Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

18.

Midoriya sokkos állapotban bámulta a banktól kapott levelet, amiben annak a személynek a neve állt, aki a szalon új tulajdonosa lett.
A zöld hajú tudta, hogy kapni fog egy levelet, ez megszokott volt az ilyen ügyeknél. De arra nem számított, hogy a nyomtatott betűkkel írt név ekkora hatással lesz rá. Egyszerre tudott volna sírni és nevetni, megkönnyebbülten összeesni és kiabálni. Ehelyett csak bámulta a papírlapot amin a következő név állt:

                         A Yume Irezumi tulaja: BAKUGOU KATSUKI

Sokáig állt a levél felett még igyekezte feldolgozni a dolgot, majd nagy levegőt vett és tárcsázott. A vonal végén a hangposta jelentkezett így Midoriya elrakva a telefonját elindult Bakugouhoz. Az utat futva tette meg, majd lihegve benyitott és keresni kezdte a ház tulaját, ám senki sem válaszolt.
 "Hol lehet?"
Midoriya fogaskerekei pörögtek, majd úgy döntött minden helyet végignéz ahol Bakugou megfordulhatott, miközben folyamatosan a szőkét tárcsázta. Elment a kocsmába ahol fel szoktak lépni, elment a Komeda's-ba, végül a szalonnál kötött ki.
Az ajtajáról levették az árverést hirdető papírt, helyette egy tábla jelezte nagybetűkkel, hogy az épületet eladták.
Midoriya szemébe könnyek gyűltek ahogy elmosolyodott, majd elővéve a telefonját újra megpróbálta elérni Bakugout.
Miután ez nem sikerült egyre inkább aggódni kezdett érte, miközben rémképek cikáztak a fejében arról hogyan rabolták el a szőkét az árverés után, hogy pénzt csikarjanak ki belőle.
A gondolatra megborzongott, majd újra megpróbálta hívni, de csak a hangposta válaszolt.
Percekig járkált a szalon előtt fel - alá mikor hirtelen beugrott neki az egyetlen hely ahol nem kereste még Bakugout.
 "Igaz, hogy azt mondta nem járt ott mióta ismer de... mi van ha mégis ott van?"- kérdezte magától, majd elindult a legközelebbi buszmegálló felé.
Út közben végig abban reménykedett, hogy bejöjjön a tippje. Semmit sem akart jobban mint látni őt.
Leszállva a buszról még sétálnia kellett kicsit mire meglátta a villódzó fényeket és a hatalmas HIKARI feliratot.
Szombat lévén sokkal többen voltak mint mikor először járt itt, de igyekezett feltűnésmentes lenni.
Megörült mikor látta, hogy ugyan az a férfi ellenőrzi a belépőket aki a múltkor is, így nyugodt szívvel lépett oda hozzá.
   - Jó estét, járt ma erre Bakugou Katsuki?
   - Kinek nézel engem kölyök? Honnan kéne tudnom ki az a Bakugou Katsuki?
   - Az apjáé a hely... Pár nappal ezelőtt voltunk itt együtt...- próbált hatni a férfi memóriájára.- Szőke, tüskés a haja, vörös a szeme...
   - Nem rémlik. Viszont feltartod a sort. Be akarsz menni vagy sem?- nézett unottan a férfi.
Midoriya sóhajtva vette elő a pénztárcáját, mikor távolról kiáltást hallott.
   - Hé, te!
Automatikusan oldalra fordította a fejét miközben kérdőn nézett a három érkezőre.
   - Bakugout keresed?- lépett elé a rövid, fekete hajú srác.
   - Ismeritek?- mérte végig a három srácot Midoriya.
   - Ja. Gyakran jár ide.- vonta meg a vállát a fekete hajú.
   - Most is itt van?- ébredt fel Dekuban a remény.
   - Gyere!- intett a fekete hajú, majd társaival együtt elindultak.
   - Hová megyünk?- kérdezte Midoriya, de követni kezdte őket.
   - Van egy másik bejárat hátul a hely mögött ahol ingyen be lehet lógni. Bakugou is gyakran használja.
   - Tényleg?- csodálkozott Midoriya, de úgy döntött bizalmat ad nekik. Más lehetőséget nem látott arra, hogy mielőbb beszélni tudjon Bakugouval.
Egészen addig követte a srácokat míg azok meg nem álltak az épület egyik félreeső oldalánál.
   - Látod? Csendes hely távol a kíváncsi szemektől.- vigyorgott a fekete hajú.
   - Hol van az ajtó?- lépett közelebb Deku a szemöldökét ráncolva.
   - A lábad között!- ragadta meg hirtelen a karját, majd a falhoz lökte.
   - Mi a... Engedj el!- kiabált, miközben igyekezett kiszabadulni a szorításból.
   - Erősebb vagy mint hittem. Daiki, Goro, fogjátok le.- intett társainak, akik erre két oldalról megragadták Dekut.
   - Azonnal engedjetek el!
   - Hiába kiabálsz itt nem fogják meghallani. A benti zaj elnyom minden mást.- vigyorgott a fekete hajú, majd elkezdte kioldani az övét.
 "Ezek meg akarnak erőszakolni?"- esett pánikba Deku.
   - Szűz vagy még ugye zöldike? Miért kerested Bakugout? Csak nem dugópartnert keresel?
   - Barátok... vagyunk...- szólt Midoriya, bár nem túl meggyőzően.
   - Ó, akkor biztos nem bánja, ha megtömlek igaz?- nevetett a fekete hajú.- Fordítsátok meg!- parancsolta, mire Daiki és Goro megfordítva Dekut arccal a falhoz nyomták. A fekete hajú ezután lehúzta Deku nadrágját és az alsóját.
   - Kérlek ne csináld! Odabent biztos találnál magadnak partnert, aki vevő lenne erre!- lihegett idegesen Midoriya.
   - Lehet, de te épp kéznél vagy.- szólt, miközben saját nadrágját kezdte letolni.- Ahh, olyan régen basztam egy jót és most itt egy ilyen jó kis szűk lyuk. Ez a szerencsenapom.
   - Ez bűncselekmény! Azonnal engedjetek el!- kiabált Deku kétségbeesetten, miközben ide-oda rángatózott, hogy szabadulni tudjon.
   - Nyugalom zöldike! Az elsőn mindenkinek túl kell esnie aztán utána könnyebb lesz.- nevetett a fekete hajú, majd még mielőtt bármit is tehetett volna a földön találta magát.
   - Mi a fasz...- törölte le a vért az álláról, majd felnézve szembe találta magát két vérben forgó vörös szempárral.
   - Ba-Bakugou...- motyogta.- Mi... mi csak szórakoztunk zöldivel! De figyelj, csatlakozhatsz te is! Megosztozunk rajta! Na?- heherészett, miközben igyekezett hátrálni.
Daiki és Goro abban a pillanatban, hogy Bakugou feltűnt elengedték Dekut, majd elrohantak, így a zöld hajú elfordulva a faltól végignézte a jelenetet.
   - Ő nem valami játékszer, hogy szórakozz vele Raiden.- szólt vészjósló hangon Bakugou közeledve a fekete hajú felé.
   - P-persze, tudom, haha. Nem is tudom mit gondoltunk...- állt fel, majd felhúzta a nadrágját.
   - Tűnés. Mielőtt meggondolom magam.- szórt szikrákat a szeme, mire Raiden nagyot nyelve megfordult és futni kezdett.
   - Ezúttal megúsztad zöldi de legközelebb nem lesz itt a lovagod, hogy megvédjen!- kiabált vissza még Raiden mikor kellő távolságra ért Bakugoutol.
   - Chh.- nézett utána Bakugou, majd megenyhült tekintettel Dekuhoz fordult.- Jól vagy?
   - I-igen... Kösz...- lihegett Deku, majd elkezdte felhúzni az alsóját.
Bakugouban csak abban a pillanatban tudatosult Deku hogy is áll előtte. Szíve hevesebb ütemben kezdett verni, szemében vágy lobbant tagja pedig felágaskodott.
   - Bassza meg...- szívta be a levegőt Deku ágyékát figyelve.
Midoriya kérdőn nézett rá, majd egyből megértette az egészet. Paradicsom pirossá vörösödött, majd megragadta a nadrágját, hogy azt is felhúzza, de Bakugou lassan a kezére tette a sajátját, hogy megakadályozza ebben.
   - Kacchan...?- nyelt egyet Deku idegességében.
   - Mit... mit keresel itt Deku?- lihegte remegve a visszatartott vágytól.
   - Téged kerestelek...- nézett rá pirulva Deku, miközben tovább húzta a nadrágját.
   - Miért?- figyelte végig a folyamatot Bakugou egészen addig még Midoriya be nem gombolta a nadrágot.
   - Még kérded?- kérdezte Deku lesütött szemmel, miközben igyekezett lecsillapítani heves szívdobogását.- Te... elmentél az árverésre és... visszaszerezted a szalont...- lihegett.
   - Igen...- nyújtotta ki a kezét Bakugou, majd megfogva Deku állát felemelte a fejét így kényszerítve őt, hogy a szemébe nézzen.- Megmondtam neked nem? Hogy minden rendben lesz.
   - Nem... nem gondoltam volna, hogy képes leszel ezt is megtenni értem... E-egyáltalán honnan volt annyi pénzed? Ki-kiraboltál egy bankot vagy mi...?- motyogta zavarában.
   - Mondjuk úgy, hogy megvoltak a forrásaim... - hajolt közelebb Bakugou, mire Midoriya szíve szinte kiugrott a helyéről.- Viszont cserébe kérnék egy apróságot.
   - M-mit?- kérdezte a zöld hajú levegő után kapkodva.
   - Költözz hozzám.- súgta Midoriya fülébe.
   - D-de hát ha... ha a szalon újra az... az enyém lesz a-akkor visszamehetek a lakásomba...- motyogta, miközben Bakugou a fülét ingerelte ajkaival.
   - Költözz hozzám Deku.- suttogta újra, majd végignyalt a zöld hajú fülén, mire amaz megborzongott.
   - K-kacchan...- nyögte Midoriya miközben Bakugou továbbhaladva a nyakát kezdte csókolni érzékien.
Egyik kezét Deku pólója alá csúsztatta még másikkal a fenekét markolta meg.
Midoriya hangosan felnyögött, majd olyat kezdett érezni amit még sosem azelőtt.
Hímtagja felágaskodott nadrágjában, és csak imádkozni tudott, hogy Bakugou ne vegye észre.
   - Szeretlek Deku...- suttogta Bakugou miközben puszikkal hintette a nyakát, majd felemelkedve tekintetét a zöld hajúéba fúrta.
Midoriya csak lihegett, elárasztotta testét a vágy és gondolkozni sem tudott. Csak abban volt biztos, hogy eszeveszettül kívánja az előtte álló férfit.
   - Csókolj meg.- kérte a szőkét, mire az habozás nélkül ajkaira hajolt.
Miközben elmerültek a hosszú csókban kezeik felfedezőútra indultak. Bakugou egyik kezével Midoriya tarkóját, másikkal fenekét támasztotta, míg a zöld hajú átkarolta a hátát. Testük összepréselődött, így azonnal megérezték a másik álló férfiasságát.
Bakugou ezután még jobban beindulva kezdte összedörzsölni hímtagjukat, mire Midoriya belenyögve a szájába lihegett.
 "Bazdmeg... Ha így folytatjuk itt helyben megbaszom..."- lihegett Bakugou, majd minden önuralmát összeszedve ellökte magát a faltól és Dekutól.
Midoriya kérdőn, lihegve nézett rá, mire Bakugou nyelt egyet.
   - Ha most nem állunk le nem tudom garantálni, hogy szüzen megúszod még hazaérünk.
Midoriya ezt halva mintha csak kijózanodott volna rázta meg a fejét.
   - Én... hívok egy taxit...- vette elő a telefonját remegő kézzel majd tárcsázott.
Még a taxit várták Bakugou telefonálni kezdett.
   - Máris végeztetek?- nevetett bele a telefonba Kirishima.
   - Honnan... Láttátok?- kérdezte Bakugou fújtatva.
   - Szerinted nem mentünk utánad miután csak úgy szó nélkül elrohantál?
   - Chh. Csak azért hívtalak, hogy elmondjam kihagyom az ünneplést.
   - Valahogy sejtettük. De azt hiszem nem fogsz unatkozni.- mosolygott a vonal végén Kirishima.
Bakugou erre Midoriya felé pillantott. A zöld hajú még mindig kipirult arccal állt és próbált úgy tenni mintha nem hallgatózna.
   - Ja...- válaszolt Bakugou révetegen.- Akkor holnap beszélünk.
   - Aha. Na, jó szórakozást estére.- vigyorgott Kirishima, majd kinyomta a telefont.
A taxi abban a pillanatban parkolt le mellettük. Mikor a sofőr megkérdezte hova lesz a fuvar Bakugou Dekura nézett megerősítés gyanánt, mire a zöld hajú elmondta a saját címét.
A szőkét arcul csapásként érte a dolog, főleg azután ami nem rég történt. Bár minden erejével igyekezte legyűrni a keserűséget és megérteni, hogy talán túl sokat várt hirtelen. Hogy Dekunak időre van szüksége. Csakhogy az nem sok volt.
Mikor leparkoltak a panelház előtt Midoriya nagy levegőt vett, majd a szőke felé fordult.
   - Mindjárt jövök.- szólt, majd kiszállt a kocsiból.
Bakugou szívéről pedig egy hatalmas kő esett le.
A tudat, hogy Deku nem azért akart hazajönni, amiért először gondolta vegyes érzelmekkel és kérdésekkel töltötte el. Fogalma sem volt mi járhat a másik fejében és hogy hogy is állnak pontosan.
De minden jel arra mutatott, hogy nemsokára meg fogja kapni a válaszokat.