Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

23.

Harmadik kopogás után nyílt végre az ajtó, aminek túloldalán egy meglepett öreg hölgy állt.
   - Segíthetek valamiben fiatalember?- kérdezte az ajtóban álló magas, szőke férfitól.
   - Suki itthon van?- kérdezte komoran.
   - Suki! Édesem! Egy jóképű fiatalember keres téged!- kiabált hátra, mire rövid időn belül megjelent a lány az ajtóban.
   - Bakugou!- döbbent meg, egyúttal meg is torpant.
   - Ráérsz egy percre?
   - P-persze. Öm... menj csak be nagyi, mindjárt megyek.- tessékelte be nagymamáját, majd becsukta az ajtót.- Honnan tudtad, hogy itt lakom?- fordult a szőke felé.
   - Attól a szemüveges baromtól, aki felkeresett téged a szakítás ügyében. Nem volt nehéz kihúzni belőle.- gondolt vissza a rendőrségre való látogatására Bakugou.
Suki meglepve pislogott, és őszinte érdeklődéssel várta a folytatást.
   - Azért jöttem, hogy megköszönjem. Ha nem lettél volna olyan tökös a szakításkor valószínűleg Deku és én most nem lennénk egy pár.
Suki először köpni nyelni nem tudott. Egyáltalán nem számított rá, hogy ilyeneket fog hallani a szőkétől.
   - Ezek szerint összejöttetek?- húzta mosolyra a száját, majd sóhajtott.- Örülök, hogy Izuku végre ki merte mutatni az érzéseit.
   - Mivel te is segítettél benne és előtérbe helyezted a boldogságunk a tiednél úgy érzem tartozom annyival, hogy ezt oda adjam.- nyújtott át egy cetlit.
   - Mi ez?- csodálkozott a lány, ahogy szétnyitotta.
   - Egy barátom telefonszáma. Szerintem jól kijönnétek. Hívd fel.
Bakugou gesztusa annyira meghatotta a lányt, hogy szemében akaratlanul is könnyek kezdtek csillogni.
   - K-köszönöm Bakugou.- indult el felé egy ölelésért, azonban a szőke hárította.
   - Nem kell megköszönnöd. Téged is megillet a boldogság.- szolt távolságtartón, majd megfordulva elindult.
   - Sok... Sok boldogságot nektek!- kiáltott utána Suki egy kis idő után, mire Bakugou csak intett egyet.
A lány mosolyogva indult be a házba a telefonszámot nézve, miközben eldöntötte, hogy mindenképp fel fogja hívni. Csak előbb összeszedi a gondolatait.

                                                                   ◆◇◆

A házba érve Bakugout azonnal megcsapta az éppen készülő étel illata, mire mosolyogva a konyha felé igyekezett.
   - Látom feltaláltad magad.- köszöntötte Midoriyat, aki épp elzárta a gázt a lábos alatt.
   - Nem tudtam mikor jössz úgyhogy...- indult el Bakugou felé a zöld hajú.
   - Jó illata van.- jegyezte meg Bakugou le sem véve a szemét Dekuról.
   - Várj a dicsérettel még megkóstolod.- mosolygott a zöld hajú, miközben megállt előtte.
   - Rendben. De most valami mást akarok megkóstolni.- túrt bele Midoriya zöld tincseibe, majd ráhajolva ajkaira csókolni kezdte azokat.
A zöld hajú azonnal bekapcsolódott, érzékei kiélesedtek, szívverése felgyorsult.
A csók egyre intenzívebb lett, még nem a falnál találták magukat azon ügyködve, hogy megszabadítsák egymást a ruháiktól.
   - Nem bírod ki estig mi?- nyögte Midoriya mikor Bakugou az alsójába nyúlva belemart a fenekébe.
   - Úgy tűnik nem bánod.- suttogta Bakugou a fülébe, majd végignyalt rajta, miközben szabad kezét Deku fölsője alá csúsztatta.
   - Ahh...- nyögött fel Midoriya, mikor Bakugou elkezdte ingerelni mellbimbóját.
Kezeivel felhúzta a szőke felsőjét, majd szembe nézve csupasz felsőtestével azonnal elpirult. Ösztöneit követve hajolt Bakugou egyik mellbimbójára majd mikor a szájába vette szopogatni kezdte azt.
Az új érzésre Bakugou felnyögött, tagja pedig szinte szétszakította a nadrágját.
   - Deku...- lihegte megsimítva a másik arcát.
Midoriya lassan elválva a bimbótól nézett fel rá, így kipirult arcuk találkozott, majd rekordsebességgel támadták le újra egymás száját.
   - Khm...- jött egy ismerős hang az ajtó felől, mire Deku ijedten húzódott el mintha csak valami rosszat tett volna. Mindketten a bejárat felé néztek, ahol három döbbent szempárral találták szembe magukat.
   - Bocs a zavarásért...- rejtette el a mosolyát Kirishima.- De azt hittük nem vagy itthon.
   - Ja, vagy háromszor kopogtunk.- forgatta a szemét Sero.
   - Nem hallottuk.- szolt komoran Bakugou, aki nem igazán örült a váratlan látogatóknak.- Hogy jöttetek be?
   - Még mindig van pótkulcsom.- mutatta fel az eszközt Kirishima.
   - Mostantól nincs.- lépett hozzá Bakugou, majd kikapva a kezéből Dekunak nyújtotta.- A tiéd.
Midoriya zavartan vette el a kulcsot kerülve mindenki pillantását.
   - Hát fiúk, úgy tűnik meg kell szoknunk, hogy ez most már egy gerlelak. Nem állíthatunk csak úgy be, különben még a tanúi lehetünk a párzási időszaknak.- mosolygott a vörös hajú, mire Sero és Kaminari felröhögtek.
Bakugou csak a szemét forgatva indult el a nappali felé, a többiek pedig mind követték. Mikor mindenki elhelyezkedett a szőke barátaihoz fordult.
   - Ha már itt vagytok van egy bejelenteni valóm.- kezdte, de tovább nem jutott.
   - Összeházasodtok?- kiáltott fel Kaminari lelkesen, mire Midoriya arca paradicsom pirossá vált.
   - Nem.- sóhajtott Bakugou.
   - Jézusom! Gyereketek lesz?- csatlakozott az ötleteléshez Sero.
   - Hogy lenne gyerekük te idióta?- kérdezte Kaminari, miközben Serohoz vágott egy párnát.
   - Úgy, hogy vesznek egyet!- küldte vissza a támadást Sero.
   - Nem lesz gyerekünk, legalábbis még, és nem is házasodunk össze egyelőre.- szólt közbe Bakugou, hogy megakadályozza a kibontakozófélben lévő párnacsatájukat.
   - Akkor?- kérdezték egyszerre.
   - Deku velünk jön a turnéra.- mondta ki, mire elszabadult a pokol.
   - MIII? VELÜNK JÖN? DE HÁT NEM IS BANDATAG!- akadt ki Sero.
   - És mindenhova jön velünk? Folyton egymást fogjátok nyalni? Azt én nem akarom látni!- fintorgott Kaminari.
   - Mina tud erről?- kérdezte Kirishima komolyan.
   - Tud. Nemrég beszéltem vele.- reagált Bakugou a vörös kérdésére.- Azt mondta ma átjön, hogy megbeszéljük a részleteket.
   - És belement?
   - Miért ne ment volna?- vonta fel a szemöldökét Bakugou, mire Kirishima sóhajtva felállt és a konyha felé biccentett.
A szőke szó nélkül indult utána, de előbb Midoriyahoz fordult.
   - Mindjárt jövök. Ne aggódj, ezek ártalmatlanok.- biccentett Kaminari és Sero felé, majd folytatta útját a konyhába.
Kirishima a konyhapultnak dőlve figyelte a nappaliban zajló eseményeket, mikor Bakugou karba tett kézzel mellé ért.
   - Mi az?
   - Biztos vagy benne, hogy szeret?- vágott a közepébe kertelés nélkül.
   - Azt gondolod, hogy nem?
   - Én csak realista vagyok. Nem arról van szó, hogy a boldogságod útjába akarok állni. Csak aggódom amiatt, hogy esetleg a pénz miatt van veled.- sandított felé Kirishima.
   - Nem ismered őt. Hidd el, egyáltalán nem érdekli, hogy van pénzem.
   - És ha úgy érzi tartozik neked? Komolyan Bakugou... Rá költötted a vésztartalékodat, amit a szüleid arra az időre adtak, ha szarba kerülnél. És rögtön utána lefeküdt veled, majd pedig összejöttetek úgy, hogy a srác eddig folyamatosan azt szajkózta, hogy hetero. Ez kicsit sem fura neked?- kérdezte a vörös hajú, mire Bakugou ökölbe szorította a kezét.
   - Értékelem az aggódásod, de Deku sosem volt hetero. És már jóval a szalon megvétele előtt érzett irántam dolgokat csak még magának sem merte bevallani.- mondta határozottan, mire Kirishima felsóhajtott.
   - Remélem igazad van. Mert az senkinek sem tenne jót, ha a turné kellős közepén törné össze a szíved azzal, hogy rájön nem bírja tovább ezt a színészkedést.- mondta ki kíméletlenül a véleményét Kirishima.
   - Deku nem tud színészkedni, ahogy hazudni sem. Az arca mindig elárulja mit gondol.
   - Akkor rossz pókeres lenne.- próbálta feloldani a feszült hangulatot Kirishima, amit épp ő okozott.
   - Az.- bólintott Bakugou.- Egyébként megadtam a számod az exének.- dobta be, mire Kirishima hitetlenkedve nézett rá.
   - Mi van?
   - Aranyos lány, de egyben tud vagány is lenni ha kell. Külsőre is az eseted. Dekuval nem történt köztük semmi, és úgy éreztem tartozom neki.- vont vállat a szőke.
   - Na erre nem számítottam tőled. De ha rosszul sülne el a dolog ne engem hibáztass.- figyelmeztette, mire Bakugou csak biccentett egyet, majd visszaindult a nappaliba.
   - Hé, zöld hajú!- kiabált Kirishima a helyén maradva, miközben figyelte ahogy Midoriya érdeklődve hátrafordul.
Mikor ez megtörtént biccentett egyet a fejével a konyha felé, mire a zöld hajú értve a célzást otthagyta a nappalit.
Bakugou fürkésző tekintettel figyelte ahogy Deku megáll barátja mellett, majd igyekezve kiszűrni a negatív gondolatokat leült a kanapéra Seroék mellé, akik azon vitatkoztak ki hol fog aludni a turnébuszon.
A konyhában ezalatt feszült csend telepedett le addig míg végül Midoriya megelégelte Kirishima méricskélő pillantását és megszólalt.
   - Valami baj van?- kérdezte komolyan.
   - Remélem, hogy nincs.- szólt a vörös, mire Midoriya értetlenül húzta össze a szemöldökét.- Választ akarok.- folytatta Kirishima komolyan.
   - Milyen választ?- pislogott Deku.
   - Hogy mit akarsz Bakugoutól.
   - Ezt meg hogy érted?
   - Szereted?- fúrta belé izzó pillantását Kirishima.
   - Igen.- vágta rá Midoriya, majd mikor realizálta mit csinált azonnal el is vörösödött.
   - Figyelj, őszinte leszek veled.- sóhajtott Kirishima.- Még sosem láttam ilyennek Bakugout. Látszik, hogy oda van érted, nem tudja és nem is akarja leplezni. Viszont a te érzéseidben nem vagyok biztos. Az, hogy önszántából rád költötte a vészvagyonát egy dolog. Tudom, hogy nem te kérted. De ha csak sajnálatból, bűntudatból vagy törlesztés gyanánt viszonzód hirtelen az érzéseit tegyél le róla. Megérdemli, hogy boldog legyen valaki mellett aki szereti.- fejezte be a monológját Kirishima.
Midoriya azonnal megértve a helyzetet szorította össze az öklét, majd nagy levegőt vett és megszólalt.
   - Megértem az érzéseidet Kirishima, és hogy bizalmatlan vagy velem kapcsolatban. De hidd el nekem, sosem tudnám megjátszani magam. És... szeretem Kacchant.- hajtotta le a fejét pirulva.
   - Mióta?- vonta fel egyik szemöldökét a vörös hajú.
   - Azt hiszem elég régóta.- sóhajtott a zöld hajú.- Már azelőtt, hogy Sukival kezdtem volna járni. Igazából abban reménykedtem ő majd elfelejteti velem Kacchant. De persze pont a fordítottja történt... Ha jobban belegondolok azt hiszem akkor kezdtem el érezni valamit mikor láttam a színpadon énekelni az Akumában. A szívem akaratlanul is gyorsabban vert, teljesen megbabonázott részegségemen túl is. Annyira zavarba hozott az az érzés, hogy minden áron el akartam nyomni magamban de... persze fordítva sült el a dolog ott is. Aztán az események már csak követték egymást. Jött a plakátolás, a randi és a járás, én pedig azon kaptam magam, hogy folyamatosan Kacchanra gondolok. Hiányzott, de nem akartam beismerni, végül Suki megadta a kezdőlökést, hogy elé állhassak. De... Akkor még nem voltam elég bátor, hogy bevalljam mit érzek iránta. Egyszerűen a tudat, hogy egy férfi után vonzódom... túl ijesztő volt. Féltem bármit is tenni, aztán jött az a csók én pedig még mindig nem engedtem szabadjára az érzéseimet. Szánalmas, hogy csak azután voltam képes rá, hogy Kacchan visszaszerezte nekem a szalont és lefeküdtünk... Tudom, hogy az. Ha visszacsinálhatnám hidd el, máshogy csinálnám.- hajtotta le a fejét bűnbánón.
Monológját közben Kirishima végig elgondolkozva nézett rá, és mivel könnyen olvasott az emberekben nem volt nehéz rájönnie Midoriya őszinte-e vagy sem.
Halványan elmosolyodott, majd magában nevetett egyet.
   - Hát... azt hiszem tényleg szerelmes vagy belé. Bár az okát még nem tudom.- sandított rá kihívón, ám már egy csepp gyanakvás nélkül.
   - Azt én sem tudom megfogalmazni rendesen de... Kacchan mindig meg tud nevettetni, fel tud vidítani és meg tud nyugtatni bármiről is legyen szó. Mellette biztonságban érzem magam, és teljesnek. Még akkor is mikor idegesít a hülyeségeivel egyszerűen nem tudok igazán haragudni rá. Mindig meg tud lepni, bárhová mentünk és bármit csináltunk jól éreztem és jól érzem magam vele. Nem mellesleg lenyűgöz a kitartása, és a türelme amit felém tanúsított. Biztos vagyok benne, hogy a zenekarban és az élet többi területén is ilyen. Végszónak csak annyit, hogy... Egyszerűen nem tudom elképzelni az életem nélküle.- fejezte be Deku sóhajtva Bakugou felé nézve.
Kirishimának Midoriyat hallgatva eszébe jutott mikor Bakugou öntötte ki neki az érzéseit ugyan olyan beleéléssel mint ahogy most a zöld hajú tette.
Mosolyogva túrt bele a hajába, majd zavartan megrázta a fejét.
   - Titeket egymásnak találtak ki.- szólt, majd elrugaszkodva a konyhapulttól a nappaliba indult ahol az időközben megérkezett Mina már felpörögve mesélte az eseményeket a fiúknak.
Midoriya csodálkozva nézett a lányra, majd mikor tekintettük összetalálkozott bizonytalanul intett neki.
   - Szia én...
   - Ó, hát te vagy az!- ugrott oda hozzá a lány, majd megragadva Deku kezeit rázni kezdte őket.- Nagyon örülök, hogy személyesen is láthatlak még a turné előtt Midoriya Izuku! Már sokat hallottam rólad! Ashido Mina vagyok, a Kats menedzsere.- hadarta, majd meg sem várva Midoriya reakcióját ugrott a következő témára.- Na szóval akkor kiosztottam mindenkinek a napirendet amit percre pontosan kell követnetek. Van kérdés?- mosolygott körbe.
   - Hol van benne az alvás?- kérdezte Sero belebújva a lapba.
   - Sehol. Általában hajnali egy-kettőig lesznek a koncertek, aztán autogramosztás, esetleg fotozkodás majd rohanás vissza az épp aktuális hotelbe és aztán jöhet pár óra alvás. Majdnem minden reggel nyolckor keltek, kilenckor reggeli, és tíztől már a kötelező programokon kell részt vennetek.- hadarta a lány.
A fiúk ezt halva hőbörögni kezdtek, mire csitítani kezdte őket.
   - Mivel tudom, hogy fontos, hogy kipihenjétek magatokat a napirendbe be van tűzve egy-két helyen egy-két órás pihenő, amit szabadon kihasználhattok. Illetve lesznek szabadnapjaitok is. Bírni fogjátok igaz?- nézett körbe, majd megakadt a szeme Midoriyan.- A te napirended kissé más, de ha ott akarsz lenni velünk a kötelező eseményeken neked is tartanod kell a többiekét. Menni fog?
   - Igen.- bólintott Midoriya határozottan.
   - Remek!- csapta össze a kezét Mina.- Akkor jöhet a következő dolog...
A banda összes tagja Midoriyat is beleértve kitartóan hallgatták a lányt egészen addig míg ki nem fogyott a mondandójából. Koncentrációjuk azonban végesnek bizonyult. Így történt, hogy Kirishima elkezdett számolgatni mikor kell dohányboltba mennie mielőtt kifogyna a készlete, míg Sero elméjével bikinire vetkőztette a lányt, hogy feldobja az unalmas tájékoztatást. Kaminari nyitott szemmel elaludt, Midoriya és Bakugou gondolatai pedig egymáson kalandoztak el, bár az alapjuk ugyan az volt. A kapcsolatuk, ami pár órával ezelőtt végre hivatalossá vált. És a jövőjük, ami nem létezhetett már a másik nélkül.