⓶ | Pontosan az, akinek látszik ✓

16.

NICK

- Hogy én ebben is milyen jól nézek ki. - húzta ki magát Smith önelégülten.

Egy ájult szobapincér ruhájában feszített, én pedig csak a szemeimet forgattam rá. Kevin az orrnyergét masszírozta és láttam rajta, hogy nem sok választja el attól, hogy leverje.

- Örülünk, hogy elnyerte a tetszésedet, de haladhatnánk? - mordult fel Ademaro is.

Smith csak sértődött fejjel méregette, de aztán elindult. Körülnézett, majd határozottan indult meg a folyosón a kocsit maga előtt tolva. Mi hárman szintén körbe pillantottunk és elindultunk a tető felé. Próbáltuk a lehető legkevesebb figyelmet magunkra vonni.
A tetőnél természetesen állt két ember, akik mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy mi feljussunk, de Ademaro könnyedén hatástalanította őket is. A fejük meglehetősen fájni fog, mikor magukhoz térnek majd.
A tetőre lépve jeleztünk Smith-nek, hogy a helyünkön vagyunk, mikor a tarkomon fegyvert éreztem. Összeszorítottam ajkaimat és próbáltam higgadt maradni.

- Micsoda kellemetlen meglepetés. - hallottam meg Thompson idegesítő hangját. - Látom, az órád még mindig remekül áll. - mosolygott Ademaro-ra.

- Faszom! - mordult fel a megszólított, majd kicsatolta az említett tárgyat és idegesen a földhöz vágta.

Thompson ezen hangosan felnevetett és szinte láttam magam előtt az önelégült fejét. Legszívesebben feltöröltem volna vele a tetőt.

- Te komolyan szégyen vagy a Moretti névre. - kacagott még mindig.

A bátyám és Ademaro felé sandítottam, akik mögött szintén állt egy-egy ember. Gondolkodtam, hogy vajon mit is tehetnék, hogy kikerüljünk ebből a szituációból. Smith-nek nem tudtam észrevétlenül jelezni, ahogyan a fegyveremet sem tudtam elővenni.

- Mi a célod, Thompson? - mordult Ademaro. - Engem úgysem ölnek meg, hiszen az apám emberei.

Matt ismét felnevetett, aztán éreztem, hogy elfordul tőlem. Gyorsan megfordultam, mire újra rám szegezte a fegyverét.

- Csak okosan, Nick. - húzódott egy gusztustalan vigyorra a szája.

Megszólalt a telefonja, amit azonnal felvett, de szemeit egy pillanatra sem vette le rólam.

- Mondd. - szólt bele nagyképűen. - Csak a csaj? Akkor megyek, ott találkozunk.

Lerakta a telefont, gúnyosan elmosolyodott, majd egyszerűen lábon lőtt. Azonnal elestem és éles fájdalom nyilallt a combomba. Felszisszentem, de igyekeztem nem túlzottan megadni neki az örömöt, hogy szenvedni lásson.

- Nyugi. - guggolt le mellém. - Ha időben kapsz segítséget, akkor nem halsz meg. Ha mégsem, nos... Akkor lassan elvérzel. - közölte egyszerűen. - De legalább barátok között vagy. - intett a bátyám és Ademaro irányába.

- Baszódj meg. - mordultam rá.

- Sajnos, most nem érek rá. - sajnálkozott. - Vár az asszony. - kacsintott rám, majd sietősen elsétált.

- Úgyis megöllek! - ordítottam utána, mire csak nevetett.

- Kíváncsian várom, Jonas!

Kevinék és a két férfi irányába néztem, akik még mindig szorosan a bátyámék mögött áltak. A lábam rettenetesen égett és ahogy lenéztem, láttam, hogy már akkor rengeteg vért vesztettem. Észrevétlenül próbáltam előhalászni a telefonomat és Smith-nek írtam egy "tető, Matt" üzenetet. Válaszul egy "indulok" volt. Felnéztem és láttam, hogy a két ismeretlen gyanúsan méreget. Hirtelen rantottam elő a fegyveremet és az egyik fejbelőttem, mire a másik engem karon. Odakaptam a kezemet és szinte biztos voltam benne, hogy nem fogom túlélni. Kevin a háta mögül kihulló ember nélkül könnyedén elintézte a másikat, majd Ademaro-val azonnal mellém rohantak. Teljesen elengedtem magam és a hátammal a hideg tetőre estem.