⓶ | Pontosan az, akinek látszik ✓

10.

GIANA, NEW YORK

Hajnali háromkor nagyot ásítva léptem be Nick lakásába és alig vártam, hogy alhassak egyet. A repülőn hiába pihentem, úgy éreztem, hogy még rosszabb lett tőle. Körülnéztem a tágas nappaliban, Ademaro pedig levágódott a kanapéra.
- Kivagyok. - nyögte a díszpárnába.
Elmosolyodtam és levettem a pulóveremet. Ariana mellém lépett és aggódó arccal végigmért.
- Jól vagy?
- Persze. Csak fáradt vagyok. A hotellel minden rendben lesz, hogy egyikünk sincs ott?
- Persze, szóltam Matteo-nak.
- Szuper. - mosolyogtam rá.
Ezzel az információval egyáltalán nem nyugtatott meg, de nem akartam bunkó lenni.
Válaszul csak bólintott egy aprót, majd Ademaro-hoz sétált.
- Megmutatom a szobádat. - lépett mellém Nick és megfogta a táskámat.
Ránéztem és láttam rajta, hogy ő is fáradt. Rosszul éreztem magam, hogy terhet teszünk rá feleslegesen.
Elindultam utána az emeletre és elindultunk a folyosón.
- Ez az én szobám. - mutatott az egyik ajtóra. - Ha bármi gond van, nyugodtan szólj.
Biccentettem, majd tovább mentünk. Pár ajtóval odébb benyitott, én pedig besétáltam utána. A szoba olyan érzést keltett bennem, mintha már láttam volna, vagy jártam volna már ott. Kicsit megdörzsöltem szemeimet és még fáradtabbnak éreztem magam.
Nick letette a táskámat, majd rám emelte szemeit.
- A fürdő szemben van, törölközőt készítettek ide neked. - intett a fésülködő asztal előtt lévő székre.
- Köszönöm. - néztem rá hálásan, mire csak egy féloldalas mosollyal reagált.
Elindult kifelé, mikor utána szóltam. Kíváncsian nézett rám, miközben megfordult.
- Evangeline-t ismered?
- Eve-et? - vonta fel az egyik szemöldökét.
Zavartan megvontam a vállamat, mert fogalmam sem volt róla, hogy egy emberről beszélünk-e.
- Evangeline Porter. - válaszoltam.
- Igen, ő Eve. Ismerem. - bólintott. - Emlékszel rá?
- Sajnos nem. - sóhajtottam egyet. - Tartottam vele a kapcsolatot?
- Igen. A legjobb barátnőd volt, gyerekkorod óta. A tanúd is ő volt.
Jól gondoltam, vele kell beszélnem.
- Később felhívnám. Elkérhetném majd a telefonodat?
Ademaro tanácsára a mobilomat Olaszországban hagytam, így Matt azon nem tud lenyomozni.
- Persze.
- Köszönöm. - néztem rá hálásan.
- Jó éjszakát. - mosolygott rám még egyszer, majd magamra hagyott.

Reggel kilenckor már felöltözve sétáltam a konyha felé, hogy egy adag koffeinnel kicsit rendezzem magam. Hiába aludtam, az időeltolódás rendesen megviselte a szervezetemet. Beléptem a helyiségbe, ami üres volt, így nem tudtam, hogy mit csináljak. Megvárjak valakit, vagy legyek pofátlan és szolgáljam ki magam?
- Jó reggelt. - szólalt meg egy nő a hátam mögül, mire ugrottam egyet. - Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
Elsétált mellettem, majd a pultra helyezett két táskát. Nekiállt kipakolni belőlük és a helyére tenni a dolgokat.
- Charlotte vagyok, a bejárónő. De szólíts csak Lottie-nak. - mosolyodott el, miközben tovább tevékenykedett.
- Giana vagyok. - mutatkoztam be én is. - Ne segítsek?
- Dehogy, mindjárt kész vagyok. Kérsz valami reggelit? Kávét?
- Egy kávé jól esne, köszönöm.
Mosolyogva bólintott, majd a kávéfőzőhöz lépett. Felültem az egyik bárszékre, onnan figyeltem a nőt.
- Nick ébren van már? - kérdeztem rá egy kis rágódás után.
Lottie mosolyogva helyezte le elém a kávét, amit hálásan megköszöntem és azonnal belekortyoltam.
- Nem találkoztam ma még vele. - felelte, majd ismét nekiállt dolgozni.
Kávémat megittam, majd az emeletre indultam. Nick szobáját vettem célba és reméltem, hogy nem fogja rossz néven venni, hogy már most zavarom. Azt gondoltam, hogy akkor talán nem ajánlotta volna fel. Az ajtó elé léptem, kifújtam egy adag levegőt, majd bekopogtam. Pár percet vártam, miközben füleltem, hogy hallok-e bármi neszt bentről, majd ismét kopogtattam. Megint nem volt reakció, így óvatosan benyitottam és megszólítottam a férfit. Kíváncsian dugtam be a fejemet, majd besétáltam a szobába. Világos volt már bent, az ágy pedig üresen, bevetve állt a fal mellett. Ismét a nevét mondtam, most már hangosabban, de nem jött akkor sem válasz. Tudtam, hogy ki kellene mennem, mivel nem volt ott, de a kíváncsiságom győzött, így gondoltam körülnézek. Az ággyal szemben volt egy asztal, amin pár papír és fényképek voltak. Megfogtam az egyik fotót és felemeltem, hogy jobban megnézzem. Három személy volt rajta: Nick, Kevin és egy harmadik srác. A fénykép hangulatából ítélve ő lehetett a harmadik testvér. Visszatettem a helyére és a következőre pillantottam, amin magamat láttam. Ezt gyorsabban vettem magamhoz és megvizsgáltam azt is. Fehér ingben voltam a képen és mosolyogva néztem a kamerába.
- Sajnos csak ez a képem van rólad, amin nem 15 éves vagy. - szólalt meg mögöttem hirtelen Nick, mire majdnem elejtettem a kezemben tartott tárgyat.
- Ne haragudj, nem akartam kutakodni. - tettem gyorsan vissza a képet, amivel fellöktem két másikat.
Szerencsétlenkedve megigazítottam őket, majd nyakig vörösödve fordultam Nick felé.
Mosolyogva nézett rám, majd megrázta a fejét.
- Dehogy haragszom. - megkerülte az asztalt, majd leült. - Segíthetek valamiben?
- Mármint? - néztem rá zavartan.
- Hát... Gondolom engem kerestél. - pillantott körbe a szobában.
- Ja, igen. A telefont akartam elkérni.
- Tessék. - nyújtotta felém. - Benne is van Eve száma.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
Tárcsáztam a lányt, aki pár csörgés után felvette.
- Nick? - szólt bele bizonytalan hangon.
- Szia! Giana Th... Moretti vagyok.
- Történt valami Nick-kel? - vágott közbe.
- Nem, minden rendben van vele. Azért hívtalak, mert szeretnék veled beszélni.
- Velem? Miről?
- Sarah-ról. - nyeltem nagyot.
Pár pillanatig síri csend volt, így kezdtem azt hinni, hogy megszakadt a hívás vagy valami, de aztán megszólalt.
- Mit szeretnél róla beszélni? - hangja ridegebb lett.
- Tudnánk találkozni? Akkor elmondok mindent.
- Ne haragudj, de nem szeretnék. Nem ismerlek és számomra ez túlságosan megterhelő téma.
- Kérlek. - nyögtem könyörgő hangon.
Nick felállt és kikapta a telefont a kezemből, majd beszélni kezdett a nővel. Kíváncsian figyeltem, hogy mégis mit szeretne, de kicsit odébb vonult. Pár percig beszélgettek, néhány szót hallottam csak, de nem akartam túlságosan hallgatózni, mert úgy gondoltam azért vonult félre.
- Egy óra múlva ráér, elmegyek veled.
- Ő is New Yorkban van? - lepődtem meg, mert a papíron nem az szerepelt.
- Egy ideje itt lakik. - vonta meg a vállát.
Bólintottam, majd leesett, hogy egy óra múlva találkozunk vele, így gyorsan a szobámba mentem, hogy elkészüljek.