Sors, dögölj meg! II. [LayChen]

26. Fejezet 18+

Jongdae

Ujjaim eltűntek az ében tincsek között, testem ösztönösen közelebb húzódott Lay-éhez, miközben barátom ajkai olyan lágyan csókoltak, mint talán sosem. Lay kezdeményezett. Ilyenkor mindig meglep. Ennyi idő után is. Főleg azután, hogy ismét összetalálkozott azzal a fasszal. Tudtam, hogy erős, de döbbenetes, hogy folyton emlékeztet rá, mennyire is. Nem hiszem, hogy él a Földön nála kedvesebb és erősebb ember.

Reszkető kézzel markoltam felsője puha anyagába, amint megéreztem, hogy belsőm forrósággal telik meg és még jobban mellkasához simultam. Totál elszédültem, csak akkor csúszott ki belőlem néhány csalódott szitokszó, amikor elszakadt számtól, ám hamar elkábultam újfent, ugyanis nyakamba csókolt, majd óvatosan beleharapott a fülembe. Édes. Jó. Istenem.

- Ezt azóta is imádod? - kérdezte olyan kibaszott szexi hangon, hogy egy pillanatra felvetődött bennem, kizárt, hogy senkivel nem volt kapcsolata az elmúlt évek alatt. Túl jól csinálja. Még mindig. Ohh, anyám! Ha arra gondolok, hogy ezek az ajkak, illetve ujjak senkit sem érintettek azóta sem rajtam kívül... Hát... Mindegy.

Nem volt szükség válaszra szóban, pontosan tudta, mit mondanék erre, helyette a testem reagált. Határozottan szorítottam neki a helyiség egyetlen kis asztalának a csípőmmel, aztán beletúrtam hajába és szenvedélyesen megcsókoltam. Egy szempillantás alatt rájöttem, túl vehemens voltam, azonban úgy tűnt, nincs Lay ellenére a dolog, így felbátorodva mélyítettem el ajkaink játékát. Annyi hotelszobában megfordultam már, hogy lehet, hogy Lay-jel ez az első alkalom?

Szívem olyan hevesen vert, hogy féltem, kiugrik a helyéről. Nem fogom meghazudtolni önmagam, persze, hogy arra vágytam, hogy Lay-jel lefeküdjek végre, mégis, az, hogy értem, miattam ilyen könnyedén túllépett a volt tanárával történteken, elmondhatatlanul jól esett. Mert ez elárulta az érzéseiről, hogy egy cseppet sem változtak. Tényleg. Egy hangyafasznyit sem.

Yixing

Én esküszöm, hogy meg szándékoztam beszélni Chennel a Chanyeol-témát, de... Rövid, ám kedves szavai pillekönnyen vonták el a figyelmemet mindenről, ami nem ő volt. Mint állandóan.

Jobbom magától értetődően fenekére tévedt, s belemarkoltam, mire elégedetten mordult fel, majd combját lábaim közé csúsztatta, csakhogy kicsit játsszon még az idegeimmel. Már az újbóli találkozásunk után sejtettem, hogy ha vele gabalyodnék össze, nem lenne vele bajom. Ettől függetlenül a kis hang a fejemben nem igazán akart engedni, viszont a testem ebben a szituációban automatikusan vette a jeleket és rohadtul tetszett neki. A szívem meg repes, hogy Chennel vagyok.

- Mi a francért nem vettünk ki sosem egy hotelszobát? - zihálta ajkaimba, aztán újra lecsapott rájuk, közben a fürge kis ujjak a pólóm alá kíváncsiskodtak. - Adtam volna egy szerepjátékot - suttogta, s egy gyors mozdulattal lenyomott az asztalra. Zavartan pislogtam rá, ő pedig csak némán várt, oké-e ez így nekem. Egyszer sírba visz a figyelmes Chen.

- És képes lettél volna eljátszani egy szende szűz szerepet? - vontam fel a szemöldököm incselkedve és igyekeztem nem foglalkozni a hasamon pihenő két kivételesen forró tenyérrel. Alighanem ez a szerep állhatott a legmesszebb tőle. - Vagy - hajoltam oda hozzá annyira, hogy szám súrolja az övét - neked is ilyen klisés tűzoltós-rendőrös fantáziáid vannak?

Esetlenül támaszkodtam meg alkarjaimon, amikor több perc elteltével sem csinált mást, mint meredt rám nagy szemekkel. Egy ponton túl kezdtem azon aggódni, elaludt, vagy teljesen elszállt az agya máshova, ám akkor villámgyorsan, mégis meglepő gyengédséggel ajkaim után kapott. Bőröm azonnal megérezte a hiányt, ahogy elvette kezeit, de nem sokáig kellett nélkülöznöm őket, lágyan arcomra simította tagjait.