Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

17.

Másnap reggel Midoriya nyújtózkodva ült fel az ágyon, majd álmosan maga mellé nézett, de egyedül volt.
 "Csak álom lett volna?"- nézett körbe, majd megállapította, hogy ez nem az ő háza, így valóságnak kellett lennie.
Lassan araszolva indult a fürdő felé, hogy még véletlenül se találkozzon Bakugouval mikor megérezte a konyhából jövő illatokat.
Gyomra megkordult, szájában pedig beindult a nyáltermelés. Az éhség győzött, így Deku irányt váltott.
A látvány ami ott fogadta meghökkentő volt, legalábbis számára. Bakugou a tűzhely fölött állt és épp tányérra szedte ki a serpenyőben sült tojásokat. Mikor megfordult, hogy az asztalra tegye őket találkozott a tekintete a meglepett Dekuéval mire elmosolyodott.
   - Jó reggelt. Csináltam reggelit.- biccentett az asztal felé.
   - Mi... Te tudsz főzni?- pislogott Deku, mire Bakugou elnevette magát.
   - Egyedül élek Deku. Meg kellett tanulnom néhány dolgot.- szólt, majd lekapcsolva a tűzhelyet leült enni.
Midoriya próbálta feldolgozni az eddig történt eseményeket, majd ő is leült az asztalhoz. A kezdeti kínos csendet végül Bakugou törte meg.
   - Mik a terveid mára?
   - Állást kell keresnem. Valahogy muszáj lesz mielőbb pénzhez jutnom, hogy visszamehessek a lakásomba.- magyarázta Deku, miközben magában hálát adott azért, hogy Bakugou nem az előző nap történtekről kezdett beszélni.
   - Ezt hogy érted?- húzta össze a szemöldökét Bakugou értetlenül.
   - Ahogy mondom. Kiadtam a lakásom, hogy szerezzek egy kis pénzt, még nem találok valami állást.
   - Várjunk... akkor ezek szerint neked tényleg nem volt hová menned?- kezdtek forogni Bakugou fogaskerekei.- Akkor mielőtt hozzám jöttél volna az utcán csöveltél?- akadt ki.
   - Igen.- vont vállat Deku, mintha semmiségről lenne szó.
   - Mi a...- kezdte volna a szőke, de visszafogva kiakadását próbált higgadt maradni.- És mégis hol terveztél lakni addig?
   - Nem tudom. Ezen még nem gondolkodtam, elég sok dolog történt így is. De talán hajléktalanszállón.
   - HAJLÉKTALANSZÁLLÓN?!- csattant Bakugou hangja miközben felállva az asztalra csapott.- Megőrültél Deku? Szerinted nincs senki ezen a rohadt világon aki befogadna?
   - Nem akarok senki terhére lenni. Az álláskeresés hetekig is eltarthat.- hagyta figyelmen kívül a kiakadást Midoriya.- Tudom, hogy kérdés nélkül befogadnának. De értsd meg, nem akarok láb alatt lenni senkinek.
   - Oké, értem.- sóhajtott Bakugou.- Akkor költözz hozzám.- mondta ki határozottan mire Deku szeme kikerekedett.
   - Mi?- kérdezett vissza, és remélte, hogy csak félrehallotta.
   - Költözz hozzám.- ismételte meg Bakugou határozottan.
   - Nem.- vágta rá Deku gondolkodás nélkül, miközben szíve hevesebben kezdett verni.
   - Inkább a hajléktalanszállót választod?
   - Figyelj Kacchan ez nem ilyen egyszerű...
   - De, ez pont ennyire az. Elmész a cuccaidért, áthozod őket és addig maradsz ameddig akarsz. Ez ilyen egyszerű.- szólt Bakugou katonásan.
   - Nem költözhetek hozzád!
   - Miért nem?
   - Mert...- kezdte Deku zavartan.- Mert...- igyekezett össze szedni a gondolatait, ami a stresszhatás miatt még nehezebb feladatnak bizonyult.
   - Mert attól félsz, hogy az együtt élés alatt nem tudnád megfékezni a gondosan elrejtett érzéseidet és újra megtörténne ami tegnap?- fejezte be helyette Bakugou.
Midoriya arca erre még vörösebbé vált, majd ő is felállt az asztaltól.
   - Tegnap rossz passzban voltam ez eredményezhette a történteket...- motyogta, mire Bakugou hitetlenkedve rázta a fejét.
   - Chh... Ezt akarod elhitetni magaddal?- indult el felé.- Nem lenne egyszerűbb végre kimondani, hogy mit érzel? Hogy élvezted azt a csókot?
   - Én nem... én hetero vagyok Kacchan...- kezdett hátrálni.
   - Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz Deku.- kapta el a kezét Bakugou, majd magához húzva mélyen a szemébe nézett.- Mert ha az lennél, most nem viszonoznád a csókomat.- szólt, majd megfogva Deku állát az ajkaira hajolt.
Ezúttal lágyan csókolta, miközben egyik kezével simogatni kezdte Deku arcát. A zöld hajú szeme kikerekedett amint Bakugou ajka célba ért, de bármennyire is szeretett volna ellenkezni, teste nem engedelmeskedett neki.
Szívverése még gyorsabb ütemet kezdett diktálni, miközben lehunyva szemét újra átadta magát a szőkének.
Végül Bakugou szakította meg a csókot, majd izzó tekintettel nézett bele a másik smaragd szemeibe.
   - Látod?- húzta félmosolyra a száját, majd ellépve Dekutól az ajtó felé indult.
   - Mo-most... ho-hova mész?- kérdezte még mindig a csók hatása alatt lévő Midoriya.
   - Van egy kis elintéznivalóm.- nyitotta az ajtót a szőke.
   - És itt hagysz? Egyedül?- pislogott csodálkozva.
   - Talán félnem kéne, hogy ellopsz valamit?- fordult mosolyogva Deku felé.
   - Nyilván nem...- motyogta a zöld hajú zavartan.
   - A pótkulcs a hálóban van a felső szekrényben ha kellene. Majd jövök.- szólt, majd elhagyta a házat.
Midoriya ezután még pár percig meredt az ajtóra, majd a fürdő felé vette az irányt.
 "Nem szabad gondolkoznom a történteken. Csak az álláskeresésre kell koncentrálnom."-ismételgette, miközben gondolatai újra és újra felidézték a csókot és Bakugou korábbi felszólítását.
 "Még hogy költözzek hozzá... Jó hogy nem kérte meg a kezem is mellé."- motyogta zavartan Deku, majd kilépett a zuhanyból és öltözni kezdett.
Mikor mindennel végzett a hálószobába indult.
 "Mit is mondott? Felső fiók?"-nyitotta ki, majd szeme azonnal megakadt egy papíron.
Egyből felismerte, hogy egy dalszövegről van szó és bármennyire is sietett a dolgára a kíváncsisága nagyobb volt.
Minden elolvasott sorral egyre biztosabb lett benne, hogy a szöveg róla, neki szól. Arca kipirosodott, szíve pedig akaratlanul is gyorsabb ütemet kezdett diktálni még végül félrerakta a szöveget.
 "Ez a dal kétség kívül egy szerelmi vallomás."
Midoriya sokáig gondolkozott a lapok mellett ülve a leírt sorokon és mögöttes tartalmukon. Nagyon tetszett neki a dal, és titkon azt remélte egyszer hallhatja majd ahogy Bakugou a színpadon neki énekli.
A gondolatra hirtelen megrázta a fejét, majd megfogva a lapot visszatette a fiókba.
 "Nem, nem és nem. Nem gondolkozhatok ilyeneken. Nem engedhetem, hogy az elmém és Kacchan játsszon velem. Nem vagyok meleg!"- kántálta az utolsó mondatot mikor elhagyta a házat. És mikor egyik helyről a másikra ugrálva keresett munkát. Akkor is, mikor ebédszünetet tartott, és akkor is mikor a mosdóban volt.
Egészen estig, mikor elment a lakásához, hogy megnézze jött-e valamilyen levele a postáról. Ám mikor felnyitotta a banktól kapott borítékot és elolvasta a benne lévő levél tartalmát abba hagyta.

                                                                    ◆◇◆

Bakugou ahogy elhagyta a házat telefont kapott.
   - Igen?- szólt bele.
   - Mina nemrég üzent, hogy este akarják hivatalossá tenni a turnét.- szólt a készülék túlvégéről Kirishima.
   - Hol?
   - Abban a flancos étteremben a Hikari mellett.
   - Hánykor?
   - Elvileg hétre jön a tag, de Mina szerint jobb ha egy órával előbb ott vagyunk. Csak ne engedjük Kaminarit meg Serot inni.
   - Oké, ott leszek.- tette volna le a telefont, ám Kirishima megelőzte.
   - Na és? Elárulod miért állított be tegnap a kis zöld hajú?
   - Nem vallott szerelmet, ha ez érdekel.
   - Akkor?
   - Hosszú történet, de később elmondom.
   - Na ilyet se hallottam még. Most délutánig rághatom a körmöm izgalmamban?- gúnyolódott Kirishima.
   - Valahogy csak kibírod a kapcsolati drámám nélkül. Na léptem.- szólt, mire a vörös nevetésben tört ki, ő pedig kinyomta a telefont.
Az órájára nézve megállapította, hogy időben van, majd meg sem állt a bankig.

                                                              ◆◇◆ 

Délután egykor a Yume Irezumi előtt egy kisebb tömeg gyűlt össze, akikhez ahogy telt az idő egy-ketten még csatlakoztak.
A regisztráció gördülékenyen ment, majd kettőkor lezárult.
A végrehajtó a mikrofonjába szólva figyelmet kért, majd a lényegre tért.
   - Köszöntök minden kedves jelenlévőt. Az árverést ezennel megkezdem. Tárgya a mögöttem látható tetováló szalon, a Yume Irezumi és annak minden berendezése. A kikíálltási ár tíz millió yen! Ezzel megnyitom a licitálást!
Miután mondandója végére ért kilencen már be is kiabálták a tizenöt milliót.
   - Tizenöt millió yen! Ki ad érte többet?
   - Húsz millió!- kiáltott fel egy öltönyös férfi, mire sokan háborogni kezdtek.
   - Húsz millió hölgyeim és uraim! Valaki más?
   - Huszonegy millió!- kiabálta túl a zsivajt egy szőke férfi, mire a tömeg jó része kikerekedett szemmel nézett felé.
   - Huszonkettő millió!- kiabált újra az öltönyös.
   - Huszonhárom millió!- vágta rá a szőke, mire a férfi dühösen fordult felé.
   - Huszonnégy millió!- nézett vele farkas szemet, ám a szőke nem tört meg.
   - Huszonöt millió!- kiáltotta, mire az öltönyös úgy döntött nem ér neki annyit a hely, hogy tovább folytassa a licitet, így csendben maradt.
   - Huszonöt millió emberek! Ki ad érte többet?- kérdezte, de a tömeg néma maradt.- Huszonöt millió egyszer... huszonöt millió kétszer... huszonöt millió háromszor... Senki többet?- nézett végig az embereken.- Akkor eladva huszonöt millió yen-ért a szőke fiatalembernek. Kérem jöjjön ide, hogy a közjegyző hitelesíteni tudja.- hívta.
A tömeg lassan elpárolgott még a hivatalos ügyeket intézték, majd a közjegyző a szőke felé tolta a papírt.
   - Még ide kérnék egy aláírást és végeztünk is!- szólt, majd végignézte a folyamatot.- Gratulálunk uram! A szalon mostantól az öné, úgy rendelkezik felette ahogy akar!- mosolygott a közjegyző, majd elhagyta a helyszínt.
A szőke egyedül maradva nézett szembe a szalonnal, majd lassan elmosolyodva felsóhajtott.
 "Ideje tiszta lappal újrakezdeni"