Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

1.

A nap fényesen sütött Kiotó egyik külvárosában, Yawatában, amit az emberek a hosszú tél után már nagyon vártak. Már érezhető volt a tavasz kezdete azon a márciusi napon, mikor Bakugou Katsuki úgy döntött betér a Yume Irezumiba, hogy egy új tetoválást csináltasson magának.
A szalon egy kis mellékutcában volt, távol a városközpontól. Az emberek többsége nem ismerte a helyet, aki viszont igen mind elégedettséggel beszélt róla, és a tetoválóművészről, akinek tehetsége minden alkotásában megmutatkozott.
Midoriya Izuku imádta a munkáját, ami egyben az élete is volt. Szalonja volt számára a második otthona, amit épp annyira szeretett mint hajdani apját, akitől megörökölte azt.
Alkotásaiba szívét lelkét beleadta, ahogy most abba a feliratba is, amit épp fiatal vendégének készített. Ő volt mára az utolsó, akinek időpontja volt, így mikor végeztek Midoriya felállva a székéről sterilizálni kezdte eszközeit, majd a helyükre tette őket.
   - Remélem elégedett az eredménnyel.- fordult vendége felé, aki mosolyogva nézte a karján lévő írást.
   - Igen, ez csodálatos. Pont így képzeltem, köszönöm szépen!- nyújtotta a fizetséget, amit Midoriya mosolyogva vett át.
   - Köszönöm. Legyen szép napja!
   - Önnek is!- indult az ajtó felé a lány, amit épp akkor nyitott ki egy magas, szőke férfi.
   - Ó, bocsánat!- kerülte ki a lány, majd távozott.
Utolsó szavaira Midoriya is az ajtó felé pillantott, hogy megnézze kinek szóltak. Tekintete azonnal találkozott a vörös íriszekkel megáldott férfiéval akit még soha életében nem látott.
   - Miben segíthetek?- kérdezte.
   - Tetoválást akarok csináltatni.- válaszolt egyszerűen a másik, miközben végigjáratta tekintetét a zöld hajún.
   - Rendben. Van valamilyen elképzelése?- nyitotta ki a jegyzetfüzetét Midoriya.
   - Akad...
Furcsa hangsúlya hallatán Midoriya felvont szemöldökkel nézett fel a szőkére.
   - Konkrétabban?
A férfi először újra végigmérte Midoriya testének minden pontját, csak azután válaszolt.
   - Kipróbálnám milyen veled az ágyban.- mondta ki kertelés nélkül a zöld szemekbe nézve.
Midoriya először remélte, hogy csak félre érthette a másik mondanivalóját, de hamar meggyőzte magát, hogy ezen nem lehetett mit félre érteni. Nagy levegőt vett, majd a lehető legudvariasabb módon igyekezte lezárni a témát.
   - Sajnálom, de nem vonzódom a férfiakhoz.
   - Próbáltad már férfival?- lépett közelebb a szőke, ezzel csökkentve köztük a távolságot.
Midoriya sóhajtva konstatálta, hogy nem lesz olyan egyszerű dolga mint elsőre remélte, de igyekezett udvarias maradni.
   - Nem, és nem is terveztem.
   - Nem tudhatod milyen még nem próbáltad. Lehet, hogy tetszene.- szelte át a teljes távolságot a szőke.- Szívesen leszek a tesztalanyod.- hajolt közel, mire Midoriya egy gyors mozdulattal hátrált pár lépést.
   - Köszönöm, de kihagyom.- igyekezett megtartani hidegvérét.
 "Mit nem értett abból, hogy hetero vagyok?"
   - Inkább beszéljük meg a tetoválást, ha már azért jöttél. Szóval akkor milyen minta és hova?- koncentrált a füzetére Midoriya.
   - Egy sárkány a bal karomra.- mutatott rá, az elképzelésére a férfi.
   - Rendben. Egész karra?- kérdezte, mire a szőke csak bólintott.- Jó, és színes vagy fekete-fehér?
   - Utóbbi.
   - Rendben. Ha szerda délelőtt tízre beírlak az jó?
   - Itt leszek.- bólintott a szőke, követve a zöld hajú minden mozdulatát.
   - Kérhetnék egy nevet?
   - Bakugou Katsuki.
   - Beirtalak.- csukta be a füzetét Midoriya, majd felnézett a szőkére, aki még mindig mozdulatlanul vizslatta.- Végeztünk.- próbált utalni rá, hogy Bakugou elmehet.
   - Még koránt sem.- mosolygott a szőke, majd megfordult és elhagyta a helyiséget.
Midoriya értetlenül nézett utána, és magában megállapította, hogy ennél abszurdabb beszélgetése még soha életében nem volt.

                                                               ◆◇◆

Fél órával később miközben kulcsra zárta a szalon ajtaját egyre csak azon a szőke férfin gondolkozott, aki nyíltan közölte vele intim szándékait.
 "Talán még sem kellett volna időpontot adnom neki? Lehet, hogy finoman el kellett volna utasítanom, és megmondani neki, hogy keressen egy másik szalont. Viszont most minden vendégre szükségem van és ha elégedett lesz az eredménnyel talán még több vendéget is be tud vonzani."- sóhajtott.
Ekkor telefonja hirtelen megcsörrent a zsebében, mire kikapva onnan benyomta a fogadás gombot.
   - Szia! Nem, nem zavarsz épp most megyek haza.- válaszolt a telefonba, miközben elhaladt egy kocsma mellett.
Az emberek szerették azt a helyet, mert családias volt és mindig jó hangulatot árasztott, ám Midoriya sosem látogatta meg. Annak ellenére sem, hogy csak egy utcával odébb volt a lakása. Sosem vonzották az ilyen helyek.
   - Persze, örülnék neki, ha valamelyik nap meglátogatnál. Rég találkoztunk.- mosolygott a telefon végén lévő személy kérdésére.
Beszélgetésük egészen addig tartott még Midoriya fel nem ért az ötödik emeletre.
   - Most le kell tennem. Később beszélünk!- nyomta ki a telefont, majd előkapva kulcsait kinyitotta a zárat.
Belépve a lakásba fáradtan felsóhajtott, majd levette a cipőit.
A lakás berendezése egyszerű volt, látszott rajta, hogy egyedül lakik benne. Egy kis háló, egy konyha egy fürdő, és egy kis nappali amiben egy kanapé, és egy szekrény állt. A szekrényen egy kis tv is helyett kapott, bár Midoriya általában azt csak akkor használta mikor vendégek jöttek.
Munka után mindig gyorsan összedobott magának valami vacsorát, és miközben elfogyasztotta a szalon körül jártak a gondolatai. Hogyan tudna ismertebb lenni, hogyan tudná eljuttatni az emberekhez a műveit, és hogy hogy tudná fejleszteni a szalont anélkül, hogy sok pénzt kellene költenie rá.
Azt akarta, hogy apja hagyatéka jó kezekben legyen, szerette volna olyanná varázsolni a szalont amilyennek annak idején az apja megálmodta. Hitt benne, hogy idővel és kemény munkával ez sikerülhet is.
Apja mindig is remek művésznek tartotta épp ezért nem is volt kérdés, hogy rá hagyja a szalont. Midoriya mindig is hálás volt neki ezért és keményen igyekezett, hogy mindez ne legyen hiába.
Miután befejezte a vacsoráját a fürdőbe vette az irányt, majd egyenesen az ágyába.
Minden nap korán feküdt, egyrészt mert nem volt semmi és senki aki miatt fent kellett volna maradnia, másrészt pedig úgy gondolta minél kipihentebb annál jobb munkákat tud kiadni a kezei alól.
Ám ahogy igyekezett kényelembe helyezni magát egy kósza gondolat mindig vissza-vissza férkőzött a fejébe egy bizonyos férfiról.
*Kipróbálnám milyen veled az ágyban*
 "Az a srác teljesen őrült. Mégis ki mondana ilyet ki nyíltan? Ráadásul rögtön azután, hogy meglátott?Jobb is ha nem gondolok rá. Biztos nem gondolta komolyan, csak kíváncsi volt a reakciómra. Szerda után pedig már látni se fogom többet."- fújta ki a levegőt lecsendesítve elméjét, majd elmerült az álmok tengerében.

                                                                ◆◇◆

A kedd reggel Midoriya számára ugyan úgy indult mint a többi. Fürdő, konyha, majd felkapta a nappaliban fekvő kulcsait és már indult is.
A Yume felé sétálva mindig figyelte a környéket, ami tavasszal még szebb volt mint általában.
 "A cseresznyefák hamarosan virágba borulnak."- mosolygott a fákra nézve.
A szalonba érve megcsinálta a szokásos előkészületeket, majd várta az első vendégét, aki pontosan kilenc órára meg is érkezett.
A folyamat mint mindig jól ment, a végén pedig nem volt panasz, csak mosoly és elégedettség. Így ment ez a nap utolsó vendégéig, aki miután hálálkodott egy sort elhagyta a helyiséget.
Midoriya sóhajtva ült le a székébe és mosolyodott el.
 "Egy újabb sikeres nap."
Az ajtó azonban újra kinyílt, mire a zöld hajú kíváncsian nézett fel, majd tekintete fokozatosan változott ahogy meglátta az ajtóban lévő személyt.
 "De hát még csak kedd van... Mit csinál itt?"
   - Holnapra beszéltük meg.- állt fel a székéből végig tartva a szemkontaktust.
   - Tudom, de látni akartalak.- válaszolt Bakugou egyszerűen miközben végigmérte a zöld hajút.
Midoriya értetlenségében csak pislogni tudott, fogalma sem volt hova rakja a fennálló helyzetet.
   - Szóval csak azért jöttél, hogy megnézz?
   - Reméltem, hogy csinálhatunk mást is, de egy beszélgetéssel is beérem.- lépett közelebb.
 "Ő tényleg... komolyan gondolta?"
   - Te tényleg... Tényleg komolyan gondoltad amit tegnap mondtál?- döbbent le.
   - Igen. Talán úgy tűnt, hogy viccelek?
   - Nem de... Mindegy, nem fontos. A dologhoz való viszonyulásom pedig ugyan az. Nem fogok lefeküdni veled sem most, sem máskor.
   - Nem vagyok az a könnyen feladós típus.- szolt Bakugou, mire Midoriya értetlenül nézett rá.
   - De én hetero vagyok. Ez már eleve esélytelen ügy neked.
   - Talán. Majd elválik.- húzta félmosolyra a száját Bakugou.- Szóval ráérsz most?
   - Mire?- pislogott értetlenül a zöld hajú.
   - Beülni valahova inni valamit.
 "Ő most randira hívott?"
   - Nem. Haza kell mennem és meg kell terveznem a tetoválásod.
 "Meg amúgy se mennék."
   - Rendben. Akkor holnap találkozunk.- intett, majd kilépett az ajtón.
Midoriya lefagyva figyelte a távozását, majd kettőt pislogva visszatért a sokkból.
 "Ez a srác tényleg komolyan gondolja. És holnap több órán keresztül kettesben leszünk. Mi rá a garancia, hogy nem fog letámadni?"
Midoriya nyugtalanságában ide-oda kezdett sétálgatni a szalonban, hátha az segít levezetnie a feszültségét.
 "Nem. Nem gondolkodhatok ezen. Gyorsan megcsinálom neki a tetoválást, ő kifizeti és mindketten úgy folytatjuk az életünket ahogy azelőtt volt. Hiszen a tetoválás elkészülése után már nem lesz oka ide jönni..."
Ahogy saját magát próbálta győzködni Midoriya egyre inkább esett távol a valóságtól és rémképek kezdték gyötörni az elkövetkezendő nap miatt.
 "Bakugou Katsuki... Ha azt hiszed, hogy megerőszakolhatsz akkor nagyot tévedsz. Nem fogom hagyni, hogy magad alá teperj, sem azt, hogy a holnapi beszélgetést olyan irányba tereld ami neked kedvez."
Terve új erőt adott Midoriyanak és elűzte félelmeit. Mérlegelve a helyzetet pedig arra is rájött, hogy Bakugouval egy súlycsoportban lehetnek, így ha kell le tudja szerelni a szőkét.
Viszont mielőtt lefeküdt volna a biztonság kedvéért még csinált néhány fekvőtámaszt és felülést, csak hogy teljes nyugalommal tudja álomra hajtani a fejét.

                                                             Sziasztok! 

Hosszú kihagyás után végre megérkezett a harmadik könyvem. Köszönöm a sok pozitív hozzászólást és türelmet minden kedves olvasómtól, egyúttal üdvözlöm az ujjakat!                                                                    Remélem ez a történet is elnyeri majd a tetszéseteket.😊