Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

2.

Másnap reggel Midoriya olyan lassan kezdett készülődni mint még azelőtt soha. Bakugou volt az első vendége, így nem kellett korán kelnie.
Kedvét körbelengte a kettősség, miszerint húzni is akarta a szőkével való találkozást, és túl is akart lenni rajta.
Fél tízkor aztán erőt vett magán és elindult a szalonba abban reménykedve, hogy az úton nem fog összefutni Bakugouval.
A szalon utcájára befordulva azonban megtorpant amint meglátta, hogy a bejárat előtt ott áll egy srác szőke hajkoronában.
 "Te jó ég..."
   - Mióta vársz?- kérdezte a zöld hajú, mikor a szalon elé ért.
   - Fél órája.- válaszolt Bakugou miközben végigmérte az érkezőt.
   - Fél órája? De tízre beszéltük meg!
   - Tudom, de azt hittem már itt leszel előbb is.-vont vállat.- De nem gond.- sandított Midoriya felé mosolyogva, mire a zöld hajú elkapva róla a tekintetét az ajtó nyitásával kezdett foglalkozni.
 "Vajon mi járhat a fejében?"
Bakugou végig figyelte ahogy Midoriya kinyitja az ajtót, majd követte a szalonba. Végignézte, ahogy a zöld hajú előkészül, majd elővesz egy papírt.
   - Nos, ilyenre gondoltam. Remélem megfelel.- nyújtotta Bakugou orra alá a megtervezett tetoválási vázlatot.
   - Igen, ez jó lesz.- bólintott a szőke.
   - Remek. Akkor kérlek ülj le ide, és el is kezdhetjük.- mutatott egy székre Midoriya, mire Bakugou helyet is foglalt.
Ezután a szőke végig figyelte ahogy a zöld hajú kezelésbe veszi a karját. A fájdalmat szinte meg sem érezte, ami talán amiatt is lehetett, hogy Midoriya az összes figyelmét lekötötte.
A zöld hajú reménykedett benne, hogy csöndben végezheti a dolgát a végéig, ám ez túl szép lett volna ahhoz, hogy igaz legyen.
   - Tényleg ügyes kezed van.- jegyezte meg Bakugou Midoriya kezét figyelve.
   - Köszönöm.- szűrte a fogai közt a zöld hajú remélve, hogy ezzel le is zárták a beszélgetést.
   - Kíváncsi lennék, hogy másban is ilyen ügyes-e.- váltott hangnemet Bakugou, mire Midoriya felsóhajtott.
 "Miért is gondoltam, hogy megúszom ezt?"
   - Miért érzem úgy, hogy megint valami perverz dologra gondolsz?- fújtatott.
   - Mert ismersz.- vágta rá a szőke, mire Midoriya szem forgatva felsóhajtott.
   - Csak annyit tudok rólad, hogy Bakugou a neved és meg akarsz dugni. Ez nem valami sok.
   - Meg akarsz ismerni?
   - Nem.- válaszolt a zöld hajú fel sem nézve.
Minden koncentrációját a tetoválásba öltötte.
   - Ha van valami amit tudni akarsz nyugodtan kérdezz.
   - Az egyetlen kérdés ami foglalkoztat, hogy miért néztél ki magadnak.- fújt.
   - Hmm. Fogalmad sincs milyen jól nézel ki igaz?- vonta fel a szemöldökét Bakugou.
A kérdés hallatán Midoriya keze megállt, de nem nézett fel.
   - Sejtettem. Mondta már valaha bárki is?- folytatta Bakugou.
   - Nem, még nem.- motyogta Midoriya, majd vissza tért a tetováláscsináláshoz.
 "És egyáltalán nem számítottam rá, hogy egy férfitól fogom megkapni!"
   - Akkor ideje volt megtudnod. Nagyon vonzó vagy.- szolt komolyan Bakugou, mire Midoriyanak minden önuralmára szüksége volt, hogy ne rontsa el a tetoválást.
   - Abba hagynád ezt?- kérdezte félig idegesen, félig zavartan.
   - Csak nem zavarba hoztalak?- vigyorgott Bakugou, mire Midoriya elvesztette a türelmét.
   - Ha azt akarod, hogy a tetoválásod olyan legyen amilyet elképzeltél, akkor fogd be. Nem tudok koncentrálni, ha folyamatosan a hülyeségeidet kell hallgatnom!- rivallt rá.
Bakugou Midoriyat hallgatva csak mosolyogni tudott.
 "Ezzel válaszoltál is a kérdésemre."- gondolta.
   - Rendben, akkor inkább te beszélj. Én még annyit se tudok rólad mint te rólam.
   - Mit akarsz tudni?- engedte el végleg a dolgokat Midoriya.
   - Például a neved.
   - Midoriya Izuku.- válaszolt egykedvűen a zöld hajú.- És hetero.- tette hozzá, mire Bakugou felnevetett, ami eléggé megnehezítette a tetoválás folyamatát.
   - Szóval van humoros oldalad is.- jegyezte meg.
   - Nem viccnek szántam.- mormogta az orra alatt Midoriya, majd folytatni kezdte a tetoválást.
   - Tudom. Egyébként ez a hely a tiéd?
 "Mi ez a hirtelen témaváltás?"
   - Igen.- válaszolt szűkszavúan a zöld hajú.
   - Nem tudtam, hogy van erre egy szalon, aztán aznap mielőtt bejöttem időpontot kérni láttam egy srácot, akinek a lábán egy hatalmas főnixmadár volt. Azt mondta van egy kis szalon a közelben és, hogy a tetoválóművész egy zseni, csak még nem fedezték fel. Ahogy nézem igaza volt.- magyarázta Bakugou az eddig elkészült tetoválást nézve.
Midoriya emlékezett arra a srácra, aki pont egy hete járt nála a főnix-el. Örült, hogy tényleg elégedett volt a munkájával és merte másoknak is ajánlani őt. Na meg annak is, hogy az ajánlás hatására Bakugou azonnal felkereste a szalont.
Mivel Midoriya nem reagált a szőke folytatta.
   - Mióta csinálod?- kérdezte érdeklődve.
   - Az apám tanított először mikor tizenöt voltam, de akkor még nagyon kezdetleges volt a tudásom. Aztán beíratott egy tanfolyamra, majd mikor befejeztem azt mondta örülne, ha együtt vinnénk tovább a szalonját. Nagyon örültem neki, de sajnos nem tudtunk sokáig együtt dolgozni, mert egy éve elhunyt. A halálos ágyán rám hagyta a Yume-t én pedig megfogadtam, hogy felfuttatom és egy olyan szalont csinálok belőle amilyenről mindig is álmodott. - mesélte Midoriya, majd hirtelen észbe kapva lefagyott.
 "Várjunk! Mégis miért mesélem én el ezeket egy vadidegennek? Semmi köze hozzá!"
   - Részvétem.- tört át Bakugou hangja a dühfelhőn, mire Midoriya csodálkozva nézet fel rá.
A szőke tekintette őszinte volt, és megértő.
   - Köszönöm.- bólintott a zöld hajú, majd visszatért a munkához.
   - Ezek szerint nagyon szereted ezt a szalont. És azt is amit csinálsz.- jegyezte meg Bakugou inkább magának miközben végignézett a helyen.
   - Igen.
   - Mindig is tetováló akartál lenni?- kérdezte, mire Midoriya bólintott egyet.
   - Mindig csodáltam ezt a szakmát és apám alkotásait. A nyomába akartam érni és azt csinálni amit ő. Alkotni valamit, ami boldogságot csal az emberek arcára.- beszélt Midoriya átéléssel.
Ő maga nem vette észre sem a hangját, sem pedig azt ahogy csillogott a szeme miközben beszélt. De Bakugou igen, aki gyönyörűnek tartotta ezt a látványt.
   - Sikerült.- szolt, mire Midoriya visszatért a jelenbe és szembe találta magát két vörös írisszel.
   - Mi?
   - A nyomdokaiba lépned. Bár azt nem tudom apád milyen tetoválásokat csinált, de abban biztos vagyok, hogy elérted a szintjét. Vagy már túl is szárnyaltad.
Midoriya köpni nyelni nem tudott, Bakugou szavai megfogták, nem eresztették.
   - Honnan tudod?
   - Aki ilyen szenvedéllyel tud beszélni egy álmáról az meg is valósítja azt. És az elégedett vendégeidet halva szerintem már bizonyítottál.
Midoriya szíve Bakugout hallgatva egyre inkább megtelt boldogsággal és hálával, de aztán emlékeztetnie kellett magát, hogy akivel szemben ül mégis kicsoda igazából.
   - Ezt most csak azért mondod, hogy megenyhüljek. Jól esnek a szavaid, de ez nem azt jelenti, hogy engedni fogok neked.- szedte össze magát.
   - Nem azért mondtam, csak kifejtettem a véleményem. Sosem folyamodnék ilyesmihez, és már az első találkozásunkkor leesett, hogy te nem az a fajta vagy akinél ez bejön.
 "Ezek szerint Bakugou minden hátsó szándék nélkül dicsért?"
   - Értem... Akkor köszönöm, hogy így gondolod. Jó érzés pozitív visszajelzéseket hallani.
Bakugou Midoriya visszahúzodó őszinteségét halva csak elmosolyodott, majd úgy döntött nem mond többet.
A továbbiakban csak figyelte, ahogy a mester dolgozik tetoválásán olyan beleéléssel, ahogy korábban beszélt.
Mikor Midoriya végzett elégedetten nézett végig művén.
   - Kész.- mosolygott, majd felállva a székről sterilizálni kezdte eszközeit.
   - Tetszik.- nézte a kész művet Bakugou, majd a fizetséget lerakta Midoriya asztalára.
   - Örülök.-mosolygott, majd rájött, hogy itt a búcsú ideje.- Hát... örülök, hogy az ajánlás hatására benéztél a Yume-ba. És, hogy őszintén elmondtad a véleményedet. Tényleg jól esett.
   - Ez most úgy hangzik, mintha ez lenne az utolsó beszélgetésünk.- nézett értetlenül Bakugou, mire Midoriya szintúgy értetlenül pislogott párat.
   - Mert az is. Kivéve, ha majd a jövőben úgy döntesz csináltatnál még tetoválást. Mert akkor persze szívesen látlak.
   - Elfelejtetted mit akarok tőled?- kérdezte Bakugou, mire Midoriyaban megállt az ütő.
   - Mi?- kérdezte, de már előre sejtette mi lesz a válasz.
   - Nem fogok lemondani arról az éjszakáról.- szólt kíméletlenül őszintén Bakugou, mire Midoriyaval megfordult a világ.
 "És én még elhittem, hogy a beszélgetésünk után abba hagyja ezt..."
   - Látom téged tényleg nem zavar, hogy hetero vagyok.
   - Jól látod.- biccentett a szőke, majd az ajtó felé indult, amin épp egy középkorú nő lépett be.- Kösz a tetoválást.- lépett el mellette, majd elhagyta a szalont.
Midoriyanak nem volt ideje azon töprengeni mi is lesz ezután hiszen a következő vendége már várta. De abban biztos volt, hogy nem most hallott utoljára Bakugou Katsukiról.