Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

19.

Midodiya egy nagy táskával tért vissza a várakozó taxihoz, majd beszállva megköszönte a türelmet és lediktálta Bakugou címét.
A szőke maga is meglepődött, hogy a zöld hajú hangjában egy csepp habozás sem volt.
A házhoz érve ezúttal Midoriya fizette ki a fuvart, amit egy "eszedbe se jusson" pillantás előzött meg Bakugou felé.
Belépve a házba először levették a cipőjüket, majd a nappali felé vették az irányt. Egyikőjük sem tudta hogy is kezdje, végül Bakugou törte meg a csendet.
   - Mi van a táskában?- bökött az anyag felé, amit Deku szorongatott.
   - Néhány ruha, higiéniai eszköz... csak ami feltétlenül szükséges.- fordult a szőke felé.
   - Ezek szerint meggondoltad magad a költözéssel kapcsolatban?- kérdezte Bakugou miközben maga sem merte elhinni, hogy ez megtörténhet.
   - Eléggé meggyőző tudsz lenni néha...- motyogta.- De csak egy időre... Még a szalonban be nem indulnak a dolgok.- kerülte a szőke pillantását Deku.
   - Mi köze a kettőnek egymáshoz?
   - Könnyebben meg tudjuk beszélni a dolgokat ha egy légtérben vagyunk... Hogy hogyan legyen tovább.- magyarázta még mindig a földet pásztázva.- Még... mindig alig hiszem el, hogy ezt tetted. Fogalmam sincs hogy fejezhetném ki mennyire hálás vagyok neked.- folytatta egy kis szünet után.
   - Az a hely a mindened. Megérdemled, hogy az is maradjon.- eresztett el egy félmosolyt Bakugou.
   - Talán... De nem akartam, hogy milliókat költs rám. Egyáltalán nem akartam soha, hogy költs rám.- szorította össze az öklét miközben felnézett.
   - Tudom...
   - Áruld el... mégis honnan szerezted azt a pénzt?- fúrta bele könyörgő tekintetét a vörös íriszekbe.
   - A bankszámlámról. A családom adott egy bizonyos összeget mikor betöltöttem a tizennyolcat azzal az utasítással, hogy használjam fel a "nehezebb időkben". Aztán utamra engedtek.
   - Még sosem beszéltél róluk.
   - Nem volt mit. Sosem foglalkoztak velem, de mivel a vérük vagyok úgy gondolták ennyi jár. Hidd el, az a pénz a számlámon nekik semmit sem jelentett.
 "Kétség sem fér hozzá, hogy Bakugou szülei gazdagok... Vagy inkább nagyon gazdagok."
   - Így már nem is tűnik olyan nagy dolognak, hogy apádé a Hikari...- eresztett el egy félmosolyt Deku.
   - Ja...- nevetett kényszeredetten a szőke.- De engem sosem érdekelt ez az egész. Szerencsére nem lettem egoista pöcs.
   - Khm...- mosolygott Midoriya.- Azért néha megvillan az az egoizmus.- próbálta oldani a hangulatot.
   - Én inkább önbizalomnak hívnám Deku. Ami ha nem lenne most nem beszélgetnénk.- világított rá Bakugou.
   - A makacsságod az, ami miatt most itt vagyunk.- szólt Deku, miközben a konyha felé vette az irányt.
Mivel nem ismerte mi hol van elkezdte kinyitogatni a szekrényeket, hogy feltérképezze a helyet.
   - Keresel valamit?- ért mögé Bakugou, mire összerezzent.
   - Megnézem mit hol találok. Aztán csinálok magamnak valami vacsorát.- mondta el terveit a zöld hajú.
   - Rendben. De ha megkérdeznél egyszerűbb és gyorsabb lenne nem? Vagy csinálhatom én is.
   - Nem kell. Megoldom.- találta meg az olajat Deku, majd a tojás után kezdett kutatni.
   - Chh. Nem tudom ki közülünk a makacsabb.- jegyezte meg Bakugou, mire Deku megállt.
   - Te.- fordult felé enyhén pirult arccal.
   - Miért?
De nem kapott választ. Helyette végignézte ahogy Deku elkészíti a vacsorát , majd lerak elé egy tányért.
   - Nem mondtam, hogy éhes vagyok...- nézett rá a szőke.
   - Én sem ma reggel.- vágta rá Deku miközben vissza indult a konyhába. Bakugou hitetlenkedve nézett utána.- Egyébként hogyhogy nem?- nézett vissza a szőkére.
   - Vacsorázni voltunk a bandával.
   - Miért?- kérdezte miközben a sütés maradványait tüntette el.
   - Megkötöttük a szerződést...- kezdte Bakugou, ám nem akarta befejezni. Egyáltalán nem akarta felhozni a témát még nem tisztázták le pontosan mi is van köztük.
   - Milyen szerződést?- vonta fel egyik szemöldökét Midoriya.
   - Turnészerződést.- állt fel Bakugou, majd a konyha felé indult.
   - Turné? Te turnézni mész? Mikor?- döbbent le Deku.
   - Két hét múlva indulunk.
   - És erről mikor akartál szólni nekem?- nézett rá kiakadva Midoriya.
   - Miután biztosra mentem, hogy velem jönnél.- mondta ki szorosan elé lépve, mire Deku csak pislogni tudott.
   - Mi?
   - Azt akarom, hogy velem gyere Deku.- szólt egyenesen Midoriya smaragd szemeibe nézve.
   - Menjek veled?- kérdezte sokkosan a zöld hajú.
   - Igen. Nem akarlak itt hagyni. Legalább fél évig fog tartani, lehet több.
   - Fél év? Kacchan... Most kaptam vissza a Yume-t és most azt kéred hagyjam itt? Mi lesz addig vele még távol lennénk?
   - Már senki sem tudja elvenni Deku. Nincs rajta tartozás, a tiéd szóval...
   - A te neveden van!- vágott a szavába Midoriya.
   - Akkor a miénk. A turné után pedig kibővítjük. Sokkal nyereségesebb lesz, nem kell aggódnod.- tette a zöld hajú vállaira a kezét Bakugou.
   - Hogyan?
   - Nem tudom, nem értek hozzá. De elmehetünk egy vállalkozói tanfolyamra vagy előadásra ami majd segít. Bízz bennem Deku! Minden rendben lesz, ahogy eddig is.- nézett mélyen a szemébe a szőke.
Alig pár centi választotta el őket, Midoriya pedig úgy érezte alig kap levegőt. A szalon elvesztése, majd visszaszerzése, a Bakugouval való kapcsolata és most a turné híre túl sok volt neki egyszerre.
Lihegve tolta el magától a szőkét, majd elindult.
   - Deku?- fordult utána Bakugou.
   - Levegőre van szükségem.- célozta meg az erkélyt.
Kiérve a hűvösre azonnal mélyen beszívta a levegőt, majd kifújva megtámaszkodott.
Próbált rendet tenni a fejében de minél jobban igyekezett annál inkább sodródott bele a különféle érzésekbe.
Mikor a telefonja megcsörrent ijedtében összerezzent, majd elővette. Sóhajtva olvasta el a nevet a kijelzőn, majd benyomta a fogadást.
   - Deku! Végre! Mégis mi történt? Láttam a hírt, hogy árverésre bocsájtják a szalont, aztán meg, hogy elkelt te pedig eltűntél...- kapkodta a levegőt Uraraka, miközben irdatlan tempóban hadart.
   - Sajnálom, hogy aggódnod kellett én csak... nem voltam olyan passzban, hogy beszéljek róla. Soha. De most már minden rendben.- nyugtatta a lányt.
   - Rendben? De hát a szalon...!
   - Az enyém... Uraraka. A Yume újra az enyém.- szolt, majd miközben ezt kimondta tudatosult benne igazán. Megkönnyebbülésében könnyek kezdtek gyűlni a szemében, hangja pedig megcsuklott.
   - Újra az enyém Uraraka.- törölgette a szemét.
   - Deku... Hol... hol vagy most? Találkozni szeretnék veled.- szólt aggódón a másik elcsukló hangját halva.
   - Kacchannál...- szipogta.- Most nála lakom. Ő... vette meg a szalont. Ő... adta vissza az életem.- törölte folyamatosan lefolyó könnyeit, miközben nem bírta abba hagyni a mosolygást.
   - Kacchan...?- kérdezte furcsán artikulálva a lány.
   - Így hívom.- nevetett Deku.- Ez a beceneve. Akkor adtam neki mikor elkezdett Dekunak hívni. Bakugou az.- szólt, mire a vonal túlvégén hosszas csönd állt be.
   - Uraraka?
   - Nagyon örülök, hogy rendeződtek a dolgok Deku. Őszintén. És nem haragszom amiért nem avattál be. Megértelek. Én nem tudtam volna olyan jól kezelni mint Bakugou.
   - Köszönöm Uraraka.
   - Átadnál neki egy üzenetet?
   - Kacchannak?
   - Igen.- mosolygott a vonal végén a lány.
   - Igen.
   - Kérlek mond el neki, hogy hálás vagyok, amiért ennyire törődik veled. És remélem hamarosan találkozunk. Mindkettőtökkel.
   - Átadom.- mosolygott a zöld hajú.
   - Akkor én most megyek. Úgy látom feleslegesen aggódtam.- kuncogott.- Ja és Deku! Azt tudd, hogyha bármilyen segítségre is lenne szükséged hozzám fordulhatsz.
   - Tudom, és köszönöm.
   - Szeretlek Izuku.- köszönt el a lány.
   - Én is szeretlek Ochako.- szólt Deku, majd letették.
Ezután Midoriya még egy ideig az erkélyen maradt, hogy tiszta fejjel átgondolhassa mit is tegyen. Végül visszament a házba.
Hallotta, hogy a fürdőben a zuhanyrozsából zuhog a víz, így sóhajtva ült le a megágyazott franciaágyra.
Mikor Bakugou végzett a fürdőben egy száll alsóban lépett ki Deku elé.
   - Végeztél?- kérdezte finoman.
   - Mivel?
   - Láttam, hogy telefonáltál.
   - Ja, igen. Uraraka hívott. Azt mondta mondjam el neked, hogy hálás amiért törődsz velem. És hogy várja a következő találkozásotokat.- mosolygott.
   - Aha... Pontosan miről is beszéltetek?
   - A szalon ügyéről. Megnyugtattam, hogy hála neked minden rendben.- állt fel az ágyról, majd már azon volt, hogy megölelje Bakugout, mikor ráeszmélt, hogy ő már tiszta.- Mindjárt jövök.- indult a táskájáért, majd bezárkózott a fürdőbe. Bakugou nem igazán értette a helyzetet, de nem is akart agyalni rajta.
Még Dekut várta úgy döntött utána néz hogyan is kell "vállalkozni" mire az egyik oldalon talált egy ígéretesnek tűnő előadást.
 "Ez jó lesz"- mentette el, Deku pedig abban a pillanatban kilépett a fürdőből, szintúgy egy száll alsóban.
Bakugou ahogy meglátta úgy érezte megütötte a főnyereményt. Tekintetét akarva, akaratlanul is végigjáratta Midoriya minden porcikáján, miközben beindultak nála a biológiai folyamatok.
   - Igazad volt... tényleg meleg van itt este...- motyogta a zöld hajú félre nézve.
Bakugou csak nyelt egyet, ez volt az összes reakciója. Midoriya lassan újra ránézett, majd megdöbbenve látta, hogy a másik szemében igazi csodálat csillog.
   - Ne bámulj már így...- sziszegte zavarában.
   - Te tehetsz róla... Számtalanszor elképzeltelek már így, de a valóság messze veri az összeset.- állt fel.
Deku zavarában lesütötte a szemét, kényszercselekvésként pedig elkezdte vakarni a karját.
   - Talán fel kellene öltöznöm...
   - Eszedbe se jusson.- szólt Bakugou halkan, miközben állánál fogva felemelte a másik fejét.
Ahogy tekintetük találkozott Midoriya gyomra bukfencet hányt, amint meglátta Bakugou szemében az izzó vágyat.
   - J-jobb lenne ha lefeküdnénk... hosszú volt a nap...- próbálkozott Deku, de a szőke mintha meg sem hallotta volna.
   - Szerintem is lefeküdhetnénk Deku...- célozta meg az ajkát Bakugou, mire Midoriya szíve olyan hevesen kezdett verni, hogy félő volt kiszakad a helyéről.
   - V-várj Kacchan!- tolta el magától hirtelen lihegve.
   - A Hikarinál úgy tűnt nem zavar a dolog.- mosolygott Bakugou.- Hiszen te kérted, hogy csókoljalak meg.
   - Igen de...
   - De?- vonta fel a szemöldökét a szőke.- Ezúttal milyen kifogást találtál ki?
   - Semmilyet csak... Ez az egész túl hirtelen... Mármint... Most kaptam vissza a szalont és egyúttal megtudtam, hogy turnézni mész és menjek veled. Ez sok egyszerre. Időre van szükségem.- szólt zaklatottan, mire Bakugou mélyet sóhajtott.
   - Szerinted két hét elég lesz?- kérdezte a turné miatti sürgős határidő végett.
   - Nem tudom... Egyelőre szeretném felfuttatni a szalont valahogy. Ahogy mondtad bővíteni. Az, hogy most elmenjek fél évre az...
   - Rendben, értem. Meglátjuk mit tehetünk a helyért két hét alatt. Aztán döntesz.- vázolta Bakugou.
   - Rendben.- bólintott Midoriya, majd az ágyhoz lépett.
   - Máris aludni akarsz?- nézett utána Bakugou.
   - Elég sok dolog történt ma... elfáradtam. Szellemileg.- nézett a szőkére őszintén.
   - Akkor feküdjünk le.- adta meg magát Bakugou, majd Dekuval együtt lefeküdt az ágyra.
Még Midoriya helyezkedett ő a hátán fekve figyelte a plafont miközben sóhajtozott.
   - Nem is próbálsz aludni?- kérdezte Deku, felé fordulva megtalálva a tökéletes pózt.
   - Túl izgatott vagyok, hogy most aludjak.
   - Miért?
   - Mert itt vagy.- fordította felé a fejét Bakugou.
Egy ideig némán figyelték egymást a csendben, elveszve a másik tekintetében.
   - Nekem sem könnyű. Nem tudom, hogy rakjam takarékra az agyam.- sóhajtott Deku, miközben elfordította a fejét és szemezni kezdett a plafonnal.
   - Tereld el a figyelmed.- javasolta a szőke megtámaszkodva a könyökén.
   - Mivel?- sóhajtott a zöld hajú felé pillantva.
   - Mondjuk ezzel...- érintette meg a kezét Bakugou a takaró alatt mire Midoriya kikerekedett szemmel elvörösödött.
   - Kacchan...- motyogta lefagyva.
A következő pillanatban Bakugou már felette tornyosult és izzó tekintettel nézett le rá.
   - Kacchan mit...- pislogott döbbenten, miközben szívverése rekordsebességgel gyorsulni kezdett.
   - Sajnálom... De nem bírom tovább. És mivel tudom, hogy neked sincs ellenedre...- simított végig mellkasán, mire Midoriya élesen beszívta a levegőt.- Lazíts.- nézett mélyen a másik smaragd szemeibe a szőke, majd lefogva a kezeit elkezdte csókokkal behinteni a mellkasát.
   - Mi a...- jött zavarba Midoriya, kezeit pedig igyekezett kiszabadítani Bakugou tartásából.
A szőke ekkor jobb mellbimbójára hajolva játszani kezdett vele, mire a zöld hajú élesen beszívta a levegőt.
   - Ne... ne csináld...- nyögött fel, miközben Bakugou ajkai közé kapva a bimbót szívni kezdte.
Miután végzett még párszor végignyalt rajta, aminek hatására Midoriya összerezzent.
   - Kacchan... hagyd abba...- nyögte lihegve, mire Bakugou a lábai közé nézve csekkolta, hogy mi a helyzet odalent. Elmosolyodott ahogy meglátta Deku ágaskodó tagját, a sajátján pedig meg sem lepődött.
   - Biztos, hogy ezt akarod?- terpesztette szét Midoriya lábait a térdével, majd lehajolva megcsókolta az alsón keresztül hímtagját.
   - Ah... N-nem... Va-vagyis igen...- motyogott bizonytalanul.
   - Pedig úgy tűnik élvezed...- húzta le Deku alsóját Bakugou ezzel elengedve őt.- Át is nedvesedtél...- mosolygott, majd finoman szája közé kapta szerszámát.
Midoriya erre levegő után kapott, majd a takarót kezdte markolászni.
Egyre gyorsabbra vette a tempót, aminek hatására a zöld hajú egyre hangosabban kapkodta a levegőt.
   - Ahh... ah... Kacchan... e-ez... ez jó...- nyögött, mire Bakugou egyre kanosabbá vált. Meg kellett támaszkodnia az ágyban, nehogy egy hirtelen mozdulattal maga alá teperve Dekut és belé hatoljon. Az összes erejét Midoriya kényeztetésére fordította, aminek hatására a zöld hajú szinte elvesztette az eszét.
   - El-Elmegyek! Mindjárt ahhhh....- szólt, majd beleélvezett Bakugou szájába.
A szőke mosolyogva nyelte le az ondót, majd felemelkedve Dekuhoz hajolt. Figyelte kipirosodott arcát, lihegő ajkát és vágyakozó szemét, aminél még sosem látott szebbet.
   - Milyen volt?- mosolygott.- Jobban csinálja egy férfi mint egy nő hm?
   - Te... Te voltál az első...- lihegett Deku, mire Bakugou arcáról lefagyott a mosoly, helyét döbbenet vette át.
   - Még senki sem kényeztetett?
   - Te... vagy nekem az első Kacchan... Még nem volt senkim... Suki előtt. És vele sem volt semmi...- lihegett Deku, miközben a hirtelen jött impulzus hatására felforrósodott a teste.
Bakugou döbbenten vette tudomásul a hallottakat, miközben szíve hevesebben kezdett verni.
 "Én vagyok az első aki megérintette... A teste teljesen makulátlan volt..."
A tudat letaglózta és még erősebb vágyat indított el benne.
   - Köszönöm a megtiszteltetést.- suttogta, majd a zöld hajú ajkaira hajolva csókolni kezdte őket. Nyelvük azonnal egymásra talált, kezeik pedig felfedezőútra indultak. Midoriya Bakugou hátát, míg a szőke egyik kezével Deku combját, másikkal mellkasát simogatta.
   - Add meg az engedélyt.- lihegett Bakugou mikor elváltak.- Add meg az engedélyt Deku.
   - Most miért kéred az engedélyem ha eddig nem tetted?- lihegett a zöld hajú.
   - Mert most a szüzességedet akarom elvenni.- nézett mélyen a szemébe Bakugou.- De ha még nem állsz készen...
   - Csináld...- szólt Midoriya, mire Bakugou azt hitte álmodik.- Tudni akarom milyen érzés mikor idebent vagy...- simított végig bejáratán.
   - Azta kurva...- nézte végig a jelenetet Bakugou, miközben majd szétvetette a vágy.
Finoman megfogta Midoriya nyílásnál lévő ujjait, majd belenézett a smaragd szemekbe.
   - Te szeretnéd kitágítani magad, vagy csináljam én?
Válasz helyett Midoriya finoman megfogta Bakugou ujjait és magába vezette, miközben felszisszent.
   - Ez kellemetlen.- torzult el az arca.
   - Tudom, de hamarosan jobb lesz.- kezdte mozgatni az ujját Bakugou, egy idő után pedig a második ujját is bedugta.
Deku vicsorítva tűrte a fájdalmat, ami egyre inkább taszította vissza a valóságba. Ködös, vágytól izzó tudata kitisztult, szeme kipattant.
   - Vedd ki Kacchan... elég lesz...
   - Még nem állsz készen. Hidd el, nekem nehezebb türelmesnek lennem most, úgyhogy bízz bennem, jót akarok.- koncentrált Bakugou, miközben egyre mélyebbre nyomta az ujjait.- Szólj ha már nem fáj!
   - Kérlek Kacchan hagyd abba... ahh...- rándult meg hirtelen Deku a fájdalomtól.
Ekkor Bakugou kihúzta az ujjait, majd Midoriya arca fölé hajolt és csókot nyomott az ajkára.
   - Most már készen állsz.- mosolygott, majd Midoriya bejáratához helyezte magát.
   - V-várj Kacchan!- eszmélt fel ijedségében a zöld hajú.- Én... én meg-meggondoltam magam...- nyögte, miközben nyelt egyet.
A fájdalom visszarángatta a valóságba, és ráébresztette mit is művel.
   - Nem mondhatsz ilyet azok után, hogy engedélyt adtál Deku. Tudom, hogy félsz, de átsegítelek rajta. Együtt csináljuk.- nyugtatta Bakugou a tűréshatára szélén.
   - Értsd meg Kacchan, nem akarom, hogy belém tedd azt a hatalmas farkad! Egyáltalán nem akarom érezni azt a fájdalmat! Nem... nem akarok egy férfi alatt nyögdécselni.- magyarázta zavartan, lesütött szemmel.
   - Vágysz rá, hogy benned legyek, az előbb mondtad. Megértem, hogy hirtelen elért a felismerés mit is csinálsz, de ilyenkor már nem vonhatod vissza. Mikor így felizgattál.- lihegett Bakugou egyre feszültebben.
   - Én... sajnálom tényleg de... Nem bírom megtenni... Nagyon... nagyon félek.- szólt könyörgő tekintettel.
A szőke ezután még egy darabig vívódott felette, majd káromkodva lemászott róla.
   - Bassza meg.- indult az ajtó felé.
   - Ho-hová mész?- nézett utána Deku pislogva.
   - Szerinted? Kiverem a fürdőben.- fojtotta vissza a haragját, mire Dekut egyből elfogta a bűntudat.
Figyelve Bakugou távolodó alakját magában vívódott mégis mit tegyen. Utána fusson, avagy hajtsa a párnára a fejét és próbáljon elaludni, mintha mi sem történt volna.
A futást választotta.