Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

11.

A hétvégék Midoriya számára általában mindig egyformán teltek. Reggel felkelt, evett, majd elkezdett gondolkozni a szalon jövőjén, tetoválásokat tervezett vagy elment találkozni a barátaival. A bevett rutinon még sosem változtatott, de nem is kellett, nem volt miért.
Most viszont az események hatására úgy alakult, hogy elég mozgalmas hétvége elé néz.
Szombat hajnalban Bakugou egy "hétre ott vagyok érted" üzenettel ébresztette, mire rekordsebességgel állt neki készülődni. Hét előtt pár perccel sikeresen készen is lett, mire már jött is szinte azonnal az "itt vagyok, gyere" üzenet.
Deku sóhajtva indult lefelé majd döbbenten pislogott párat mikor meglátta Bakugout egy teherkocsi volánja mögött.
   - Ez meg mi?- kérdezte.
   - Szerinted el fog férni a kezünkben az a rengeteg papírköteg?- tette fel a költői kérdést Bakugou.- Na szállj fel!- intett a fejével az anyósülés felé.
Midoriya egy "na indulás" sóhaj után elindult a kocsi felé, majd mikor beszállt Bakugou beletaposott a gázba.
Egész délelőtt plakátoltak körzetről körzetre haladva. A kocsit lerakva kezükbe vettek egy köteget és felváltva fogva rakták megosztva ezzel a munkát.
Bakugou nem hagyta, hogy mindezt csendben végezzék, mindig szóval tartotta Dekut. Az elején ugyan még inkább csak válaszolgatott a szőke kérdéseire, de idővel már ő is tett fel és témáról témára ugrálva beszélgettek.
Mikor megéheztek elugrottak ebédelni, majd ott folytatták ahol épp abbahagyták.
Midoriya maga is meglepődött mennyire jól érzi magát Bakugou társaságában. A nap folyamán sokszor előfordult, hogy a szőkének sikerült megnevetettnie őt, de ami még fontosabb elfelejtetni vele miért is csinálják azt, amit.
A nap végén aztán Bakugou hazafuvarozta Dekut és egy "holnap ugyan ekkor" mondattal el is búcsúzott tőle.
Midoriya bólintott, majd a lakásba érve fáradtan rogyott le a kanapéra.
Hamar elaludt azzal a megkérdőjelezhető gondolattal, hogy várja a holnapot. És nem a plakátolás miatt.
A vasárnap ugyan úgy telt mint a szombat azzal a különbséggel, hogy Deku jó kedvűen köszöntötte Bakugout.
   - Kacchan.- intet mosolyogva mikor meglátta a kocsit.
   - Jól aludtál?- mosolygott vissza Bakugou, mire Deku csak bólintott egyet és indulhatott is a nap.
Este aztán mindketten kimerülten ültek vissza a kocsiba és indultak hazafelé.
   - El sem hiszem, hogy az összes plakátot kiraktuk.- fújt Midoriya.
   - Kemény egy hétvége volt.- értett egyet Bakugou, majd elindította a motort.
   - Remélem meg fogja érni.- ásított Deku.
   - Meg fogja.- nézett egy pillanatra a fiúra Bakugou, majd újra az utat figyelte.
   - Kösz, hogy rám áldoztad a hétvégéd.- próbálta nyitva tartani a szemét a zöld hajú.- Biztos akadt volna jobb dolgod is.
   - Mint például?
   - A banda...
   - Múlt héten sokat gyakoroltunk, és ez a két nap kiesés nem vészes. Amúgy is most azt várjuk, hogy kijöjjön az új albumunk.
   - Akkor zöld utat kapott?- hajolt az ajtónak Deku csukott szemmel.
   - Igen.
   - A menedzsered tényleg érti a dolgát. Mi a címe az albumoknak?
   - Az "Idő" az első. És most jelenik meg a "Kitörés".- magyarázta Bakugou.
   - Jól hangzik. Majd utána nézek.- motyogta Deku félig álmában.
Bakugou egy pillanatra felé pillantott majd mosolyogva vissza az útra. Örült, hogy ez a hétvége közelebb hozta őket egymáshoz és bízott benne, hogy a másnapi virágnézés is jól fog alakulni.
   - Akkor holnap négykor találkozunk.- erősítette volna meg amit megbeszéltek, de Deku nem válaszolt. Csak a szuszogását lehetett hallani.
 "Milyen aranyos"- mosolygott, majd hazáig csöndben maradt.
Mikor aztán Deku lakásához ért leállította a motort.
   - Ébredj Deku, itthon vagy.- szólongatta, de a zöld hajú nem reagált, így megpróbálta kicsit felrázni.
Meglökdöste kicsit a vállát, de ezzel csak azt érte el, hogy Midoriya átfordult, ezáltal most már nem az ajtó felé feküdt, hanem Bakugou irányába.
   - Most szórakozol velem, vagy tényleg ilyen mélyen alszol?- kérdezte de választ nem kapott.
Figyelte a szuszogó fiút és egyre csak az járt a fejében milyen lenne megérinteni őt.
Ha megsimítaná a haját felébredne?
Ha megcirógatná az arcát megrándulna?
Ha megcsókolná kipattanna a szeme?
Ezek a kérdések fogalmazódtak meg benne, miközben képzelőereje is beindult.
Elképzelte ahogy Midoriya ajkaira hajol és hevesen csókolni kezdi azokat. Képzeletében Deku felébredve viszonozza a csókot, majd heves nyelvcsatározások közepette az ölében találja magát. A nyakára hajol és csókolni kezdi miközben fenekével ingerli hímtagját.
Bakugou megrázva a fejét szakította meg az ábrándozást, miközben lihegve nadrágjára nézett. Hímtagja ágaskodott, szinte kiszakította az anyagot.
 "Basszus Deku ne csináld ezt velem!"
   - Deku ébredj fel. Ha nem kelsz fel valószínűleg olyat teszek amit később megbánok.- lihegte, de Deku meg sem rezzent.
   - Francba.- sziszegte Bakugou, majd nem látott más választást, mint felcipelni Dekut a lakásáig.
Nem volt hajlandó egy kis élvezetért cserébe félredobni a hétvége alatt kialakult szorosabb kapcsolatukat.
A kezében tartva felcipelte Midoriyat az emeletre, aki egészen addig mozdulatlan maradt még az ajtajáig nem értek.
   - Mit csinálsz Kacchan?- motyogta és igyekezett kinyitni a szemét, de a szemhéja túl nehéznek bizonyult.
   - Hazahoztalak.- nyitotta ki az ajtót, majd lerakta Dekut a kanapéra.
   - Várj... be kell zárnom az ajtót...- próbált felkelni minden erejét beleadva.
   - Majd én bezárom. Holnap pedig visszakapod a kulcsod. Aludj.- lépett ki az ajtón, majd bezárva lerohant a lépcsőn, hogy mielőbb hazaérve kezelésbe vehesse magát.
Midoriya pedig nyugodtan engedte át újra magát az alvásnak.