Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

12.

Midoriya maga sem hitte volna, hogy egyszer nem fog tudni nyugodtan fellélegezni sem egész nap.
Kedd reggel tizenöt nem fogadott hívásra ébredt, közte Urarakáéra is aki magyarázatot várt.
   - Tegnap este láttam a plakátot de akkor már nem akartalak zavarni. Az a Yume ugye? Miért van kiragasztva? Ugye nincs baj?- vágott a dolgok közepébe a lány.
Midoriya így is késésben volt, ráadásul folyamatosan jöttek az üzenetek így egyáltalán nem akart bonyolult hazugságokba keveredni.
   - Csak egy kis reklám. A Yume elég eldugott helyen van tudod.- vágta rá.
   - Az igaz... Egyébként te most futsz Deku?- kérdezte a lány a lihegő hang hallatán ami a telefonból szűrődött ki.
   - Igen, késésben vagyok. Sok telefont kaptam. Úgy látszik bejött a reklám.
   - Ó, hát ennek nagyon örülök. Viszont nem csak ezért hívtalak. Tegnap este a szüleim érdeklődtek felőled és azt mondták örülnének, ha ma csatlakoznál hozzánk vacsorára. Nagyon régen láttak.
   - Örömmel mennék, de estére már van programom, sajnálom.
   - Igen? Kár, de biztos meg fogják érteni. Milyen program?- kérdezte kíváncsian, mert tudta, hogy Deku nem igen szokott nagyon eljárogatni sehová.
   - Randim lesz.- mondta ki, mire a vonal túlvégén megfagyott a levegő.
   - Randid... lesz...?- kérdezte Uraraka sokkoltan.
   - Igen, de ne aggódj nagyon kedves a lány. Nem rég ismerkedtünk meg és hát... úgy gondoltam miért ne.- válaszolt Midoriya gondolkozás nélkül.
   - Értem... És hová mentek?
   - A Komeda's- ba. Nincs messze, és legalább tudom, hogy jó hely.
Uraraka is tudta, hogy jó hely. Ő, Deku és még két barátjuk rendszeresen szokott abba a kávézóba menni. Szinte a törzshelyükké vált.
   - Értem. És... Hányra mentek?- nyögte ki az utolsó kérdését.
   - Ötre foglaltam.- válaszolt Deku egyáltalán nem tartva gyanúsnak a kérdezősködést.
   - Hát ez szuper... Érezzétek jól magatokat.- szólt a lány, majd letette a telefont.
Midoriyának a nagy sietségben fel sem tűnt Uraraka megváltozott hangszíne, csak örült, hogy még egy telefont letudott és jöhet a következő.
Az egész napja rohanásból és fejvesztésből állt. Két tetoválást készített el, a maradék időben pedig a naptára fölött ült és azon agyalt hogyan tudna minél több embert besűríteni a határidő elé.
Április 15.-ig volt ideje összeszedni a tartozást mielőtt lejárna a 30 nap.
Eltervezte, hogyha ki is kell dolgoznia a belét is sikerrel jár.
Mikor négykor végzett gyorsan bezárta a boltot, majd hazament készülődni, hogy utána azonnal a Komeda's- hoz siessen.
Mikor készen állt már indult is, egy percig sem aggódva. A nagy rohanás ellenére boldog volt, mert amióta átvette a Yumet ez volt az első nap mikor nem volt ideje gondolkodni vagy túlgondolni a dolgokat. Mindenről és mindenkiről megfeledkezve dolgozott, így az sem tűnt fel neki, hogy Bakugou nem jelent meg a szokásos ebédidejükben.
A szőke egész délelőtt próbált a bandával, majd közösen elmentek kajálni, végül a tv előtt lazultak.
Mikor aztán öt óra lett már látszott Bakugoun, hogy egyre nyugtalanabb.
   - Mi van veled haver?- bökte meg a vállát Sero.
   - Egész nap velünk lógott. Biztos hiányzik neki a kis zöld hajú.- kuncogott Kaminari, aki végül is rátapintott a lényegre.
   - Halloood. Mint egy drogos aki elvonón volt és most kéri a napi adagját.- röhögött Sero.
   - Ha tényleg ennyire látni akarod menj. Mi elleszünk.- szólt bele Kirishima is, az egyetlen, akire Bakugou figyelt is.
   - Eddig úgy volt, hogy felejtsem el nem?- vonta fel a szemöldökét a szőke.
   - Mint látjuk ez nem jött össze. Szóval indulj, mielőtt begolyózol itt nekünk.- adta meg a kezdőlökést, mire Bakugou felállt.
   - Oké.- indult az ajtó felé.
   - Ja és jut eszembe Mina holnapra összehívta a csapatot egy megbeszélésre.- kiáltott utána Kirishima.
   - Miért?- fordult vissza a szőke.
   - Nem tudom. Csak azt mondta fontos.
   - Mikor lesz?
   - Jön ahogy tud. Csak várjuk itt.- vont vállat a vörös.
   - Oké.- biccentett Bakugou, majd kinyitotta az ajtót.- Figyelj erre a két baromra még nem vagyok itthon.- intézte szavait Kirishimanak.
   - Bízd rám.- biccentett a vörös, Bakugou pedig becsukta az ajtót és meg sem állva a Yumeig abban reménykedett, hogy Deku még ott van.
A szalonhoz érve azonban legnagyobb döbbenetére egy földön kuporgó lányba bukkant, aki kezeivel összekulcsolta felhúzott lábait, fejét pedig lehajtotta rájuk.
   - Uraraka?- állt meg mellette, mire a lány felkapva a fejét ránézett.
   - Bakugou!- állt fel.- Reméltem, hogy itt leszel!
   - Mi történt? Hol van Deku?- kérdezte idegesen ahogy meglátta a lány kétségbeesett arcát.
   - Egy lánnyal... Randizik egy lánnyal...- bökte ki Uraraka.
Bakugouval abban a pillanatban fordult meg a világ. Egyet hátra is lépett, mintha Uraraka fizikailag sebezte volna meg.
   - Hogy hívják a lányt?- kérdezte felfokozott idegállapotban.
   - Ne-nem tudom... nem mondta.
   - Tudod hol vannak?- ragadta meg a lány vállait majd akaratlanul is szorítani kezdte őket.
   - I-igen... A... A... Komeda's-ban... Oda... Oda szoktunk járni együtt is.- motyogta, mert megijesztette Bakugou hevessége.
A szőke is ismerte a helyet, olykor beültek a bandával inni vagy enni egyet, mert közel volt.
Ahogy elképzelte ott Dekut és Sukit, ökölbe szorult a keze és egyre csak az járt a fejében, hogy véget akar vetni neki.
Gondolkodás nélkül engedte el Urarakat majd indult meg a kávézó felé izzó tekintettel.
   - Várj, most hová mész?- sietett utána Uraraka.
   - Megnézem magamnak azt a lányt.
Uraraka csodálkozva figyelte Bakugou vészjósló tekintetét és egyből arra gondolt lehet még sem volt jó ötlet a szalonhoz jönnie.
   - Veled megyek!- jelentette ki, mire Bakugou megtorpant és visszafordult a lemaradt lányhoz.
   - Egyedül megyek.- jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
   - Ha nem jövök ide nem is tudnád mi történik!- nézett vele farkasszemet a lány.
Bakugou ekkor értette meg a helyzetet.
   - Miattam jöttél a szalonhoz? Hogy ezt elmond?- kérdezte csodálkozva.
   - Igen.- bólintott a lány lesütött szemmel.
   - Miért?- kérdezte őszinte érdeklődéssel.
   - Mert... Úgy gondoltam jogod van tudni róla. Hiszen a barátja vagy... - válogatta meg a szavait Uraraka.
Bakugou összehúzott szemöldökkel nézett rá. Fogalma sem volt mi jár a lány fejében, de most ideje se volt vele foglalkozni.
   - Kösz, hogy szóltál tényleg. De ezt egyedül kell intéznem.- fordult volna vissza, de a lány megragadta a karját.
   - Kérlek Bakugou! Had menjek veled!- nézett rá könyörgőn.
   - Miért akarsz ennyire jönni?- kérdezte Bakugou, bár tudta a választ.
   - Azért... mert én is meg szeretnék bizonyosodni róla, hogy a barátom egy kedves lánnyal ismerkedik és... közben megpróbálom elfogadni, hogy ideje elfelejtenem őt.- hajtotta le a fejét a lány.
Bakugout egy pillanatra átjárta az együttérzés, hisz ugyan azt élték át azzal a különbséggel, hogy a lány már több éve harcol Deku figyelméért.
Azonban volt még egy fontos különbség. Deku az ő érzéseivel tisztában volt, Urarakaéval viszont nem.
   - Rendben... Jöhetsz.- nyögte ki nehezen, majd újra elindult, Uraraka pedig követte.
Remélte, hogy nem fogja megbánni a döntését, miszerint az egyik riválisával indult el megakadályozni, hogy Deku a másik riválisával mélyebb kapcsolatot építsen ki.
Ahogy ezt végiggondolta kifújta a levegőt, majd megszólalt:
   - Mióta tart a randi?
   - Deku ötre foglalt asztalt.
 "Vagyis már lassan egy órája kettesben vannak."- szorította össze a fogait, majd még sietősebbre vette a dolgot.
   - Várj, túl gyors a tempó!- lihegett Uraraka.
   - Te akartál velem jönni.- szólt Bakugou, majd befordult a következő utcába ahol egy buszmegálló várta őket.- A következő járat megáll a Komeda's előtt.- állt meg, majd türelmetlenül az óráját kezdte bámulni.
A busz pontosan érkezett és indult el, majd a Komeda's előtt menetrend szerint meg is állt.
Bakugou szinte leugrott a járműről és indult az épület felé, míg Uraraka igyekezett tartani vele a lépést.
Mikor beléptek a szemükkel vizslatni kezdték a bent lévőket, majd mikor Bakugou kiszúrta Deku haját a legközelebbi falhoz nyomult. Elég közel volt, hogy jól lássa Suki mosolyát, ám Deku háttal volt neki. Nem hallotta miről beszélgetnek, bár távolról is látszott, hogy jól szórakoznak egymás társaságában.
 "Francba mégis elhívta. Most mit csináljak? Ha ez így folytatódik..."
   - Jaj ne!- kiáltott fel Uraraka, mire Bakugou ijedten kapta felé a fejét.
   - Mi van?- sziszegte Bakugou halkan.
   - Sokkal szebb mint ahogy elképzeltem! Így nem csoda, hogy Deku sosem tudott más szemmel nézni rám! Biztos, hogy sosem volt esélyem!- kesergett, mire Bakugou a szemét forgatva sóhajtott.
   - Ja, biztos.- csúszott ki a száján.
 "Te már így is előnyben vagy hozzám képest, úgyhogy ne rinyálj itt nekem!"
   - Te is így gondolod igaz?- nézett rá elkeseredetten Uraraka.
   - Mi?- grimaszolt Bakugou, akit egyre jobban dühített, hogy a lánnyal kell foglalkoznia a randi helyett.
   - Te is úgy gondolod, hogy az a lány jobban illik Dekuhoz igaz?
   - Nem.- vágta rá Bakugou gondolkodás nélkül.
 "Mert én illek hozzá"
   - Akkor... szerinted próbálkozzam nála?
Bakugou a lány arcát látva elgondolkozott. Tisztában volt Deku érzéseivel Uraraka iránt, viszont arról fogalma sem volt hogy alakulnának a dolgok, ha a lány bevallaná neki mit érez. Biztonsági játékosként úgy döntött ferdít egy kicsit az igazságon.
   - Nekem azt mondta csak barátként tekint rád, mikor rákérdeztem. Nem tudná elképzelni, hogy együtt legyetek. Olyan vagy neki mintha a húga lennél.- hazudott, miközben sejtette, hogy tényleg így van.
   - Tényleg?- pislogott a lány.- Az, hogy ennyire szeret és fontos vagyok neki melegséggel tölt el, viszont szánalmas volt azt gondolni ennyi év után, hogy lehetne ebből több is. Most pedig itt vagyok és kémkedek utána mint valami gyerek... Szánalmas vagyok.- meredt maga elé a lány.
Bakugou komolyan fürkészte a magába roskadt lányt, most először sajnálatot érezve iránta.
   - Szerintem menj haza. Jobb is ha nem látod mit csinálnak.- sóhajtott.
   - Igazad lehet... Nem akarom látni ahogy mással csókolózik...- erednek el a könnyei.
   - Most meg miért sírsz?- hőkölt hátra Bakugou.
   - Elképzeltem...
   - Ne csináld ezt, így csak felhívod ránk a figyelmet!- sziszegte a szőke, miközben felnézve összeakadt a tekintete pár rosszalló pillantással.
Néhányan össze is súgtak és valami olyasmiről motyogtak, hogy "szegény lánynak összetörte a szívét."
 "Bazdmeg ezt nem hiszem el!"-szorította össze a fogát Bakugou, majd a mosdók felé kezdte húzni Urarakat, ügyelve arra, hogy Midoriyaék még véletlenül se vegyék észre őket.
   - Menj és szedd össze magad! Addig én tovább figyelem őket.- engedte el a lány kezét Bakugou.
   - Jó...- törölgette meg a szemét Uraraka, majd besétált a mosdóba.
Bakugou fáradtan sóhajtott, miközben elindult vissza.
 "Na ezért örülök, hogy a pasik jönnek be. Hogy bírják ezt a férfiak elviselni?"
Visszaérve a megfigyelési pontra Bakugou észrevette, hogy semmi sem változott. Az asztalnál Suki épp nevetett valamin.
 "Vajon Deku nevettette meg?"
Ezen gondolkozva egyszer csak észrevette, hogy a távolból Uraraka közeledik feléjük, mire kikerekedett a szeme.
 "Mégis mi a faszt művel ez?"- indult meg ő is, hogy eltüntesse onnan amíg még lehet, de már késő volt.
Uraraka mintha teljesen természetes lenne megállt az asztaluk mellett, mire Suki és Deku egyszerre fordultak felé.
   - Uraraka? Mit csinálsz itt?- csodálkozott a zöld hajú.
   - Én...- kezdte a lány, ám abban a pillanatban Bakugou az asztalra csapott, ezzel elhallgattatva a lányt.
   - Mi a...- tátotta el a száját Midoriya mikor meglátta a szőkét, tekintette pedig elsötétült.- Megbocsájtanál egy percre?- nézett Sukira, aki elveszve csak bólintott egyet.
Midoriya ezután felpattanva a helyéről intett Bakugounak, miközben elindult a férfi wc felé.
Bakugou aggódva nézett vissza az asztaluk felé ahol Uraraka épp elfoglalva Deku helyét beszélni kezdett.
Remélte, hogy a lánynak van annyi esze, hogy ne mondjon hülyeségeket.
Beérve a mosdóba Deku sóhajtva dőlt neki az egyik csapnak.
   - Mit kerestek itt?- kérdezte fáradtan.
   - Uraraka látni akarta hogy megy a randi, én meg elkísértem, hogy ne csináljon hülyeséget.- szólt Bakugou, meg sem próbálva komolyan beszélni.
   - Valamiért úgy érzem ez inkább fordítva történt.- forgatta a szemét Midoriya.
   - Részben. Baj, ha tudni akarom, hogy alakulnak a dolgok a "hálaebédes" csajjal?
   - Igen! Egyrészt semmi közöd hozzá, másrészt kémkedtél, aminél nincs gyerekesebb Kacchan. Ráadásul Urarakat is belekeverted.
   - Kezdjük ott, ha ő nincs nem is tudtam volna, hogy randizol!- emelte fel a hangját.- És szerinted magammal akartam hozni? Az a csaj olyan féltékeny volt, hogy bármennyire is próbáltam lebeszélni hajthatatlan volt.
Deku Bakugou szavait halva elgondolkozott.
   - Tényleg csak Uraraka tudott a randimról. Miért szólt neked?- gondolkozott hangosan.
   - Honnan tudjam? Azt mondta jogom van tudni, mert a barátom vagy.- válaszolt Bakugou frusztráltan.
Midoriya nem értette a dolgot, de hitt Bakugounak. Tudta, hogy sosem hazudna neki.
   - Értem.- zárta le, mert eszében sem volt tovább rugózni a témán főleg úgy, hogy Suki odakint várta.- Legközelebb kérlek ne rondíts bele a randinkba.- sóhajtott, majd elindult az ajtó felé.
   - Miért? Jól alakulnak a dolgok?
Midoriya megtorpant, majd visszafordulva szembeszállt a vörös íriszekkel.
   - Ha tudni szeretnéd igen. Suki kedves és aranyos lány. Meg persze szép. És hasonlít az érdeklődési körünk is.- ecsetelte Midoriya.
   - A kezét megkérted már?- gúnyolódott Bakugou, mire csak egy lesajnáló pillantást kapott és egy becsapott mosdóajtót.
Bakugou ezután várt egy kicsit, majd sóhajtva hagyta el a helyiséget. Előkapva a telefonját tárcsázni kezdte Kirishima számát, miközben az asztal felé pillantott.
Találkozott a tekintete Dekuéval, aki abban a pillanatban el is kapta a fejét Suki felé.
Urarakat már nem látta sehol így azt gyanította, hogy ő már azelőtt lelépett, hogy Dekuval befejezték volna az eszmecserét.
Csalódottan lépett ki a kávézóból azon gondolkozva mégis mit várt ettől a "kémkedősditől".
Azt, hogy Deku amint meglátja őt rájön mit is érez valójában és otthagyva Sukit a nyakába ugrik és megcsókolja?
Bakugou megrázta a fejét a nevetséges gondolatra, miközben a telefon túlvégén megszólalt egy ismerős hang.
   - Ne aggódj, még minden a helyén van.- szólt bele Kirishima.
   - Beszélnünk kell.- tért a lényegre Bakugou.
   - Úgy érzem nem sült el valami jól az a találkozó.- húzta el a száját a komoly hangsúly hallatán.
   - Küld haza őket. Tíz perc és otthon leszek.- szolt Bakugou komolyan.
   - Oké.- váltott komolyra Kirishima is, majd egyszerre nyomták ki a telefont.
Hazafelé menet Bakugou azon gondolkozott, hogy mennyivel könnyebb lenne csak úgy kitörölni Dekut a szívéből, bár maga is jól tudta, hogy ez lehetetlen. Abban reménykedett, hogy Kirishima el tudja majd látni valami tanáccsal. Bármilyennel, ami előre tudja mozdítani kettejük ügyét.
Viszont egyáltalán nem azt kapta amire várt.
   - Menj el a Hikariba. Dugj meg valakit. Tudod, hogy ott mindig sorban állnak a jelentkezők. Ők majd elfelejtetik a kis zöld hajút.- gyújtott rá Kirishima.                                                                                                                                    - Nem akarok megdugni senki mást csak őt.- szögezte le Bakugou.

   - Értem én, hogy jól néz ki, de a segg az segg. Biztos, hogy ott is találnál olyat aki jól néz ki.
   - Biztos. De nekem ő kell.
Kirishima sohajta kifújta a füstöt miközben lemondón megrázta a fejét.
   - Oké, akkor tisztázzunk valamit. Bejön a srác, vagy szerelmes vagy belé? Mert a kettő nem ugyan az. Eddig csak azt gondoltam ez egy fellángolás ami azonnal el is tűnik ha megdugod, vagy ha sokadjára is elutasít. De nagyon úgy tűnik, hogy te belezúgtál Bakugou.- mondta ki véleményét Kirishima.
Bakugou végiggondolva a dolgot túrt bele a hajába, miközben fáradtan fújt egyet.
   - Még sosem voltam szerelmes.- meredt maga elé.
   - Ja, tisztában vagyok vele. Eddig még senki nem tudta felkelteni az érdeklődésed, max csak egy-két kufirc erejéig. Kíváncsi vagyok ő miért más.- figyelte a füstöt, majd barátjára pillantott, hogy megnézze arckifejezését.
   - Deku különleges. Feltette az életét egy veszteséges ügyre úgy, hogy tisztában volt mindazzal amivel az jár. Keményen dolgozik az álmaiért közben pedig nem roppan össze a hatalmas teher alatt. Jó szíve van, olyanokkal is törődik, akiket alig ismer. Mindig készen áll segíteni emellett persze van benne tartás és tud nemet is mondani. Nem fél kimondani a véleményét még akkor sem, ha fáj neki vagy akár a másiknak. Okos és van humora is, bár ezt szereti titkolni. Nem mellesleg nincs tisztában sem a külső sem a belső erényeivel, ami csak még aranyosabbá teszi, főleg amikor elpirul ha bókolnak neki.- fejezte be a monológot Bakugou kivirult arccal.
Kirishima már a monológ felénél elnyomta a csikket, és onnantól már csak karba tett kézzel a korlátnak dőlve hallgatta barátját mosolyogva.
Mikor Bakugou befejezte még hagyott neki egy kis időt, hogy visszatérhessen a valóságba, majd így szólt:
   - Igen, te szerelmes vagy haver. Nem is kicsit.- nevetett, mire Bakugou felé fordult.
   - Életemben először és egy olyan emberbe szerettem bele, akinél nincs esélyem.
   - Tudtommal még nincsenek együtt, csak egy randi volt. Ráadásul ha úgy vesszük veled többször randizott már. A közös kajálások, a plakátolás, és az ünnepen is együtt mentetek a parkba nem? Mit számít, hogy hivatalosan ki lett-e mondva, hogy randi volt vagy sem? Együtt töltöttétek az időt, miközben jól elvoltatok és jobban megismertétek egymást. Már jóval közelebb állsz hozzá, mint az a lány, és ha segítségre lenne szüksége hozzád előbb fordulna ebben is biztos vagyok. Szóval csak egy kérdésem maradt. Harcolsz vagy feladod?- lökte el magát a korláttól Kirishima.- Mert ha feladod sosem fogod megtudni mi lett volna, ha nem teszed.- boxolt bele Bakugou karjába, majd bement az erkélyről.
Bakugou elgondolkozva a hallottakon nézte az eget, miközben lassan elmosolyodott és hálát adott az égnek, hogy egy ilyen jó barátja van mint Kirishima.
Visszagondolt a Dekuval való közös pillanataira az első találkozásuktól kezdve az utolsóig és arra jutott, hogy bárhogy is alakítja a sors a jövőben a kapcsolatukat ő már Midoriya életének része marad.
Ha egyszer úgy alakulna, hogy útjaik külön válnak is biztos volt benne, hogy Midoriya emlékezni fog rá. Mert tudta, hogy amekkora benyomást tett rá a zöld hajú ugyan akkorát okozott ő is neki.
És ez a gondolat mérhetetlen boldogsággal töltötte meg a szívét.

Sziasztok!

Ha valakit érdekelne, a Komeda's Coffee tényleg egy létező hely Yawatában😄