⓶ | Pontosan az, akinek látszik ✓

19.

SARAH

Matt a kávéját kortyolgatta, de egy pillanatra sem vette le rólam a szemeit. Én zavartan próbáltam kerülni a szemkontaktust és folyamatosan mocorogtam a széken. Kínos csend telepedett közénk mióta a terhesség témát boncolgatta. Tudni akarta, hogy ki az apa. Egyértelműen Nick volt, de féltem, ha ezt mondom, akkor újból egy abortuszt intéz majd nekem. Ha viszont hazudok, akkor fent áll a lebukás veszélye, ráadásul nem tudom, hogy reagálna arra, hogy "apa" lesz.

- Giana? - szólt, én pedig sóhajtottam egyet. - Nem bántalak sem téged, sem a babát. - biccentett a fejével a hasam felé.

Nem kerülte el a figyelmemet, hogy azt nem mondta, hogy Nicket sem bántaná. Úgyhogy nem túl elegánsan hazudtam neki.

- A tiéd. Nick-kel nem történt semmi. - nagyot nyeltem és lehajtottam a fejemet, hogy még véletlenül se tudja leolvasni arcomról, hogy hatalmas hazugság hagyta el a számat.

Elégedetten hátra dőlt és elmosolyodott. Hányingerem lett, de meg kellett védenem magunkat és Nicket is. Matt ismét előre dőlt és megfogta a kezemet, amire egész testem megfeszült. Gyűlöltem, ha hozzám ért.

- Hát ezért féltél tőlem? - simogatta a kézfejemet.

Csak óvatosan bólintottam, miközben próbáltam legyűrni az egyre erősödő hányingert. Így, hogy már tudott a terhességemről, már rettegtem tőle. Most már sok mindennel tud zsarolni és fájdalmat okozni.

- Vigyázni fogok rátok, megígérem. - annyira őszintének tűnt, hogy egy pillanatra mintha egy másik ember ült volna velem szemben.

Zavartan pillantottam félre és nem tudtam, hogy erre mit is mondhatnék. Nagy megkönnyebbülés volt, mikor közölte velem, hogy mennie kell, így megúsztam a kínos csendet vagy azt, hogy válaszolnom kelljen. Felmentem a szobába és egy kis pihenés után úgy döntöttem, hogy elmegyek a strandra. Megfelelő idő volt hozzá és úgy gondoltam, hogy a friss levegő is jót fog tenni.

A parthoz érve lerúgtam magamról a szandálomat, amit aztán hamar megbántam, mikor a homok égetni kezdte a talpamat. Gyorsan siettem a vízhez, hogy lehűtsem azokat. Rengeteg ember és gyerek volt kint. Mosolyogva figyeltem őket és azonnal a bennem növekvő kis életre gondoltam. Nem volt a legideálisabb idő arra, hogy teherbe essek, de attól függetlenül örültem és izgatott voltam. Azonnal álmodozni kezdtem, hogy vajon kire fog majd hasonlítani. Kicsit bíztam benne, hogy göndör hajú lesz majd, mint Nick. Bíztam benne, hogy mire megszületik, rendben lesz minden. Újra együtt leszünk és senki nem akar majd ártani nekünk.

Leültem a földre és lehunyt szemekkel élveztem a meleget. Hajamat a kis szellő fújta és hirtelen megkönnyebbülést éreztem. Abban a pillanatban nem volt semmi rossz érzés, feltöltött az a pillanat. A nap melege, a friss levegő, a gyerekkacaj és beszélgetések hangja. Élveztem a pillanatot, amíg meg nem zavart valaki. Kinyitottam a szemeimet és érdeklődve figyeltem a mellém huppanó, franciául magyarázó pasasra.

- Nem beszélem a nyelvet. - vallottam be zavartan.

Elmosolyodott és jobban a fejébe húzta a kalapját, ami mellesleg röhejesen állt rajta. Szemeit napszemüveg takarta, akár az enyémeket. Ingjének felső gombjai nem voltak begombolva, így látni lehetett napbarnított, izmos mellkasát. Vonzó férfi volt, de mivel Nick járt folyamatosan a fejemben, nem igazán törődtem ezzel az információval. Ráadásul házas voltam - kétszeresen is.

- Csak azt mondtam, hogy jó újra látni. - mosolygott még mindig.

Összevont szemöldökkel vizsgáltam az arcát. A hangja így, hogy angolul beszélt, ismerős volt, de a béna kalap és otromba szemüveg keveset mutatott az arcából.