Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

4.

A következő napon mikor Midoriya beért a munkába első dolga volt, hogy megnézze hány vendége lesz aznap, ahogy azt mindig is csinálta. Mindig próbált úgy időpontokat adni, hogy biztosan befejezze a munkát mire jön a következő vendége. Valamikor pedig pont úgy jött ki a lépés, hogy egy hosszabb ebédszünetre is el tudott menni.
Jegyzetfüzetét nézve megörült mikor látta, hogy ez is azok közé a napok közé tartozik. Így miután első vendége 11:30-kor elment a közeli kinaishoz indult tudván, hogy következő csak egy órára fog érkezni. Na meg persze az sem volt hátrány, hogy a kínai büfé ugyan abban az utcában volt mint a szalon.
Azonban amint kilépett a Yume ajtaján megtorpant ahogy észrevette az utca másik oldalán beszélgető párost. Bakugout egyből felismerte, ám a mellette álló vörös hajú srácot még nem látta korábban.
Arca fokozatosan felderült, mert távolról is látszott mennyire közvetlen egymással a két fiú. Mindketten nevettek miközben beszéltek, de aztán Bakugou a szeme sarkából észrevette őt.
Abba hagyva a nevetést a szalon felé biccentett, mire a vörös hajú srác is Midoriya felé fordult. A zöld hajú a fiuk tekintete láttán kissé befeszült, majd figyelte ahogy Bakugou int egyet a vörösnek és elindul felé.
 "Most meg miért jön ide?"
Mikor Bakugou mellé ért Midoriya vegyes érzelmekkel az arcán fordult felé.
   - Látom találtál valakit helyettem.- biccentett a vörös felé, aki épp akkor fordult be egy utcába.
   - Féltékeny vagy?- vonta fel a szemöldökét Bakugou Midoriya arcát figyelve.
   - Miért lennék?- fordult értetlenül a szőke felé.- Inkább örülök, hogy találtál valaki mást, akire nyomulhatsz.- helyesbített.
   - Kirishima a barátom. Olyan barátom mint neked Uraraka, csak a mi esetünkben egyikünk sem akar lefeküdni a másikkal.
Midoriya Bakugou utalgatását figyelmen kívül hagyva felsóhajtott.
   - Ő is meleg?
   - Szerinted a melegek csak melegekkel barátkoznak?
   - Nem. Csak kérdeztem.
   - Valamiért érdekelt.- villágított rá Bakugou.
   - Inkább felejtsd el.- sóhajtott a zöld hajú, majd elindult eredeti úti céljához.
   - Most pedig tereled a témát.- ment utána Bakugou.
   - Jesszusom.- sziszegte Midoriya.
 "Kellett nekem megkérdezni!"
   - Egyébként nem. Nem meleg.- válaszolta meg a kérdést Bakugou.
   - És tudja, hogy te az vagy?- sandított a szőke felé.
   - Akik közel állnak hozzám tudják. És mielőtt megkérdeznéd arról is tud, hogy van egy makacs srác, aki bejön nekem.- mondta, mire Midoriya megtorpant.
   - Te beszéltél neki rólam?- fordult a szőke felé hitetlenkedve.
   - Miért vagy meglepve? Kirishima a legjobb barátom, persze, hogy elmondom neki, ha van valaki a közelben. Ráadásul te is beszéltél rólam Urarakanak.
   - Az teljesen más volt. Azt hittem te vagy az. Valamit ki kellett találnom.- fújt, majd újra elindult a büfé felé.
   - Az igazat is mondhattad volna.
   - Az igazat?- emelte fel a hangját hitetlenkedve Midoriya.- Azt, hogy van egy srác, aki addig nem fog békén hagyni még le nem fekszem vele?
   - Nem. Azt, hogy van egy srác, aki annyira akar engem, hogy akárhányszor is utasítom el nem adja fel.
   - A kettő ugyan az.- forgatta a szemét Midoriya, majd már nyújtotta a kezét, hogy benyisson a kinaishoz, de Bakugou az ajtóra csapva megállította.
Midoriya meglepve nézett rá, a szőke viszont komolyan mérte végig.
   - Nem ugyan az.
Kiállása annyira határozott volt, hogy Midoriya szíve kissé felgyorsult ahogy vörös szemeibe nézett.
 "Mi ez a hirtelen komolyság?"
   - Kedvellek Deku.- szólt Bakugou, mire Midoriya szeme kikerekedett, szája elnyílt.
 "Mi-miről beszél ez?"
   - Mi...- kezdte a döbbent Midoriya, de Bakugou a szavába vágott.
   - Ez azt jelenti... Hogyha beleegyeznél abba, hogy lefekszel velem sem érném be egy alkalommal. Ahogy a múltkor is mondtam, már nem csak a tested érdekel.
Midoriya csak pislogni tudott, teljesen sokkolták a hallottak.
   - Mi... Miről beszélsz?- találta meg a hangját a zöld hajú.
   - Kipróbálnám milyen lehet együtt járni veled.- szolt komolyan Bakugou, mire Midoriya zavarában elpirult, és csak hebegni tudott.
   - De hát még alig két hete ismersz! Kizárt, hogy ilyen rövid idő alatt belém szerettél!- tiltakozott döbbenten.
   - Egy szóval sem mondtam, hogy szerelmes vagyok, csak azt, hogy kedvellek. Az első pillanattól megfogott a külsőd, de amikor a tetoválásomat csináltad és áradozni kezdtél a szalonról, apádról meg az álmodról elindult bennem valami. Utána már azért kerestem a társaságod, mert veled akartam tölteni egy kis időt, meg akartalak ismerni. Persze láttam, hogy te egy csepp érdeklődést sem mutattál az irányomba, de nem zavart. Végül is már az elején kijelentetted, hogy hetero vagy, így tudtam mire vállalkozom.
Midoriya tátott szájjal nézett Bakugou vörös íriszeibe, amelyek most az ő tekintetébe fúródtak. Tisztán hallotta Bakugou minden szavát, még sem akarta elhinni őket.
   - Mire akarsz kilyukadni?- kérdezte a vörös tengerben úszva.
   - Arra, hogy akármennyi időbe is fog telni, de meg fogom hódítani azt a hetero szíved. Úgyhogy jobb ha felkészülsz.- hajolt közelebb Midoriyahoz, miközben egyik kezét a fiú arcára helyezte.
A zöld hajú tekintete riadt volt és kétségbeesett, szeme kikerekedett, ami Bakugounak is egyből feltűnt.
 "Meg fog csókolni? Az utcán? Fényes nappal?"- cikáztak a gondolatok Midoriya fejében, miközben lábai kőtömbökként meg se tudtak mozdulni. Döbbenetében teljesen lefagyott.
Bakugou Midoriya arcát látva elhúzta a kezét és így szólt:
   - Addig pedig kivárok.- lépett hátrébb egyet, mire Midoriya hirtelen úgy érezte újra kap levegőt.
Fogalma sem volt mit mondhatna, de nem is igazán jöttek szavak a szájára. Olyan volt mintha kisült volna az agya.
Ekkor kopogás tört át a csenden, mire mindkét fiú meglepve fordult az ajtó felé, amit még mindig Bakugou támasztott.
Az ajtó túloldalán egy középkorú nő figyelte őket, akin látszott, hogy szeretné elhagyni a kínai büfét, de mivel a fiúk elállták az utat erre nem volt lehetősége. Ezt látva mindketten észbe kapva elléptek az ajtótól, így szabad utat engedve a nőnek, aki miközben távozott háromszor végigmérte mindkettőjüket.
 "Biztosan azt hiszi, hogy egy pár vagyunk."- sóhajtott Midoriya a tényen, hogy valószínűleg melegnek gondolták.
Bakugou eközben végig őt fürkészve várta, hogy végre mondjon valamit.
Mikor aztán a zöld hajú nagy levegőt vett és felnézett Bakugoura tekintete komoly volt, de nem ellenséges.
 "Mégis mit mondhatnék erre? Azt mondja nem szerelmes mégis el akarja nyerni a szívem? De mégis hogy tervezi mikor tudja, hogy nem érdekelnek a férfiak? Egyáltalán nem értem őt."
   - Nem... nem tudom mit vársz tőlem. Ha tudod, hogy esélyed sincs akkor miért...?
   - Az legyen az én gondom. Tőled csak azt kérem, hogy ne lökj el magadtól és legyél nyitottabb afelé, hogy megismerj.
Midoriya nagy levegőt vett, majd kifújta.
   - Azt hiszem... ez menni fog. Hiába is mondanám el huszadjára, hogy feleslegesen töröd magad te akkor sem tágítanál nem igaz? Pedig tökéletesen tisztában vagy a dologgal.
Bakugou félmosolyra húzta a száját, majd bólintott.
   - Igen. De akkor most, hogy ezt megbeszéltük... mit szólnál, ha együtt ennénk?- biccentett a büfé felé.
   - Legyen.- sóhajtott Midoriya, miközben az órájára pillantott.- Még van durván egy órám.
Bakugounak több se kellett, már nyitotta is az ajtót és megtartotta, még Midoriya be nem lépett rajta.
Ezután beálltak a sorba, és vártak. Midoriya fejében mindeközben cikáztak a gondolatok és csak remélni tudta, hogy nem fogja megbánni a döntését. Mellette Bakugou elégedetten mosolyogva figyelte a kínálatot.
 "Nem számít mennyi időbe fog telni, de az enyém leszel."