⓶ | Pontosan az, akinek látszik ✓

24.

NICK

- Megint kezdődik? - morgott Kevin mikor belépett a hálószobámba.

Három hete jöttem haza Olaszországból és nem sokkal utána megkaptam a papírokat, miszerint Sarah válni akar. Nem értettem, hogy mi lett vele, miért olyan sürgős neki, valamint hogyan intézte el olyan gyorsan azt, hogy újra Sarah Winter-ként, illetve Jonas-ként volt jelen mindenhol. Még nem írtam alá a papírokat, de nem azért, mert gondolkodnom kellett volna rajta. Tudtam, hogy azok után, ahogyan összetörte a szívem, minden gond nélkül menni fog az aláírás. A cég tartott vissza egyedül. Kellett találnom egy kiskaput, hogy ne kapja meg a hivatalosan neki járó részt, amit idióta módon ráírattunk a bátyámmal.

Nagyot sóhajtva keltem fel az ágyból és kelletlenül a bátyámra néztem.

- Szólnom kell minden emberemnek, hogy ne engedjenek be. - morogtam neki és elsétáltam mellette.

- Ne hagyd el magad megint, Nick. Hagyd, hogy segítsek.

- Nem kell segítség, jól vagyok. - vontam meg a vállamat, miközben a gardróbban kerestem egy törölközőt és egy boxert. - Megyek az ügyvédhez. Jössz te is? - néztem rá kíváncsian a helyiségből kifelé jövet.

- Persze. - bólintott.

Elmentem letusolni, utána pedig a konyhába mentem egy kávéért. A bátyám természetesen már kiszolgálta magát és nyugodtan iszogatta a saját koffein adagját. Öntöttem a bögrémbe én is egy adagot és leültem mellé.

- Gondolod, hogy jó oka van rá? - célzott a bátyám a válásra.

- Őszintén nem érdekel. Csak túl akarok lenni az egészen.

- Biztos, hogy van valami, hiszen szeret téged.

- Lehetne, hogy ne beszéljünk róla? - húztam le gyorsan a kávét és a mosogatóba tettem a bögrét.

- Látom, hogy szenvedsz, Nick. Csak segíteni szeretnék.

- Jó. Segíts akkor, hogy semmit ne veszítsünk el a cégből. Sarah-ról pedig nem akarok beszélni.

Csak sajnálkozva méregetett, de nem szólt többet. Megfogtam a telefonomat és a pénztárcámat, majd miután azokat a zsebembe süllyesztettem, a slusszkulcsért nyúltam.

Mivel New Yorkról volt szó, természetesen kellett idő, míg odaértünk az ügyvéd irodájához. Kevin egész úton mondta a magáét, de nem figyeltem rá. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy vajon mi oka lehet annak, hogy Sarah szakított velem? Igaza lehetett Kevinnek, hogy van oka, de vajon mi, ha az apja már meghalt? Átvette a helyét, az értettem. De nem is akarta, hogy maradjak. Ademaro-val sem beszéltem azóta és nem tudtam, hogy vajon elmondaná-e, ha tudna valamit. Feszülten markoltam a kormányt és lassan kifújtam a pár pillanattal korábban beszívott levegőt. A szemem sarkából láttam, hogy Kevin méreget, de nem reagáltam rá.

Az iroda előtt nagyot sóhajtottam és csak utána nyitottam be. Jacob már mosolyogva várt és készségesen intett, hogy üljek le. Kevin elfoglalta a másik széket és feszülten figyelt. Az ügyvéd is leült a helyére és sorolni kezdte a lehetőségeket. Ahogyan hallgattam, úgy lettem egyre higgadtabb. Elégedett voltam azzal, hogy Sarah-nak nem volt esélye a cégből bármit is kapni, így boldogan távoztunk Kevinnel. Természetesen a bátyám újra szoba akarta hozni a válás témát, miszerint biztosan van valami a háttérben, de hamar leintettem. Nem akartam tovább foglalkozni ezzel a témával. Azt akartam csak, hogy vége legyen. Hiba volt elvennem őt és ez a mostani helyzet csak megerősített benne.

- Hiszen téged is önző szándék vezérelt, mikor elvetted. - jegyezte meg mellékesen.

- Tudod, hogy szerettem. - morogtam válaszul.