Sors, dögölj meg! II. [LayChen]

Extra #1

Yixing

- Teljesen elment az eszem. Megkattantam. Igen, biztos - fáradtan hunytam le pilláimat, Chen siránkozása kezdett az őrületbe kergetni. Eddig egész jól elvoltam vele, mégis csak dolgozott, nem kellett minden percben végighallgatnom ugyanazt ezerszer, de itt, a reptéren, túl sok volt már. - Lay, nem bírom! - lassan tényleg sírva temette arcát vállamba, mire felvontam a szemöldököm és felsóhajtottam.

- Ez a te sarad. Úgyhogy légy oly szíves és viselkedj a korodnak megfelelően!

- Ez nem volt szép - motyogta durcásan még mindig ugyan oda, majd átölelte a derekam. - Miért nem állítottál meg? Barátomként minimum m-

- Megtettem minden tőlem telhetőt - szóltam közbe, enyhén idegesen. Nem sok hiányzott, hogy elküldjem melegebb éghajlatra. Bár úgy is oda megyünk, szóval... - De jó lecke volt, azóta nem ittál egy kortyot sem - lenéztem a barna fürtökre és próbáltam elhessegetni a tajrészeg Chen emlékét. Nem lepődtem meg, hogy képes az öltáncra, de még életében nem adott nekem olyat. Istenem, de hiányzott a régi barna haja!

- De akkor is! - remegő szájjal ragadta meg a karom és már vártam, hogy mint egy négyéves toporzékoljon, ám végül csak visszahúzta a maszkját és levágta magát a székre. - Szemét!

- Vigyázz, mert még itt hagylak!

- Mi?! Ne... Azt... Kérlek, csak azt ne... - leguggoltam elé és megpaskoltam a térdét. - Csak azért volt, mert karácsonykor nem tudtunk hazamenni és... A szilveszter meg... A picsába! - hisztizve dobta magát hátra, én pedig megviselten pillantottam a mobiljára a másik ülésen. Az idegeim pattanásig feszültek. Az apjáék mindjárt itt vannak. Utazunk. Méghozzá családostul.

Jongdae

Kicsit szét voltam hullva. Mármint nem most, karácsonykor. Vagyis most is. De ez a szituáció akkortól eredeztethető. Nem mondom, hogy fasza kapcsolatom volt az apámmal és Sojunggal, de egész... Jó volt. Tűrhető. Az öt évvel ezelőttiekhez képest biztos jobb volt. Úgyhogy alkalomadtán ellátogattam a szülői házba, még karácsonyra is átnéztem. De ez most kimaradt. Szilveszterkor meg beittam. És befizettem egy kibaszott luxusnyaralásra. Egy kibaszott családi luxusnyaralásra valami isten háta mögötti kis magán szigeten.

Kurvára nem akartam. Oké, igen, egy részem igen, vagy nem csinálom ezt a faszságot, de... Lay meg tetszett. Tehát engedtem. Ergo ezért voltunk jelenleg itt. A reptéren. Életem legnagyobb kínzási helyszínén. Meghalok, isten bizony...

- Nem lehetne, hogy csak ők mennek? Megkésett nászajándék esetleg? - reménykedve néztem Lay sötétbarna szemeibe a napszemüvegen át és megfogtam a kezét. - Még azt is jobban elhinnék, minthogy én ezt akarom.

- Chen... - szinte láttam magam előtt, ahogy számol magában, hogy nyugodt maradjon, mielőtt folytatta volna. - Most már három hete hallgatom ezt a rinyát. Akkor is elmegyek, ha te nem jössz.

- Ez fájt.

- Nekem meg a fülem és a fejem fáj a nyafogásodtól - morogva kulcsoltam össze karjaimat mellkasom előtt, illetve lábaimat is kereszteztem és huncutul vigyorogva sandítottam fel rá, mikor felállt.

- Adok még egy öltáncot, ha belemész.

- Ezt meg se hallottam - azonnal kiegyenesedtem én is, amint meghallottam apám mély baritonját mögülem és nagy szemekkel meredtem rá. - Elég volt egyszer rátok nyitni, miközben... Elvoltatok - Eddig remek. És még el sem kezdődött. Faszom...

Yixing

Vörösen bámultam magam elé, Chen mellettem szintén hasonlóan volt, csak az ő arca nem látszódott. Kínos volt. Egy egészen kicsikét. Mármint orbitálisan nagyon kínos. Nem találkoztam az apjával és Sojunggal, mióta újra összejöttünk. Ez valahogy kimaradt. Néha szóba jött közöttünk Chennel, de egyikünk sem hozta fel, hogy el kéne mennünk hozzájuk. Vagyis én nem akartam felhozni. Gőzöm sincs, hogy áll most a kapcsolatuk. Úgy gondolom, nem rosszul, tekintve, hogy semmi feszültséget nem érzékeltem egyik irányból sem. Csak Chen felöl némi... Idegességet?