Sors, dögölj meg! II. [LayChen]

36. Fejezet 18+

Yixing

Kábán támaszkodtam meg a kezemen és idétlenül vihogva figyeltem Sehunt, ahogy egy nővel próbálkozott. Elég rendesen felöntöttem a garatra, noha ez nem sok pohár piát jelentett. Nagyon alacsonyan volt a határvonalam, mióta nem ittam. Szóval már a negyedik feles után nehezemre esett a fókuszálás. Verjenek meg, sem tudom, hogy Sehun mikor érkezett meg.

Akadozva billent a fejem kissé arrébb Chen és Baekhyun táncoló párosára. Kívülállónak éreztem magam, láthatóan kurva jól elvoltak. Félreértés ne essék, nem voltam féltékeny, vagy ilyesmi, sőt nagyon örültem, hogy jól elvoltak. A zene ütemére táncoltak és folyamatosan beszéltek egymással, a másik szavába vágva, mert néha egyszerre mozdult a szájuk.

A gond velem volt. Azelőtt sem voltam olyan, aki szórakozóhelyekre járkál és igen, Chennel sokban megfordultam, de az már régen volt. És inkább cipeltek, mintsem szívesen mentem. Meg akkor azért nem feszengtem ennyire. És most képzelhetitek, mennyire feszenghettem, ha becsiccsentve is érzékeltem. Egy tízes skálán úgy kb húsznak tűnt.

- Nem szagol, nem néz, csak ledönt! - döbbenten meredtem Sehunra, majd le a pohárra, azonban ő rögtön elkapta az állam és újra egyenesbe hozta a fejem. - Mondom, nem néz!

- Figyu... Ez azért... - motyogtam halkan, és bár ez akár tiltakozás is lehetett volna, nem volt az. Mert Sehunnak nem lehetett nemet mondani. Úgyhogy ujjaim öntudatlanul is az üveg köré záródtak. Sosem mertem nyíltan megkérdezni, hogy Chen tőle szerezte-e be, vagy még mindig tőle szerzi-e be a bogyóit.

- El kell lazulnod. És az alkohol láthatóan nem segít eleget. Ha többet iszol, akkor attól csak lefejeled az asztalt idő előtt, de ez - bökött maga elé - segíteni fog. Idd meg és menj oda végre Jongdae-hoz és kérdd fel egy nyomorult táncra. Vagy menetre a budiban. Vagy kint. Tökmindegy. Csak csinálj már vele valamit!

Kerekre tágult szemekkel bámultam az előttem az asztalra tehénkedő alakra, azt követően nagyot nyeltem. Jó lett volna elengedni kicsit magam, ám ez nem az én világom volt. Lehet, nekik könnyedén ment, viszont én nem ilyen ember voltam. Azok után nem, hogy tablettákhoz nyúltam, hogy megnyugodjak. De kurva jó lett volna felhőtlenül táncolni egyet Chennel.

Jongdae

Kibaszott nosztalgikus volt az Exodusban lenni. Szórakozni egyet. Az előző alkalom Lay-jel, illetve Sehunnal nagyon hamar gyászos véget ért. Oké, az, hogy utána lefeküdtünk Lay-el nyilván a legjobb estévé tette, de na. Rohadt jó volt végre a barátaimmal lenni. Meg Lay-jel. Bár... Végül is vele annyira nem voltam. Tudom, hogy csak teret akart hagyni nekem, hogy Baekhyunnal legyek - Sehun természetesen egy pacsi, valamit koccintás után már sehol sem volt -, azonban bármit megadtam volna azért, hogy egy kis időt együtt is töltsünk.

- Uh, ez a mi számunk! - izgatottan ragadta meg Baekhyun a karom és húzott magához, mire incselkedve vontam fel szemöldököm.

- Még félreértem!

- Azt leszarom! De van mögötted egy csávó, aki nagyon stíröl. Na, ő értse félre! - zavartan kíséreltem meg megfordulni, hogy megnézzem, kiről beszél, ám nem engedte.

- Csak kíváncsi voltam - morogtam, miközben elvettem a kezét a fejemről. Belül igazából hálás voltam, mind tudjuk, hogy milyen vagyok. De itt van nekem Lay. És esküszöm, bármire, amire kell, én tényleg komolyan gondolom vele és nem akarom elbaszni megint azzal, hogy más felé tekintgetek, csak mert kicsit távolságtartóbb. Ráadásul elég biztos vagyok benne, úgy ezer százalékig, hogy a mai hajnalunk, vagy reggelünk, isteni lesz.

- Legyél. De inkább arra a srácra, aki már felénk tart - kuncogva kacsintott rám, mire értetlenül pislogtam vissza, fingom sem volt, kire érti. Vagy egy millióan voltak körülöttünk. Aztán észrevettem.