Kulcs a szívedhez ( BakuDeku)

13.

A randi után Midoriya úgy búcsúzott el a lánytól, hogy másnap keresni fogja és ezt az ígéretét be is tartotta.
Jól érezte magát vele a kávézóban, mert minden nyugodnak és természetesnek hatott. Sokat megtudott a lányról és szimpatikusabbá is vált számára így nem volt kérdés, hogy ismét randizni hívja.
Ez két hete történt.
Midoriya és Suki minden nap beszéltek, és két-három naponta randizni is elmentek mialatt mindketten nagyon jól érezték magukat.
Viszont egy valami mindig hiányzott. Suki hiába várta, hogy Deku megcsókolja, megfogja a kezét vagy akár megölelje ez sosem történt meg. A lány sokáig várt azt gondolva, hogy Deku csak nagyon félénk végül megelégelve ezt április 4.-én csókot nyomott az ajkaira.
Szinte csak súrolta Deku csukott száját, majd azonnal hátrált is tőle pár lépést zavarában. Midoriya pislogva meredt rá, és csak annyit mondott: "Erre nem számítottam"
   - Pedig számíthattál volna... Már nagyon régóta vártam...- motyogta a lány zavartan.
   - Sajnálom... Nem vettem észre a jeleket...- vakargatta a tarkóját Deku.
   - Semmi baj... Már ha te is úgy érzel mint én.- szolt félénken Suki.
   - Mire célzol?
   - Kedvelsz engem?- nézett a zöld hajúra nagy szemekkel.
   - Igen.- bólintott Midoriya.- Ha nem kedvelnélek nem randiznék veled.- mondta nemes egyszerűséggel.
   - Akkor mindketten ugyan úgy érzünk szóval...- fogta meg Deku kezét- ... tudod, hogy ez mit jelent ugye?- nézett rá szerelmesen.
Deku akkor még nem tudta mire célzott a lány, csak másnap mikor meglátta, hogy Suki kirakta, a közösségi hálóra, hogy egy párt alkotnak. Neki pedig küldött egy jó reggelt üzenetet amiben az állt: "Legyen csodás napod szerelmem! Alig várom, hogy lássalak!
                                                                                           A barátnőd"

Midoriyanak egész gyorsan leesett, hogy ezek szerint barátnője van, de semmi különösebb érzés nem kerítette hatalmába.
Kedvelte Sukit és ennyi beszélgetés és randi után nem érezte túlzásnak a kijelentést miszerint együtt vannak, így csak tudomásul vette, hogy lett egy barátnője.
Jelen helyzetében amúgy sem volt ideje nagyon mással foglalkozni mint a szalon jövője.
A plakátoknak hála sok új kuncsaft ismerte meg a helyet így Deku minden erejével azon volt, hogy meg is nyerje őket a munkájával. Néha késő estig dolgozott és hajnali ötkor kelt, hogy még több vendéget tudjon fogadni, ám pár nap után rájött, hogy a kimerültség csak a munkája rovására megy, így visszaállt.
A pénz lassan gyűlt, de gyűlt és Midoriya csak abban reménykedett, hogy valami isteni csoda folytán betér hozzá egy milliomos, akinek annyira megtetszik az általa készített tetoválás, hogy jókora borravalóval megtolja az árát. Tudta, hogy effajta csoda nélkül az esélye, hogy megmentse a Yume-t egy a százhoz. De hinni akarta, hogy ő lehet az az egy és bár napról napra egyre fáradtabb lett és érezte a fájdalmat az izmaiban egy percre sem hagyta, hogy ez befolyásolja.
Semminek sem hagyta, hogy befolyásolja vagy elterelje a figyelmét, még Bakugounak sem.
A szőke az első Sukivel töltött randi után is minden nap betért a szalonba ebédidőben, hogy elmenjen Dekuval enni, viszont a zöld hajú rendszerint Sukivel töltötte ezt az időt, így Bakugou csak pár szót tudott váltani vele mielőtt Deku elment a lánnyal.
Ahogy végignézte Midoriya és Suki bimbódzó románcát napról napra veszett el benne a remény főleg, mert a zöld hajú a Komeda's-ban történt eset óta hűvösen viselkedett vele.
Bakugou megértette, hogy dühös, mégis remélte, hogy egy idő után megenyhül. De nem így történt és Suki meg a szalon ügye mellett Bakugou háttérbe szorult.
Április 5.-én viszont, mikor a kapcsolat híre belengte az internetet Bakugou teljesen összetört. Még aznap délelőtt matt részegre itta magát és elindult Dekuhoz minden mindegy alapon.
Midoriya éppen akkor egy fiatal nőnek készített tetoválást mikor arra lett figyelmes, hogy a nő erősen beszívja a levegőt.
   - Mi a baj?- kérdezte aggódva.
   - Odakint...
Midoriya erre az ablak felé fordult, majd kikerekedett szemmel igyekezett felfogni amit lát.
   - Egy pillanat és jövök!- tette le az eszközeit, majd kifutott a szalon elé.
   - Mit művelsz?- sziszegte idegesen a földön fekvő Bakugounak.
   - DEKUU!- kiáltott fel a szőke, majd felült.- De jó, pont téged kerestelek.
   - Mégis mi bajod van? Még dél sincs de te már lerészegedtél?- akadt ki Midoriya.
   - Hát... Ez már csak egy ilyen nap.- vont vállat Bakugou.
   - Menj el! Zavarod a vendégemet.- próbált hatni rá Deku, ám sikertelenül.
   - És az szerinted engem melyik világban érdekel?- kérdezte, mire a zöld hajú dühösen fújt egyet.
   - Na jó, maradj itt. Ezt a tetoválást még gyorsan befejezem aztán visszajövök érted? Addig maradj itt. Maradj. Itt.- nézett Bakugoura, aki ezután homályos tekintettel figyelte, ahogy Midoriya visszamegy a szalonba.
   - Elnézést ő csak...- próbált kitalálni valami ésszerű mesét, ám mielőtt bármi érdemlegeset kinyöghetett volna valaki más válaszolt.
   - A pasija.
Ezt halva a nő és Midoriya szeme is kikerekedett, majd a zöld hajú dühösen fordult hátra.
   - Azt mondtam, hogy maradj kint!- emelte fel a hangját.
   - Ki mondta, hogy te hordod a nadrágot?- kérdezte Bakugou Deku mellkasára bökve.
Midoriya dühe egyre jobban kezdett úrrá lenni rajta. Tudta, ha most nem sikerül eltávolítania Bakugout, az az üzlet kárára is mehet.
   - Ne hallgasson rá, nem tudja mit beszél.- fordult a nő felé, aki csak meghökkenve pislogott hol egyikőjükre hol másikójukra.
   - Te vagy az, akinek fogalma sincs semmiről Deku!- fújtatott Bakugou, mire Midoriya megragadta a ruhájánál fogva és kiráncigálta a szalon elé.
   - Tűnés!- kiabált a szőkére, miközben a távolba mutatott.
   - Miért vagy dühös? Itt csak nekem van jogom dühösnek lenni!
   - MÉG KÉRDEZED?- üvöltött Midoriya, majd nagy levegőt vett, egy kicsit bent tartotta és kifújta.- Tudom, hogy részeg vagy, de ez most nem a legjobb alkalom, hogy pátyolgassalak. Menj haza!- kérte.
   - Nem akarok.
   - Miért?- sóhajtott fáradtan Deku.
Tisztában volt vele, hogy amíg nem rendezi le Bakugout nem fogja tudni rendesen elvégeznie a munkáját.
   - Mert veled akarok lenni! Szerinted miért jöttem ide?- tette fel a költői kérdést.
   - Én most nem érek rá amint látod.- fújt idegesen Deku.- De ha nem akarsz egyedül lenni hívd fel a bandád többi tagját. Bár valamiért úgy érzem ők is ilyen állapotban lehetnek.- forgatta a szemét.
   - Egyedül ittam.
   - Miért?- kérdezte Midoriya most már őszinte érdeklődéssel
   - Szerinted?- köpte gúnyosan Bakugou.- Miattad!- bökdöste a zöld hajú vállát agresszívan.
   - Miattam?- csodálkozott Midoriya.
   - Ja, te meg a boldog párkapcsolatod az oka!- lépett hirtelen előre Bakugou, mire Deku megijedve hátrált pár lépést.
 "Tényleg, Suki felrakta a nettre, hogy kapcsolatban vagyunk és mivel Bakugou az ismerősöm nyilván látta..."
Midoriya arca elkomorodott, és az összes dühe elszállt. Most már csak mély sajnálatot és bűntudatot érzett Bakugou felé.
   - Saj...
   - SAJNÁLD IS! VAN FOGALMAD RÓLA MILYEN ÉRZÉS VOLT VÉGIGNÉZNI AHOGY ÖSSZEMELEGEDTEK AZZAL A KURVÁVAL? HÁT MÉG MINDIG NEM FOGTAD FEL, HOGY MIT ÉRZEK IRÁNTAD? SZERETLEK A ROHADT ÉLETBE IS!- ordított torka szakadtából.
Midoriya döbbenten pislogott Bakugou szavait halva de nem akart, nem bírt tudomást venni róluk.
   - Megértem, hogy dühös vagy de...
   - Megérted? MEGÉRTED? FASZT SEM ÉRTESZ DEKU! Ő A KIBASZOTT OKA MINDENNEK! HA NEM SÉTÁLT VOLNA BE AZ ÉLETEDBE MÁR RÉG VELEM LENNÉL!
Midoriya tekintete ezt halva elsötétült, majd lehajtott fejjel felsóhajtott.
   - Kacchan... Ideje lenne végre egyszer és mindenkorra megértened. Köztünk nem lehet semmi! És mivel úgy tűnik ez a barátság dolog sem működik azt hiszem ideje, hogy végérvényesen is békén hagyj. Ne gyere többé ide, ne próbálkozz a lakásomon és ne próbálj elérni a barátaimon keresztül sem. Szállj ki az életemből!- emelte fel a hangját.
   - Szálljak ki mi? Ez a legegyszerűbb igaz Deku? Ahelyett, hogy szembeszállnál a valósággal inkább eltolsz, hogy MÉG VÉLETLENÜL SE LEGYEN BŰNTUDATOD. ABBAN REMÉNYKEDSZ HOGY AZ IDŐ MAJD MEGOLDJA, HOGY ELFELEJTS, DE HA TETSZIK, HA NEM ÉRZÉSEKET TÁPLÁLSZ IRÁNTAM! MEDDIG AKAROD MÉG...
   - HA MÉG EGYSZER MEGLÁTLAK A KÖZELEMBEN KIADATOK ELLENED EGY TÁVOL TARTÁSI VÉGZÉST VILÁGOS?- ordította a szavába vágva Midoriya miközben minden erejével azon volt, hogy ne remegjen meg a hangja. Nem bírta tovább hallgatni Bakugout. Talán mert a lelke egy eldugott szegletében tudta, hogy igaza van.
Ezután hosszas csönd állt be. Midoriya és Bakugou farkasszemet nézve álltak egymással szemben várakozva. Végül Bakugou szó nélkül megfordult és otthagyta a zöld hajút, aki hosszan nézve utána fújta ki a levegőt.
 "Jobb lesz így."-nyugtatta magát.
 "Mindenkinek, jobb lesz így."