Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

10.

Egészen addig figyelték egymást némán, míg Midoriya le nem ért a lépcsőn tetetett közönnyel.
   - Deku.- köszönt Bakugou egy biccentéssel.
   - Kacchan.- szólt vissza Midoriya tartózkodón.
   - Már másodszor hívsz így. Amikor először mondtad ezt a nevet azt hittem csak viccelsz.
   - Én meg mikor bejöttél a Yuméba és tetoválás helyett engem kértél. Látod, egyikünk sem azt kapta amire számított.- reagált Deku, mire Bakugou elnevette magát.
   - Lehet. De odáig már eljutottunk, hogy humorizálsz.- mosolygott.
Erre a kijelentésre Midoriya zavarában oldalra kapta a fejét, mert nem bírt Bakugou elégedett tekintetével szembesülni. Erőt véve magán aztán visszafordult felé.
   - Hol a levél?- vette fel ridegségét.
Bakugou szó nélkül húzott elő a zsebéből egy kulcsot és egy zsebkendőt, majd a zöld hajú felé nyújtotta.
   - Nem kell a taknyos zsebkendőd!- grimaszolt, majd megakadt a szeme a kulcson.- Ez... AZ ÉN KULCSOM! Miért van nálad?- kapta ki Bakugou kezéből.
   - Valamivel be kellett zárnom az ajtót mikor eljöttem.- magyarázta.- Ez pedig a leveled.- nyújtotta oda újra a zsebkendőt Bakugou.
   - Nem tudom neked milyen tapasztalataid vannak, de itt nem próbálkoznak benyitni egymáshoz az emberek éjszaka.- vette el a levelet Midoriya, majd gyanakvón, összehúzott szemmel olvasni kezdte. Bakugou végig figyelte a reakcióját, amikor pedig Deku a levél végén elmosolyodott, elsötétült a tekintete.
   - Meglep, hogy átadtad.- nézett fel a levélből a zöld hajú.
   - Úgy gondoltam a csaj biztos megtalálná a módját, hogy kapcsolatba lépjen veled.- vont vállat.
   - Talán még a Yuméhoz is eljönne minden nap, hogy találkozzunk.- húzta félmosolyra a száját Midoriya.
Bakugou persze értette a célzást.
   - Ja, akkor már két zaklatód lenne.- vette fel a fonalat, mire Midoriya őszintén elnevette magát.
Bakugou ledöbbenve nézte a jelenséget, Midoriya pedig elég gyorsan ráeszmélt mit is csinál, így abbahagyta.
   - Szóval ilyen amikor nevetsz.- húzta mosolyra a száját Bakugou.
Midoriya zavarában nem mondott semmit, helyette a zsebkendőt kezdte tanulmányozni elterelésként.
Pár pillanatig kínos csend állt be köztük, majd Bakugou szólalt meg.
   - Bejön neked?
   - Aranyos lány.- válaszolt Midoriya, aki pontosan tudta kire gondol a szőke.
   - Fel fogod hívni?- kérdezte, miközben belül szétvetette az idegesség.
Maga Deku is látta rajta a feszültséget akármennyire is igyekezett palástolni.
   - Nem tudom. Lehet. Bár jelen helyzetben nincs szükségem több dologra amire figyelnem kell. Elég a Yume ügye meg te.
   - Rám is figyelned kell?- vonta fel a szemöldökét Bakugou, miközben megkönnyebbült ha csak egy kicsit is.
   - Igen.
   - Miért?
   - Mert ismerlek. Ha nem vigyázok talán egyszer valami nagy hülyeséget fogsz csinálni és engem is belekeversz.
   - Például?
   - Például lefotózod a Yumet, kirakod plakátokra és szétszórod Yawata területén, hogy mindenki megismerje a helyet.
Mivel Bakugou nem válaszolt azonnal Midoriya azt gondolta megsértődhetett és már korrigálni akarta valahogy a mondandóját mikor Bakugou megszólalt.
   - Ez nem is hülyeség.
   - Tessék?- nézett kérdőn Deku, amolyan "ez most komolyan beszél?" tekintettel.
   - Megcsináljuk.- bólintott Bakugou.
   - Juk?- pislogott a zöld hajú.
   - Igen! Van egy ismerősöm aki tud nyomtatni viszonylag olcsón. Beszélek vele.- kapta elő a telefonját.
   - Várj már Kacchan! Ez mind tényleg jól hangzik, de erre nincs pénzem.
   - Nem baj, nekem van.- emelte a telefont a füléhez a szőke.
   - Nem kérhetem hogy...
   - Nem is kell... Hello, igen én vagyok. Van egy kis időd? Sürgős lenne.
Miközben ő telefonált Midoriya sóhajtva törte a fejét azon mi lenne a helyes döntés. Hagyni, hogy Bakugou megint kisegítse pénzzel, vagy véget vetni ennek örökre. Az esély, hogy a szalon megmenekülhet csekély volt, Midoriya pedig nem akart tartozni. Főleg, hogy már így is sokkal tartozott a szőkének.
   - Lebeszéltem. Csak küldenünk kell a szalonról egy képet meg hozzá egy szöveget és el is kezdik a nyomtatást.- csúsztatta vissza a zsebébe a telefont Bakugou.
   - Nem fogunk.- jelentette ki Midoriya.
   - Dehogynem.- hagyta figyelmen kívül az ellenkezést Bakugou.
   - Nem fogunk. Az én szalonom az én döntésem. Nem fogom hagyni, hogy még valamit kifizess nekem. Elég volt a jótékonykodásodból.- szólt ellentmondást nem tűrően.
   - Nem jótékonykodom Deku.
   - Akkor mit csinálsz?
   - Segítek.
   - És te ebből az egészből mit nyersz?
   - Látlak majd mosolyogni. Nekem ez épp elég motiváció.- mondta ki kertelés nélkül Bakugou.
Mély őszinteséget halva Midoriya zavartan elpirult és lesütötte a szemét.
 "Ennyire fontos neki a boldogságom?"
   - Ennyi? Csak boldognak akarsz látni? Nem is kérsz érte semmit?
   - Nem.- jelentette ki egyszerűen.
   - Értem...- motyogta Midoriya.
   - Viszont...- kezdte Bakugou, mire a zöld hajú hitetlenkedve nézett fel rá.
   - Tudtam, hogy lesz valami.
   - Három nap múlva lesz a napéjegyenlőség ünnepe. Szeretném ha elmennénk a parkba megnézni a sakura virágzást.- szólt komolyan Bakugou.
Midoriya hirtelen azt se tudta mit mondjon, csak úgy kavarogtak a gondolatai.
 "Ő most randira hívott? Nem mondhatok igent, az egyenlő lenne azzal, hogy van esélye. Viszont... annyival tartozom már neki, hogy egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy nemet mondjak. Sarokba szorított a folytonos segítségnyújtása. Haragudnom kellene rá de... csak hálát érzek."
   - Rendben.- sóhajtott.- Elmegyünk, eszünk, megnézzük a virágokat, aztán megy mindenki a dolgára.- fektette le az ütemtervet.
   - Röviden összefoglalva.- bólintott Bakugou.- Na menjünk. Csináljunk a szalonodról egy képet.- indult el, mire Midoriya sóhajtva követni kezdte.
Útközben végig gondolkozott és rájött, hogy amióta ismeri Bakugout csak sodródik az eseményekkel. A legtöbb esetben Bakugou az, aki kihúzza a bajból vagy bajt hoz a fejére. Hogy Bakugou az, aki körül folyik a világa.
A felismerés nem taglózta le annyira mint gondolta volna előtte. Tudta, ha a szőke nem jelent volna meg az életében talán már sokkal rosszabb lenne a helyzet. Voltaképp Bakugou volt az aki visszahúzta a szakadék széléről mikor belezuhant volna. És napéjegyenlőség ünnepe ide vagy oda tudta, hogy egy virágnézés nem ér fel mindazzal amit a szőke tett. De mást nem tudott felajánlani a számára.