⓶ | Pontosan az, akinek látszik ✓

25.

SARAH

Egy bál annyira klisés volt, de mégis ez volt a legjobb esélyünk. Nick-ék a cégük fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepelték, amire rengeteg ember hivatalos volt. Pár napja érkeztünk New York-ba és azon voltunk, hogy Matt-et végre eltakarítsuk. Ademaro teljesen máshogy viselkedett. Az, hogy tudomást szerzett a lányáról, valamint arról, hogy Nera él, kihozta belőle a Morettit, akit apám mindig is látni akart volna. Tudtuk, hogy az eseményen Nera is jelen lesz, hiszen még mindig szemmel tartotta Nicket. Luca és egy másik emberünk Maddie-ért ment, így csak arra vártunk, hogy jelezze, a kislány biztonságban van. Próbáltam a háttérben maradni és nem túl nagy feltűnést kelteni, de biztos voltam benne, hogy Matt már tud róla, hogy itt vagyunk.

Szinte osontam az emberek között, ahogyan Nerát kerestem. Mosolyogva vettem el egy pohár pezsgőt az egyik felém nyújtott tálcáról. Belekortyoltam az italba és tovább kerestem a nőt. Rengetegen voltak, így el tudtam vegyülni, viszont a keresést megnehezítette. Sétáltam tovább és megittam a maradék pezsgőmet. Az egyik mellettem elhaladó pincér tálcájára tettem a poharamat, mikor megláttam. Az egyik oszlop mellett állt és beszélt valakivel telefonon, miközben egy irányba figyelt. Megálltam és én is arra néztem. Nagyot nyeltem, mikor megláttam Nick-et, aki ha lehet, még jobban nézett ki. Öltönyben volt, a haja tökéletesen beállítva. Az arcának minden milliméterét megvizsgáltam és legszívesebben odamentem volna hozzá. Újra Nerára néztem, aki már engem figyelt. Valóban tudták, hogy ott vagyunk. A fülemben meghallottam Luca hangját, miszerint a kislány náluk van, így megindultam a nő felé. Furcsán méregetett és láttam a szemeiben az aggódást. Nem voltam messze tőle, így hamar mellé értem. Láttam, hogy nyel egyet, de bátran állta tekintetemet. Úgy tűnt, engem tart a rosszfiúnak.

- Nera. - biccentettem kimérten.

- Giana. - viszonozta a gesztust.

- Beszélhetünk? - köszörültem meg a torkomat.

Gyorsan körbepillantott és én is így tettem. Tehát valahol itt van Matt. Újra a nőre néztem, aki nem tudta, hogy mit válaszoljon.

- Megtettem mindent, amit kértetek. - válaszolta aztán zaklatottan.

Felvont szemöldökkel néztem rá és nem tudtam, hogy miről beszél. Keze remegett, ahogyan eltűrt egy tincset a füle mögé.

- Én nem kértem semmit. - ráztam meg a fejemet, hogy megerősítsem az állítást.

- Mit akarsz tőlem? - lett még zaklatottabb. - Mindent jelentettem Matt-nek, ahogyan azt kérte.

- Nem Matt küldött. - tiltakoztam rögtön. - Segíteni szeretnék. - léptem hozzá óvatosan közelebb, hogy ne hallják, hogy mit beszélünk.

Hirtelen mindenki tapsolni kezdett, a felém irányuló fény pedig majdnem kisütötte a szememet.

- Így van, Hölgyeim és Uraim, Sarah Jonas is itt van ma. - próbáltam hozzászoktatni a szememet a fényhez és mikor sikerült, a mellettem állóra pillantottam. De addigra már sehol sem volt. - Jöjjön, Mrs. Jonas. Szóljon pár szót. - szólt újra a férfi a mikrofonba.

- Látom Nerát. Utána megyek. - hallottam meg az egyik srác hangját a fülemben.

- Csak óvatosan. - motyogtam úgy, hogy ne mozogjon feltűnően a szám.

Megindultam a színpad felé, amin Nick és Kevin is álltak. A kezeim izzadni kezdtek és feszült lettem. Felléptem az emelvényre és a férfi mellé álltam, aki szólított. Ecsetelni kezdte, hogy mi történt velem és azt, hogy szerencsére már jobban voltam és újra a vállalat része lehetek. Nick fújtatását halványan hallottam, Kevin pedig csak óvatosan meglökte az öccsét. Az ismeretlen férfi az arcomba nyomta a mikrofont, én pedig kérdőn pislogtam rá.