Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

5.

A Bakugou-val töltött idő két dologra ébresztette rá Midoriyat. Az egyik, hogy sokkal élvezetesebb társaságban enni mint egyedül, másrészt pedig, hogy Bakugou nem is olyan idegesítő mint hitte. Legalábbis ha épp nem arra van ráfüggve, hogy megszerezze magának.
Miután Bakugou kifizette a számlát( Midoriya ellenkezése ellenére) mosolyogva lépett ki a kinaistol a zöld hajúval az oldalán.
   - Mondtam, hogy fizetem a saját részem!- füstölgött még mindig az "áldozat" miközben elkezdtek visszasétálni a szalon felé.
   - Nyugalom Deku, ez csak egy ebéd volt.
   - Nincs szükségem arra, hogy fizesd az ebédem. Amúgy pedig ne hívj így! Mondtam már.- morgolódott.
   - Ha ennyire zavar, hogy így hívlak te is találj ki nekem valami nevet.- vonta meg a vállát a szőke.
Midoriya sóhajtott, majd elgondolkozott.
   - Mit szólsz a Kacchanhoz?- szólalt meg egy kis idő után.
   - Kacchan? Miért?- nézett értetlenül a szőke.
   - Mert ugyan olyan gyerekesen hangzik mint amilyen te is vagy.- válaszolt a zöld hajú elrejtve mosolyát.
Úgy érezte az elmúlt napok után már bármit mondhatna, hiszen Bakugouról minden lepereg. Nem tévedett, a szőkét egyáltalán nem hatotta meg amit hallott.
   - Gyerekes lennék?- kérdezett vissza, miközben próbálta visszafojtani mosolyát.
   - Az.- vágta rá Midoriya gondolkodás nélkül nem számolva a következményekkel.
   - Mutatok neked akkor valami felnőtteset...- ragadta meg a fiú kezét Bakugou, majd behúzta a szalon ajtaján, ahová idő közben visszaértek.
   - Mégis mit művelsz?- kerekedtek el a zöld hajú szemei, miközben szíve hevesen kezdett verni.
   - Meglátod.- húzta tovább, egyenesen addig míg a szalon egy kíváncsi szemek elől el nem zárt részéhez nem ért vele.
Mikor megálltak Midoriya már lihegve nézett szembe a vörös íriszekkel, amikben mosoly játszott.
Bakugou még mindig a karját fogta, majd lassan elengedve végigsimított rajta. A zöld hajú gyomra erre bukfencet hányt, miközben csak azon járt az esze vajon mit akar most tenni vele a szőke.
   - A vendégem... bármelyik pillanatban megérkezhet...- próbálkozott kiszabadulni, pedig nem is volt fogoly.
   - Akkor gyorsak leszünk.- szólt a szőke, majd közelebb lépett.
Midoriya ösztönösen hátrált, egészen addig míg a falnál találta magát.
   - Nem... nem azt mondtad, hogy nem csak a szex érdekel, hanem a szívem kell? Ha... ha megerőszakolsz szerinted lehet esélye annak, hogy valaha is máshogy visszonyúljak hozzád?- nézett Bakugou szemébe, aki most szorosan előtte állt.
E szavakat hallva Bakugou lassan mosolyra húzta a száját, majd eltávolodott a faltól.
   - Szóval ha nem teszek semmit lehet esélye Deku?- fúrta tekintetét a smaragd szemekbe kihangsúlyozva az utolsó szót.
Midoriyának ekkor esett le, hogy Bakugou végig csak szórakozott vele, ő meg még asszisztált is hozzá.
Nem adva meg neki az örömöt csak szó nélkül elment mellette, pedig legszívesebben ordított volna dühében. Az egészben pedig az bosszantotta a legjobban, hogy nem Bakugoura volt dühös, hanem magára.
Amint kiért a szalon szívébe az ajtó abban a pillanatban nyílt ki.
   - Jó napot, remélem nem késtem el!- lihegett kipirosodott arccal az érkező.
   - Nem, dehogy! Jöjjön beljebb!- invitálta Midoriya, majd megmerevedett ahogy meghallotta maga mögött a közeledő lépteket.
 "Basszus..."
   - Ó, még nem végeztek?- váltogatta a tekintetét Bakugou és Deku között.
A zöld hajú már nyitotta volna a száját, hogy tiltakozzon, de Bakugou gyorsabb volt.
   - Ne aggódjon. Mára igen.- lépett Midoriya mellé a szőke közben sokat sejtetően lenézve rá.
A zöld hajú minden erejére szüksége volt, hogy ne olvasson be neki.
   - Értem. Ez lesz tudják az első és... Hát sok idő volt még rászántam magam, de azt hallottam ez egy megbízható hely...- magyarázott a nő feszülten, majd egy pillanatra megakadt és elgondolkozott.- Maga olyan ismerős nekem...- nézett Bakugoura.
   - Igen?- kérdezték egyszerre a fiúk ráncolt szemöldökkel.
Bakugou azért, mert még életében nem látta a nőt, Midoriya pedig azért mert kíváncsi volt honnan ismerhetik egymást.
   - Igen... Igen! Maga az! A lányom nagy rajongója!- mosolygott.
 "Hogy mije?"- hőkölt meg Deku, majd Bakugoura nézett, aki lassan elmosolyodott.
   - Ennek örülök.- lépett Deku asztalához és letépett egy papírfecnit a jegyzettömbjéből. Ezután felkapta az egyik tollát és lefirkantott valamit a papírra.
Deku mindezt hitetlenkedve nézte végig.
Miután végzett az írással Bakugou a nőhöz lépett és a kezébe nyomta a papírt.
   - A lányának.
   - Ó, nagyon köszönöm! Biztos nagyon fog örülni!- tette el a papírt.
Bakugou csak bólintott, majd kinyitotta az ajtót.
   - Viszlát! És ne aggódjon.- mondta, majd pillantását Dekura emelte.- Jó kezekben van.- fúrta tekintetét a smaragd szemekbe, majd becsukta az ajtót.
A zöld hajú pedig el sem akarta hinni, hogy megdobbant a szíve.
   - Biztos örül, hogy ilyen fiatalon ilyen megbízhatónak találják a vendégei! A fiatalember már a negyedik volt aki biztosított jó helyre jöttem.- szólalt meg a nő kedvesen, ami vissza is rázta Midoriyát a valóságba.
Elhatározta, hogy nem hajlandó Bakugouval foglalkozni tovább, és maximálisan a munkájára fog összpontosítani. Vagyis nem fog rágondolni és nem fogja megkérdezni a nőt sem mi volt ez az egész. Tudta, hogy mikor legközelebb találkoznak Bakugou meg fogja osztani vele. Titkon még várta is ezt a találkozást, amit soha nem vallott volna be még magának sem.