Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

6.

Másnap reggel Midoriya boldogan kelt ki az ágyából tudván, hogy három vendéget is sikerült leszerveznie.
Sietően elkészült, majd elindult a Yume felé. A szél végigkísérte útját, de egyáltalán nem bánta. Tudta, hogy jókedvét csak egyetlen személy felbukkanása tudná elűzni, aki percre pontosan ebédidő előtt meg is érkezett a szalonhoz.
Amint az ajtó kinyílt Midoriya abba hagyta az arckép készítését és kérdőn nézett fel, majd meglátva Bakugout felsóhajtott.
Tekintetével jelzett a szőkének egy "amint látod dolgozom" mondatot, mire válaszul csak egy "semmi gond, megvárom" biccentést kapott.
Sóhajtva folytatta a munkát, de enyhén feszültté tette a tudat, hogy Bakugou bámulja ahogy dolgozik.
   - Ön hányra jött?- kérdezte hirtelen a vendég Bakugounak címezve.
   - Nem időpontra jöttem.- zárta volna le a beszélgetést a szőke, de az idegen beszédes kedvében volt. Mindkettejük balszerencséjére.
   - Ó, értem. Én már vagy két órája itt ülök. Zsibbad a kezem.- nyöszörgött.
   - Kérem ne mozogjon!- szolt rá Deku, mert kis híján félreszúrta a tűt.
   - Jó, elnézést. Csak nem tudok sokáig egy helyben maradni. Idegőrlő tud lenni ez a várakozás. Mennyi idő van még?
   - Fél órán belül végzünk.- biztosította Deku a férfit, mire az bólintott majd Bakugou felé fordult.
   - Még fél óra.- szólt oda, mintha a szőke nem egy helyiségbe lett volna velük.- Remélem nem húzom nagyon az idejét.
   - Ráérek.- szólt hanyagul Bakugou
Belül már nagyon idegesítette a férfi és gyanította, hogy Dekut is épp eléggé kikészíthette már az elmúlt két órában.
A következő fél órára viszont egyikőjük sem volt felkészülve. A férfi, mint időközben kiderült Dan végigbeszélte az időt, főleg Bakugouhoz beszélve, akinek a végére már erősen tikkelni kezdett a szeme.
   - Kész vagyunk!- kiáltott fel Deku egy kissé boldogabban is mint ahogy az normális lett volna.
   - Aztaaa! Ez nagyon szuper lett, köszönöm!- rázta meg a kezét Midoriyanak, majd Bakugou felé fordult.- Ugye milyen szuper lett?
   - Az.- vágta rá a szőke, bár figyelme 99%-át a zöld hajúra összpontosította.
   - Köszönöm, hogy itt volt, és örülök, hogy eljött!- mosolygott kényszeredetten Midoriya, majd ezt egészen addig tartotta míg a férfi el nem hagyta a szalont.
Ezután megkönnyebbülten kifújta a levegőt.
   - Ha még egy percig hallgatnom kellett volna biztos, hogy kikapom a kezedből a tűt és elhallgattatom.- fújt Bakugou, mire Deku egy félig nevetés, félig horkantás szerű hangot hallatott.
   - Nem kötelezett senki, hogy hallgasd.- kezdte megtisztítani felszerelését a zöld hajú.- Amúgy neked sosincs dolgod, hogy folyton itt lógsz?
   - Rugalmas az időbeosztásom. És főleg esténként van dolgom.
   - Este?- vonta fel a szemöldökét Midoriya, majd akkor először gondolkozott el azon vajon mit dolgozhat a szőke.
   - Igen.
   - Sztriptíztáncos vagy vagy mi?- kérdezte remélve, hogy nem lesz a válasz.
   - Nem, de érdekel miért ez jutott eszedbe először.- pislogott Bakugou, majd úgy döntött elmondja a további találgatások megelőzése érdekében.- Van egy zenekarom. Velük szoktunk fellépni esténként itt-ott. Délutánonként pedig próba.
   - Zenekar?- tette vissza az eszközöket a helyükre Midoriya miközben elgondolkozott.- Ez megmagyarázza miért rajong érted az a lány. Akkor... autogramot adtál az anyjának?- kérdezte mire Bakugou csak biccentett.
 "Egy zenekar..."- ízlelgette a szót Deku, majd eszébe jutott az előző este hallott zene.
 "Nem lehet... vagy igen?"
Úgy döntött végül nem kérdezz rá, mert abból egy hosszadalmas kérdezősködés is kialakulhatott volna amire nem volt energiája.
   - Meglepődtél?- kérdezte Bakugou, mert látszott a zöld hajún, hogy elgondolkozott.
   - Annyira nem. Illik hozzád.- vont vállat, majd az ajtó felé indult.- Csak fél órám van.- lökte ki az ajtót, majd ott hagyva Bakugout a kínai büféhez indult.
   - Ennyi? Nem kérdezel mást?- érte be a szőke miután bezárta a szalont.
   - Mit kérdezzek?- vonta fel a szemöldökét, majd újragondolva sóhajtott.
 "Bakugounak valószínűleg annyira fontos a zenekara mint nekem a szalon. Nem léphetek csak úgy át ezen a témán, még ha feszült is vagyok."
   - Mióta zenéltek?- kérdezte a szőkére nézve.
   - Két éve alapultunk. Először még csak hobbinak indult, aztán felfedeztek minket. Azóta komolyabban vesszük a dolgokat. A menedzserünk érti a dolgát és könnyű vele dolgozni. Most azon dolgozik, hogy kiadhassuk a második albumunk.
   - Ennyire befutottatok? Miért nem hallottam rólatok?- gondolkozott hangosan, mire Bakugou elnevette magát.
   - Talán mert az életed a szalon körül forog és nem is igazán érdekel más.- mosolygott.
Midoriya nem akart igazat adni neki ezért inkább csendben maradt és kinyitotta a büfé ajtaját.
Gyorsan rendeltek, majd Midoriya úgy kezdett enni, mintha nem lenne holnap.
Bakugou kikerekedett szemmel figyelte a jelenetet.
   - Még húsz perced van a vendéged érkezéséig és öt perc innen a szalon.- próbált rávilágítani a dologra, de Deku csak szó nélkül evett tovább.
Bakugou ekkor kezdte jobban szemügyre venni őt, a tekintetét, a mozdulatait még végül megkérdezte:
   - Miért vagy ideges?
Midoriya a kérdés hallatára megállt, majd lassan lenyelte ami a szájában volt.
   - Nem vagyok ideges. Csak sietek, hogy időben visszaérjek.
   - Ha normál tempóban ennél is visszaérnél.
   - Most már abba is bele akarsz szólni, hogy eszem?
   - Mibe szóltam még bele?
   - Az életembe!- emelte meg kissé a hangját, majd sóhajtott.- Senki se kért rá, hogy pátyolgass. Felnőtt ember vagyok.- vette vissza a hangerőt.
   - Nem is kellett kérned Deku.- szólt, majd felállt és fizetni indult. Erre reagálva Midoriya is felpattant a helyéről.
   - Fizetnék!- csapta oda a pénzt a pultra, mire Bakugou és a büfés is pislogva bámultak rá.
   - Nincs akadálya uram.- motyogta az idős férfi, majd elvette a pénzt és átnyújtotta a visszajárót.
Deku gyorsan a zsebébe nyomta, majd kivágta a büfé ajtaját és már ott sem volt.
   - Elnézést, rossz napja van.- szolt oda az öregnek Bakugou, majd a zöld hajú után indult.
Mikor mellé ért próbálta felvenni vele a szemkontaktust, de Midoriya csak szigorúan előre nézett. Látszott rajta, hogy teljesen máshol jár.
Bakugou próbálta kitalálni vajon mi történhetett, de nem jutott sokra. Legfőképp semmire.
Így haladtak egymás mellett mikor aztán Midoriya csőlátása elkezdett veszélyessé válni. Mikor egy kerékpáros majdnem elütötte, csak Bakugou gyorsaságán múlt, hogy időben elhúzta onnan.
   - Bocsánat!- kiabált a férfi, akinek úgy tűnt szintén sietős dolga akadt.
   - Kösz.- motyogta Deku a szőkének, majd folytatta az útját.
Bakugou magában sóhajtott egyet, miközben csak remélni merte, hogyha nem lesz mellette Midoriya nem fog a kórházban kikötni súlyos sérülésekkel.
   - Hány vendéged van még ma?- érdeklődött Bakugou, hogy megtörje a csendet.
   - Egy.- válaszolt kurtán a zöld hajú.- És te? Mit csinálsz miután elköszönünk?- kérdezett vissza puszta illemből.
   - Gyakorlunk a bandával. Este fellépésünk lesz. Eljössz megnézni?
   - Meg kell terveznem két tetoválást.- rázta a fejét nem téve hozzá, hogy csak a jövő hétre.
   - Értem. Akkor majd máskor.- vonta meg a vállát Bakugou, mintha nem számítana.
   - Igen.- bólintott Midoriya, csakhogy megnyugtassa, majd észrevett egy ismerős alakot a távolban.- Suki?- kérdezte magától.
 "Suki? Ki a faszom az a Suki?"- nézett a lány felé gyanakvón Bakugou, majd ahogy a szalon elé értek alaposan szemügyre vette őt.
A lány mosolyogva fogadta őket, majd kissé zavartan beszélni kezdett.
   - Ne haragudj a zavarásért Izuku, tudom, hogy dolgozol, de arra gondoltam hozok neked egy kis ebédet. Amiért olyan kedves voltál hozzám tegnap.
 "Izuku? Miért szólítja ez a csaj a keresztnevén Dekut? És mi az, hogy tegnap olyan kedves volt? Mi volt tegnap?"- vált egyre feszültebbé Balugou.
   - Ez nagyon rendes tőled köszönöm...- vette át a kosarat Deku.
   -... de már túl vagyunk rajta.- fejezte be a mondatot Bakugou.
Midoriya rosszalló pillantást vetett felé, majd az értetlen Sukihoz fordult.
   - Igen, most végeztünk épp az ebéddel, de ez sem fog kárba veszni. Holnapra tökéletes lesz.- biztosította a lányt Deku, mire az megkönnyebbülten elmosolyodott.
   - Remélem ízleni fog. Nem tudom mit szeretsz szóval... de igyekeztem ehetőre készíteni. Nem vagyok valami konyhatündér...- nézte a földet zavarában.
Bakugou csak a szemét forgatta a jelenet láttán.
   - Biztos finom.- tette a lány vállára a kezét, aki zavarában elpirult.- És úgy tűnik most már elboldogulsz a környéken.- mosolygott rá.
   - Igen, hála neked. Jó idegenvezető lennél.- kuncogott a lány.
Bakugou ökölbe szorított kézzel figyelte az édelgést, miközben minden erejével igyekezett uralkodnia kitörni készülő érzésein.
Ekkor egy negyedig személy közeledett a szalon felé, aki elkezdte hármuk között váltogatni a tekintetét.
   - Önök mind várnak?- riadt meg, mire mind felé fordultak.
   - Jöjjön be!- nyitott ajtót Deku mosolyogva mire a vendég megkönnyebbülten lépett be.- Még egyszer köszönöm az ételt!- fordult Suki felé.
   - További jó munkát.- mosolygott a lány, mire Deku bólintott majd Bakugou felé fordult.
Pár pillanatig szemeztek, majd Midoriya szólalt meg.
   - Akkor holnap.- köszönt el egyhangún, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Suki miután ketten maradtak vette észre igazán Bakugout.
   - Izukuval barátok vagytok?- kérdezte kedvesen.
   - Törődj a magad dolgával.- hányta oda a szőke, majd neki menve a vállának elment mellette.
Suki sokáig nézte a távolodó Bakugout közben azon gondolkozva, vajon egy olyan kedves és figyelmes fiú mint Izuku, hogy lehet egy olyan hűvös és durva ember barátja mint ő.
Egy kis ideig még a szalon előtt állva gondolkozott, végül hirtelen felindulásból úgy döntött ideje kilépnie a komfortzónájából. Előszedett egy papirzsebkendőt a zsebéből( papír híján) és lekörmölte a számát a tollával, amit mindig magánál tartott. Becsúsztatta az ajtó egyik résébe, majd ő is elindult ideiglenes otthona felé. Mindezt reménnyel és izgatottsággal telve, hogy Midoriya még aznap fel fogja hívni.