matt-el találtam szemben magam.
- Szia. - mosolygott rám és mellém sétált, majd egy puszit nyomott a számra.
- Szia.
Letettem a táskámat és ledobtam a cipőmet, ami már eléggé kínozta a lábaimat. Matt mögém lépett és masszírozni kezdte a vállaimat. Ellazultam és pár percig csak élveztem, hogy kényezteti testemet, de mikor csókot lehelt a nyakamra, akkor egyből elléptem tőle. Kérdőn nézett rám, én pedig elindultam a lépcső felé.
- El fogunk késni.
- Honnan? - nézett értetlenül.
- Most szórakozol? - fordultam vissza hitetlenkedve.
Megvonta a vállát, ezzel jelezve, hogy tényleg nem érti, hogy miről beszélek.
- Ma lesz a vacsora, Matt. Ne mondd, hogy elfelejtetted.
- Sajnálom. - nézett rám nagy szemekkel, de megbánást egyáltalán nem láttam bennük.
- Kezdj el készülni, kérlek. - fordultam el ismét.
- Nem tudok menni, dolgoznom kell.- szólt utánam.
Éreztem, hogy a méreg azonnal elfutja a testemet, de legyűrtem és nem förmedtem rá. Sőt, semmit nem reagáltam rá, csak felmentem az emeletre. Legalább nem fog megzavarni, mikor Nick-kel beszélek.
Letusoltam, megszárítottam hajamat, majd a szobába mentem, hogy felvegyem a kikészített piros ruhámat. Ezután hajamat kontyba fogtam és natúr sminket csináltam magamnak. Megfogtam a ruhához illő táskát és beleraktam a fontosabb dolgaimat. Parfümöt fújtam magamra, majd felvettem lábaimra a szintén piros magassarkút. Miután késznek éreztem magamat, a földszintre mentem.
- Nagyon szép vagy. - szólalt meg a hátam mögött Matt. - Ezt neked vettem. - nyújtott felém egy dobozt.
Letettem a komódra a táskámat és kinyitottam. Egy aranylánc volt benne egy szív alakú medállal, a közepén egy fekete kővel. Gyönyörű volt, de Matt elfelejtette, hogy nem akkor jöttem a falvédőről. Elmosolyodtam és visszazártam a dobozt.
- Gyönyörű. - pillantottam a szemeibe. - De most nem tenném fel, nem illik a ruhámhoz.
- Ragaszkodom hozzá. - elvette a kezemből és újra kinyitotta, majd kivette a láncot.
- Tényleg nem szeretném most feltenni, a fülbevalómhoz sem illik. - böktem a jobb fülemben lógó ékszerre.
Nem is reagált semmit, csak mögém lépett és a nyakamba tette.
- Szerintem tökéletes. - búgta a fülembe és egy csókot nyomott a tarkomra.
Megborzongtam érintésétől és újra megfogtam a táskámat.
- Mennem kell. - csókoltam meg.
Megígérte, hogy este megvár majd, amire csak egy halvány mosollyal bólintottam. Kiléptem az ajtón és a rám várakozó autóhoz sétáltam és beültem hátra. Mikor félúton voltunk a nyakláncot levettem a nyakamból és a kocsi padlójára dobtam. Azon az estén nem hagytam, hogy figyeljen.
A hotelhez érve megköszöntem a sofőrnek, majd kiszálltam és a bejárat felé mentem. Az egyik férfi már állt az ajtóban, aki köszöntötte a vendégeket.
- Asszonyom. - mosolygott rám és kinyitotta az ajtót.
- Csak a listán szereplő emberek mehetnek be. - álltam közel hozzá, hogy csak ő hallja mondandómat.
- Természetesen. - biccentett.
- Úgy értem, hogy a férjem, az apám és a hozzájuk tartozó emberek sem.
Értetlenül figyelte arcomat.
- És a biztonsági emberek? - bökött fejével az egyik felé.
- Senki. - mondtam határozottan.
- De a férje...
- Ebben a hotelben én vagyok a vezető és azt mondtam, hogy senki. - én is meglepődtem rajta, hogy milyen szigorú volt a hangom.
- Rendben. - bólintott, de még mindig furcsán méregetett.
Besétáltam az előtérbe, ahol egyből Ariana-val találtam szemben magam, aki gyönyörű volt a sötétkék ruhájában.
- De kicsípted magad. - léptem mellé mosolyogva.
Nem viszonozta gesztusomat, csak összeszűkített szemekkel nézett rám.
- Nagyon kínos helyzetbe hoztál a bátyád előtt.
Megforgattam szemeimet.
- Valakinek tennie kellett valamit, ha már te csak a nyáladat csorgatod rá. - vontam fel az egyik szemöldökömet.
Az arca szinte azonnal vörösre váltott és mire reagálhatott volna, Ademaro lépett mellénk. Köszöntöttük egymást és amikor a testvérem megdícsérte a barátnőmet, hogy milyen csinos, már tudtam, hogy jól ellesznek.
- Ne haragudjatok, nekem még van pár dolgom. - füllentettem, majd egy mindentudó mosollyal az arcomon elsétáltam tőlük.
- Tehát mikor beszélhetünk? - lépett mellém hirtelen Nick.
A hang irányába kaptam a fejem. A férfin fehér ing és fekete nadrág volt, haja tökéletesen állt. Kelletlenül ugyan, de magamnak azért bevallottan, hogy nagyon jóképű férfi. Hanyagul ellökte magát a faltól, majd közelebb jött hozzám. Zavartan megköszörültem a torkomat és abbahagytam a bámulást.
- Gyönyörű vagy. - villantott rám egy féloldalas mosolyt, amitől a gyomrom azonnal összeugrott.
Éreztem, hogy a bókja hallatán elvörösödök és túlságosan jól esett, hogy ezt mondja.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki.
Elmosolyodott és zsebre dugta kezeit.
- Menjünk a szobádba. - szólaltam meg, mire felvont szemöldökkel nézett rám.
- Felhívás keringőre? - szemében furcsa fény villant.
- Ha le akarok feküdni veled, akkor azt mondom. - vontam meg vállamat.
- Valóban? - kérdezett vissza, mikor észbe kaptam, hogy a flörtölés határát súroljuk.
- Álmodozz csak. - mosolyogtam rá angyalian. - Szóval? Melyik is a te szobád?
Maga elé intett, majd elindultunk a lift felé.