Sors, dögölj meg! II. [LayChen]

37. Fejezet

Jongdae

Határozottan húztam magam után Lay-t a tömegben az asztalunk felé, immáron ismét az Exodus-ban, ahol is meglepődve állapítottam meg, hogy mindkét barátom jelen van. Azt hittem, Sehunt nem látom többet az este. Max akkor, ha sikeresen bejelenti, hogy megtalálta álmai asszonyát. Megint. Soha. Előbb halok meg.

- Na, végre! Már... - vegyész barátom szemei döbbenten kerekedtek, ahogy végignézett rajtunk és éreztem, hogy Lay megmerevedik mögöttem. - Baszki! Yixing tényleg megdugott a vécén, vagy mi a faszom?

- Khm, nem mintha rád tartozna, de kint dugott meg. Kösz, hogy érdeklődsz.

- Hihetetlen! - széttárt karokkal dobta le magát Baekhyun mellé, aki ezután rögtön fel is pattant és hozzám lépett. Kedvesen pislogott rám, ami zavarba hozott. Na, nem félreérteni! Ez a pár hónappal idősebb vagyok nálad és amúgy felelősségteljesebb is pillantása volt.

- Kimegyek a mosdóba - Lay csöndesen suttogta a szavakat a fülemhez hajolva, mire azonnal az övé lett minden figyelmem. Ijedten pillantottam rá és már jött is volna az aggályaim áradata, de ekkor édesen elmosolyodott. - Nyugi, semmi gond. Mindjárt jövök - elpirultam a felkaromon észlelt gyengéd simogatástól és bár ez valamelyest megnyugtatott, azért aggódva bámultam utána. Nehogy rohama legyen, könyörögve kérlek, Istenem!

- Hát, Jongdae, ismerlek, mint a rossz pénzt, szóval nem lepett meg ez a kis kinti kalandod, na, de, hogy Yixing is... - Baekhyun röhögve terítette pulcsiját a hátamra és megkötötte azt a mellkasom előtt.

- Mi a fészkes-

- Jobb, ha elrejtjük azt az orbitális szívás nyomot a nyakadon.

- Mi? Baszki! - talpig vörösen kaptam az említett részhez a kezem. Oké, sejtettem, hogy látszódni fog, ugyan arra nem számítottam, hogy... Orbitális lesz. - A picsába!

- Csak hogy tisztázzuk, Yixing ugye nem vámpír? - Baszd meg, Sehun...

Yixing

Álmosan fordultam a másik oldalamra és karom rögvest Chent kereste mellettem, ám nem leltem. Kábán nyíltak fel pilláim és realizáltam, hogy valóban nincs az ágy másik felében. Vagy rajtam. Kómásan tekintettem körbe a hotelszobámban, majd füleimmel a fürdőszobára fókuszáltam, de onnan sem jött semmilyen zaj. Itt hagyott? Csak úgy? Amilyen ragaszkodó volt az utóbbi időben, ez most meglepett.

- Mi a... - zavartan vettem fel egy darabka fecnit a lepedőről és azon nyomban elmosolyodtam a macskakaparást látva. Chen kézzel írt üzenetet hagyott.

Belsőm melegséggel telt meg, azokat a sorokat olvasva, amikben arról írt, hogy ének órája van reggeltől és nincs szíve felkelteni, azután arcom vörösbe váltott, amikben azt részletezte, mit csináltunk volna, ha nem kell mennie reggel. A lista hosszú volt és pikáns. Maradjunk ennyiben.

Ásítva löktem félre a takarót, azt követően, némi fürdőben töltött idő után, lebattyogtam a hotel éttermébe valami ebédet szerezni. Merthogy igen, már ebédidő volt. Elég rendesen leszívtak az éjjel. És itt nemcsak arra kellemes kis órácskára gondolok Chennel. Azért elég megterhelő volt, inkább szellemileg, mintsem fizikailag, így az anyjával történtek után még elmenni Sehunnal és Baekhyunnal bulizni. Ezek hárman...

Miután visszatértem a mosdóból, elszabadult a pokol. Csak úgy röpködtek a perverzebbnél perverzebb megjegyzések rám, illetve Chenre, Baekhyun totál bepörgött és mire egyáltalán magamhoz tértem volna Sehun egyik sebtében kavart löttye után, Chen kitalálta, hogy menjünk el egy éjjeli vetítésre a régi szép idők emlékére.