Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

15.

Bakugou alig akarta elhinni, hogy Deku felbukkant, azt meg pláne nem, amiket mondott neki. Az elválásuk után azt gondolta ennyi volt, nem mert reménykedni.
Viszont ahelyett, hogy az önsajnálatba és az alkoholba temetkezett volna leült és írt egy dalt. Egy dalt Dekuhoz, amibe belesűrítette az iránta érzett szerelmét.
Azt tervezte, hogy mikor kész lesz vele elégeti szimbolizálva az elengedést, de örült, hogy végül erre nem került sor.
A dalt pont egy nappal ezelőtt fejezte be és a szöveg még az asztalon hevert. Felkapva a hálószobába indult vele, majd berakta a szekrénye felső fiókjába.
Deku felbukkanása ismét reményt adott neki, és nem bírta kiverni a fejéből a gondolatot, hogy akár annak a jele is lehet, hogy végre leomlanak nála azok a jól felépített falak. Hogy aztán utat engedjenek az érzéseknek amiket minden erejével igyekszik elnyomni magában.
Boldogan kezdett készülődni az estére, miközben elhatározta, hogy ezúttal nem fogja hagyni, hogy Deku újra kisétáljon az életéből. És így, hogy már Suki is kikerült a képből egy tényezővel kevesebbel kellett foglalkoznia.
Este fél kilenckor aztán hívott egy taxit és Deku lakása felé vette az irányt. Mivel felhívni már nem tudta gyomorgörccsel a hasában becsöngetett a kaputelefonon.
A délután történtek ellenére volt benne némi kétely afelé, hogy Midoriya talán csak átverte és még sem szándékozik elmenni vele.
De ahogy meghallotta a hangját és a bár rövid de lényegre törő "indulok" - ot egy hatalmas kő esett le a szívéről.
Hevesen dobogó szívvel várta a zöld hajút, aki egy fehér ingben és egy farmernadrágban ki is lépett az ajtón.
Mikor találkozott a tekintetük mindkettejük szíve megdobbant, majd Bakugou a fejével intett a taxi felé, hogy szálljon be.
   - Taxival megyünk?- csodálkozott Midoriya, mert erre még nem volt példa.
   - Igen. A hely nincs olyan közel, hogy sétáljunk.- szállt be Bakugou a kocsiba, majd elmondta a sofőrnek az úti célt.
Amint Midoriya is beszállt a taxis a gázra lépett.
   - Újra meg kellene adnod a számod. Kitöröltem...- szólalt meg egy kis idő után Bakugou a kocsi hátsó ülésén ülve.
Midoriya szó nélkül nyújtotta ki a kezét.
   - Add a telefonod. Beírom.
Bakugou a helyzet hatására elpirult, majd Deku kezébe nyomta a feltört telefont.
Figyelte ahogy beírja a számát, majd felé nyújtva újra a készüléket.
   - Tessék.
   - Kösz...- motyogta zavartan és maga sem tudta mi van vele.
Nem értette miért ideges Midoriya társaságában, de betudta annak, hogy az egy hét szünet az oka.
Már az, hogy a zöld hajú mellette ült idegessé tette pláne, hogy nagyon nehezen fogta vissza magát. Ilyen erősen még sosem kívánta a fiút, és maga sem tudta miért épp most.
   - Egyébként honnan tudtad hol lakom?- törte meg a csendet ismét Bakugou.
   - Egyik este arra jártam és hallottam, hogy próbáltatok. Bár akkor még nem tudtam, hogy a te házad. De gondoltam megpróbálom hátha.- vont vállat.
   - Értem.- bólintott Bakugou miközben azon imádkozott, hogy mielőbb kiszálljanak a kocsiból.
Mikor a taxis leparkolt Bakugou fizetett, Deku pedig kinézve az ablakon megnézte magának a helyet.
A zene hangosan dübörgött az épületből, és a színes fények szűrődtek ki az utcára. Az ajtó előtt biztonsági őr állt, aki csak azokat engedte be akiknek volt valami kártyájuk. A hely előtt sok fura kinézetű alak állt és beszélgetett. Az épület tetején fényes LED betűkkel a Hikari volt olvasható.
   - Jössz Deku?- kérdezte Bakugou, már az utcáról.
Midoriya kiszállva a kocsiból körbenézett miközben próbálta elkerülni az emberek fürkésző tekintetét.
   - Ez egy bár?- kérdezte Bakugou felé fordulva.
   - Igen.- bólintott Bakugou majd a biztonsági emberhez vezette Dekut.
   - Neve?- kérdezte unottan.
   - Bakugou Katsuki.- mutatta fel a kártyáját a szőke.- Ő pedig velem van.- mutatott Dekura.
A férfi csak a szemét forgatta, majd beengedte őket.
   - Hogyhogy csak így beengedtek?- kérdezte Deku lefelé haladva egy lépcsőn a sötétbe.
   - Apámé a hely.- vont vállat Bakugou.
   - Apádé a hely?- fordult felé Deku döbbenten, aki nem tudott csak egy kis vállvonogatással elmenni a tény mellett.
   - Ja. De most ne ezzel foglalkozz, inkább előre nézz.- szólt Bakugou előre bökve a fejével.
Deku amint leért egy hatalmas tér fogadta tele táncoló emberekkel. Volt néhány kis emelvény is ahol férfiak táncoltak egy száll alsóban, aminek láttán Deku összehúzott szemmel nézett körbe.
Ahogy jobban körülnézett eszmélt rá, hogy csak férfiak vannak, akik közül sokan csókolóztak, simogatták egymást és hasonlók.
Midoriya feszültsége egyre magasabbra és magasabbra tört miközben Bakugou felé kapta a fejét.
   - Ez egy...!
   - Igen.- bólintott Bakugou.
   - Mi a francért hoztál ide?- rivallt rá Deku.
   - Meg akartam mutatni. Gondolom még nem voltál meleg bárban.
   - Nem, de nem voltam kíváncsi erre!- mutatott két csókolózó férfi felé, mire Bakugou elnevette magát.
   - Tudom. Épp ezért olyan jó. Most megnézheted milyen is egy ilyen hely.- mosolygott.- Hozok valamit inni.- indult a bárpult felé.
   - Mi? Ne hagyj itt!- sziszegte Deku feszülten, de Bakugou nem hallva nyomakodott tovább a tömegben.
Midoriya idegesen kapkodta a fejét ide-oda, hogy még véletlenül se tudják meglepni. Figyelte a férfiakat akik közül sokan párban táncoltak és néhányuknál tényleg úgy tűnt, hogy szeretik egymást.
Deku elgondolkozva nézte ahogy csókolóznak, összenyomják ágyékukat, vagy simogatják egymás kezét és meglepődve tapasztalta, hogy nem undorodik a dologtól.
Akaratlanul is eljátszott a gondolattal mi lenne, ha az egyik pár ő és Bakugou lenne, mire a gyomra bukfencet hányt.
 "Nem, kizárt. Én soha nem tudnék ilyet csinálni."- rázta a fejét.
Mivel leengedte védelmét azt sem vette észre, hogy egy srác kiszúrta magának.
   - Hello cukika. Akarsz táncolni?- szólította meg a srác, mire Deku ijedten kapta felé a fejét.
Próbálta végiggondolni mégis hogyan lehetne visszautasítani egy ilyen srácot anélkül, hogy az durvább eszközökhöz folyamodna, de semmi se jutott az eszébe.
   - Ő...
   - Velem van.- lépett melléjük hirtelen Bakugou két italt fogva.
   - A pasid?- kérdezte a srác Midoriyatól.
   - Igen.- válaszolt Bakugou, igyekezve lerázni.
   - Nem!- vágta rá Deku felháborodva, mire Bakugou lemondón sóhajtott egyet.
   - Akkor most együtt vagytok vagy nem?- vakarta a fejét a srác tanácstalanul.
   - Nem vagyunk együtt.- jelentette ki gyorsan Deku, miközben szúrós szemmel nézett Bakugoura a hazugsága miatt.
Ezt halva a srác elvigyorodott, majd hirtelen megragadta Deku karját.
   - Akkor semmi akadálya, hogy táncolj velem igaz édes?
Deku nem számítva ezekre a szavakra lemerevedett, Bakugou pedig ezzel egy időben elnevette magát.
   - Erre azért számíthattál volna. Na, mihez kezdesz most édes?- hajolt a füléhez Bakugou, miközben belesuttogott.
Midoriya ekkor megborzongott, majd vissza akart vágni Bakugounak, de az idegen srác hirtelen a tánctér belseje felé kezdte húzni.
Kétségbeesetten nézett vissza a szőkére, aki mozdulatlanul, karba tett kézzel kiáltott utána.
   - Akarod, hogy megmentselek?
Midoriya fejében azonnal átfutott a visszakiabált "igen", de mégsem tette. A büszkesége nem hagyta, hogy Bakugou legyen aki megmenti. Ő maga keverte bele magát ebbe a helyzetbe, így ő is fogja kihúzni magát belőle.
Egyben biztos volt. Egy férfinek sem fogja hagyni, hogy hozzáérjen.
   - Ez az első alkalmad?- kiabált a srác a hangos zene miatt, mire Deku visszatérve a gondolataiból szembe találta magát a valósággal.
A srác körülötte táncolt, vagy inkább vonaglott a zene ütemére.
   - Mi?- kérdezett vissza Deku, mert alig hallotta az előbbi kérdést.
   - Ez az első, hogy ilyen helyen vagy?- húzódott közelebb a srác, hogy értsék egymást.
   - Igen.- bólintott Deku, majd körbenézett hátha talál egy gyors menekülőutat.
   - Látszik! Árad belőled a baszatlanság.- fintorgott a srác.- De nyugi, én szeretem a szüzeket.- kacsintott rá, mire Midoriya szeme kikerekedett.
 "Azonnal el kell tűnöm innen!"
   - Bocs, de én megyek...- indult el a lehetségesnek vélt kijárat felé.
   - Ne már! Még olyan korán van, engedd el magad!- ragadta meg a kezét a srác, majd táncolni próbált vele.
Midoriya magában káromkodott egy sort, hogy hogy kerülhetett ilyen helyzetbe, majd kihúzta a kezét a srác markából.
   - Sajnálom, de én nem vagyok meleg. Csak meghívtak ide. Fogalmam sem volt mi ez a hely.- magyarázta remélve, hogy a srác felfogja az infót.
   - Ó.- állt le a másik a táncolással.- Ezek szerint beléd zúgott egy meleg srác mi. Az szívás öregem. De figyu, nekem is van pár ismerősöm aki heteroként kezdte, de meghódította egy meleg srác és azóta boldogok. Arról a szőkéről van szó aki folyamatosan minket bámul ugye? Szerintem adnod kéne neki egy esélyt, aztán meglátod mi lesz.- magyarázta.
   - Figyelj...- kezdte volna Deku de megakadt.
 "Minket bámul?"
Ezt halva Midoriya forgatva a fejét kezdte keresni Bakugout a tömegben. Mikor megtalálta tekintetük pedig találkozott dühösen indult el felé.
   - Bocs, de mennem kell...- kiáltott vissza.
   - Oké! Hajrá, szurkolok nektek!- kiabált utána a srác, majd folytatja a táncolást miközben új partner után nézett.
Mikor Deku Bakugou elé ért megragadta a kezét és egyenesen a kijárat felé húzta.
Mikor kiértek dühösen fordult szembe fele.
   - Eszedbe sem volt odajönni és lekoptatni?- fújt, miközben magára is dühös volt amiért azt hitte egyedül is képes kezelni egy ilyen helyzetet.
Tudta, hogy szerencséje volt ezzel a sráccal, de ha egy olyat fogott volna ki akit egyáltalán nem érdekel semmi csak a szex nagy bajban lett volna.
   - Úgy tűnt uralod a helyzetet.- mosolygott Bakugou Deku gyerekes kiakadásán.
   - Feltett szándéka volt megdugni, amíg azt hitte meleg vagyok!
   - Közbeléptem volna.- próbálta nyugtatni Bakugou.
   - Aha, hogy utána te húzz be valami sötét sarokba mi?- kiabált lihegve, még mindig felfokozott idegállapotban.
A stressz ami odabent érte nagyobb hatású volt minthogy azt hirtelen kezelni tudta volna.
Bakugou tekintete ezt halva elszürkült, és némi düh is villant a szemében.
   - Te komolyan az együtt töltött idő után még ezt feltételezed rólam?
Midoriya arca Bakugou hangját halva fokozatosan kisimult, idegessége párologni látszott.
   - Tévedek? Azt mondod ha most levetkőzve állnék előtted nem használnád ki az alkalmat?- rázta a fejét hitetlenkedve.
   - Igen, azt mondom. Mert tisztában vagyok vele az mivel járna. És amúgy sem vagyok olyan, aki az utcán mások szeme előtt csinálja az ilyesmit. Te komolyan ezt gondolod rólam Deku?
   - Nem rólad. A melegekről. Láttam amit láttam Kacchan.- sóhajtott.- Odabent mindenki csak dugópartnert keres.
   - Nem álltalánosithatsz az alapján amit bent láttál. Igen, ide szórakozni járnak a férfiak, és mivel rohadt nehéz nekik a mindennapokban "dugópartnert" találniuk ahogy te fogalmaztál itt szokták kielégíteni a vágyaikat. Kölcsönös segítségnyújtás. Akik pedig közben szerelembe esnek nagyon szerencsések. Utána már csak azért járnak ide, hogy önfeledten tudjanak szórakozni anélkül, hogy bujkálniuk keljen. Csak egymással.
Lehet, hogy te azt gondolod a melegek egyik pasiról ugranak a másikra és nem ismerik a hűség fogalmát, de ez tévedés Deku. Ezt neked kéne a legjobban tudnod, hisz előtted áll az élő példa.
   - Azt akarod mondani, hogy mióta ismersz senkivel sem feküdtél le miközben idejártál? Vagy akár elégítettél ki vagy megcsókoltál?
   - Amióta ismerlek nem jöttem ide de nem azért, hogy elkerüljem a kísértést, egyszerűen nem volt okom rá. Nem feküdtem le senkivel, nem elégítettem ki senkit. Semmit sem tettem mert az egyetlen akivel ezeket csinálni akarom az te vagy.- mondta vágyakozó tekintettel.
Midoriya ezt halva zavarában elvörösödött majd elkapta a fejét Bakugou izzó tekintetéről.
   - Ne... Ne nézz így rám...- motyogta.
   - Miért ne?- lépett közelebb Bakugou, mire Midoriya hátrálni kezdett.
   - Mert...- kezdte, de beleütközött egy villanypóznába ami kizökkentette a gondolataiból.
   - Mert annyira zavarba jössz tőle és nem akarod, hogy lássam?- kérdezte Bakugou mikor elé ért.- Mert beindít benned valamit amiről nem akarsz tudomást venni?- hajolt közelebb.
   - K-kacchan...- riadt meg Midoriya, szíve pedig majd kiugrott a helyéről.
   - Válaszolj nekem Deku.- súgta a fülébe Bakugou, miközben beleszagolt zöld hajába.
Midoriya gyomra bukfencet hányt, majd minden erejét összeszedve Bakugou mellkasára téve a kezét eltolta magától.
Bakugou vágyakozó tekintette nem szűnt meg, helyette Deku érintésétől még jobban beindult. Viszont a zöld hajú riadt arcát látva megálljt parancsolt magának.
 "Nem ma. Még nincs itt az ideje"- próbálta lenyugtatni zakatoló szívét.
Leintett egy taxit, majd fejével biccentett Dekunak, hogy jöjjön.
A hazaút csendben telt mindkét fél részéről. Bakugou dühös volt magára amiért nem tudta kontrollálni az érzelmeit és csak remélni tudta, hogy nem riasztotta el Dekut újra.
Midoriyaban eközben folyamatosan visszajátszódott ahogy Bakugou vággyal teli tekintettel közeledik felé, ahogy a fülébe súg és nem tudta leállítani dübörgő szívverését.
 "Hát ilyen mikor egy férfi vágyakozik utánad..."- nyelt.
A taxi először Dekunál parkolt le, aki megköszönte a fuvart, majd a társasház felé vette az irányt.
Bakugou teljesen megértette, hogy köszönés nélkül ment el, és csak azt kívánta, hogy mielőbb fel tudja dolgozni magában a történteket.
Hazaérve levetkőzött, majd beállva a zuhany alá kezelésbe vette álló hímtagját. Végig Dekura gondolt, és az illatára, ami teljesen megbabonázta.
Megjelent előtte a két zölden csillogó szempár amik megszeppenve ránéznek és azonnal elélvezett.
Lihegve támaszkodott meg a csempén majd befejezve a fürdést kilépett a zuhanyból.
Lefekve az ágyba még sokáig bámulva a plafont Midoriyara gondolva míg végül elnyomta az álom.