⓶ | Pontosan az, akinek látszik ✓

11.

GIANA

Két nappal később, épp a reggeli kávémat kortyolgatva igyekeztem észhez térni, mikor Ademaro hangos puffanással ejtett elém a pultra egy nagyobb aktát.
- Kicsit nyomoztam. - jelentette ki feszülten és leült mellém.
A ledobott mappa felé nyúltam, mikor déjà vu-m lett. Matt jutott eszembe, ahogy elém dob egy mappát, de nem tudtam, hogy mikor és miért történt.
- Figyelsz rám? - szólt rám a bátyám.
- Persze. - zökkentem ki és a mappáról rá emeltem a tekintetem.
Furcsán méregetett, de aztán nem szólt semmit a helyzetre. Felnyitotta a mappát és a papírra mutatott.
- Úgy tűnik, hogy kígyót melengetünk... - mondta sejtelmesen.
Megfogtam a papírt és olvasni kezdtem. Ariana-ról voltak információk leírva. Amin a legjobban megakadt a szemem, hogy együtt volt évekig Matt-tel.
- Gondolod, hogy összedolgoznak? - ráncoltam a szemöldököm.
- Ezt egy módon deríthetjük ki. - állt fel és megindult.
Gyorsan leugrottam a székről és utána szaladtam.
- Mit akarsz tenni?
Épp csak rám pillantott, de nem reagált. Ariana szobája felé sietett, majd kopogás nélkül benyitott.
- Jézusom. - ugrott egyet a lány. - A szívbajt hozzátok rám.
Ademaro rezzenéstelen arccal nézett rá, majd higgadtan beljebb sétált. Ahogy az arcát figyeltem, megállapítottam, hogy nagyon ijesztő tud lenni.
- Kérem a mobilodat. - nyújtotta bátyám a kezét.
- A mobilomat? - nézett rá értetlenül Ariana. - Mégis miért adnám oda?
Ademaro hirtelen rántotta elő pisztolyát és Ariana fejének nyomta.
- Mert megkértelek.
Nagyot nyeltem és Ariana arcát figyeltem, de egyáltalán nem az a reakció volt leolvasható róla, amire számítottam volna. Egyáltalán nem félt, bátran állta a bátyám tekintét.
- Kishal vagyok, Ademaro. Engem hiába ölsz meg.
- De azért kurva jó érzés lenne. - mosolygott rá a bátyám. - Mondd, amit tudnunk kell.
- Nem félek meghalni. Nem árulom el Matt-et.
Ahogy néztem a lányt, elfogott az idegesség. Az, hogy engem átvert, az egy dolog. De a testvéremet is hülyítette.
- Tudok rosszabbat tenni veled, mint a halál. Azt fogod kívánni, hogy inkább öljelek meg.
- Te? - nevetett fel a lány. - Őt se tudtad megölni, mikor meg kellett volna. - intett felém a fejével.
- Öt év hosszú idő, drága.
Ariana teljesen máshogy nézett ki most, mint eddig. Teljesen vakon voltam vele kapcsolatban is, ő is úgy vert át, ahogyan a kedve tartotta. Abban a pillanatban valami átkattant bennem, nagy lépésekkel előtte termettem és öklömmel arcon ütöttem. Nem voltam büszke rá, de rajta töltöttem ki az többi személy miatt összegyűlt haragomat.
Ademaro és a lány is meglepődve néztek rám.
- Tudja, hogy itt vagyunk? - kérdeztem tőle idegesen.
Ariana csak elmosolyodott, de nem felelt. Kecsesen odébb sétált, kicsit megtörölte vérző orrát, majd leült az ágyra. Követtem, majd a hajánál fogva talpra állítottam. Láttam a szemén, hogy ezen már ő is felhúzta magát, majd ő is adott nekem egy erős pofont.
- Ha még egyszer kezet emelsz rá, tényleg megbánod. - kapta el a karját Ademaro.
- Ketten egy ellen... Igazán fair játékosok vagytok. - köpte felénk a szavakat.
- Te is igazán az vagy, miután évekig hazudtál nekem. - vágtam rá sértetten.
Erre sem felelt, csak némán figyelte arcomat. Hatalmas csalódás volt ez nekem, mert ő volt az egyedüli barátom. Vagyis azt hittem, hogy a barátom.
- Vajon Matt is annyira szeret, amennyire te őt? - néztem rá kérdőn.
Határozottan bólintott és elvigyorodott. Kezdtem kételkedni abban, hogy épeszű.
Nem értettem, hogy hogyan tudtam ennyire vakon lenni vele kapcsolatban. Hogy lehetséges, hogy ilyen naiv vagyok és mindenki gond nélkül átver?
- Rendben. - bólintottam. - Figyelj rá, mindjárt jövök. - szóltam a bátyámnak és kisiettem a szobából.
Leszaladtam a lépcsőn és megcéloztam Nick irodáját. Reménykedtem benne, hogy ott találom és tud segíteni. Bekopogtam és amikor meghallottam a hangját, benyitottam.
- Giana? - nézett rám aggódva és felállt az asztaltól. - Minden rendben?
- Kellene egy hely, ahová bezárhatnánk Ariana-t.
- Tessék?
- Matt oldalán áll, valószínűleg már azt is tudja, hogy itt vagyunk. - hangom türelmetlen volt.
Láttam, ahogy vonásai megkeményednek és ő is ideges lett.
- Tudom a tökéletes helyet. - bólintott.