Frequency •Aizawa × Hizashi• 🔞

17.rész

Jó olvasást! 😊

______________________________________

Aizawa Pov.

A következő néhány napban nem láttam Hizashit így egyedül fejeztem be a stúdióban a munkát. Még mindig szünetelnek az adások ő pedig fizetett szabadságra ment azóta nem is láttam. Egészen a mai napig mikor is haza felé tartottam és egy random parkolóban meg láttam. Mit keres egy parkolóban nincs is kocsija?  Lassítottam lépteimen de nem álltam meg csak messziről figyeltem. Oda ment egy autóhoz meg ölelte az éppen kiszálló srácot majd elvett tőle egy kis papír táskát. Bele nézet valamit kihúzott belőle és mintha kinyitotta volna majd elmosolyodott és vissza csúsztatta a papír közé. Fogalmam sem volt arról mi lehet az elkezdtek beszélgetni közben elő vette telefonját és valamit írni kezdett. Ezután jelzett a telefonom meg néztem aztán vissza pillantottam feléjük. Pont nekem írt nem akartam rosszra gondolni de önkéntelenül is át futott az agyamon hogy talán megcsalt. Elhessegetve a gondolatot mentem tovább mintha nem láttam volna semmit és válaszoltam az üzenetre.

•••

Hizashi
Szia!
Találkozhatnánk ma?

Aizawa
Persze mért is ne. Hol?

•••

Időközben haza értem lapakoltam és meg néztem az új üzeneteket. Annyit írt hogy lent vár a lakásom épülete előtt a padon. Vissza véve a kabátom indultam el le majd siettem ki az ajtón mikor meg látott hozzám futott és meg ölelt.
- Hiányoztál. - szorít magához.
- Te is nekem. Merre jártál? - engedem el.
- Volt egy kis dolgom sajnálom hogy nem szóltam. - fogja meg kezem és kezdünk sétálni az utcán.
- Semmi baj. - mosolygok.
- Van kedved át jönni ma hozzám? - pillant rám.
- Persze. Még sose voltam nálad. - gondolok bele hogy eddig mindig hozzám mentünk.
- Éppen itt az ideje. - állunk meg egy zebránál.
- Igen. - fordulok felé.
- Arra gondoltam hogy rendelünk valami kaját nézhetünk valami filmet vagy nem tudom. - sétálunk tovább.
- Jól hangzik. - felejtem el teljesen hogy mit láttam néhány órája.

...

- Nem egy palota, de itt élek. - nyitja ki az ajtót és enged előre.
- Viccelsz. Ez sokkal nagyobb mint az enyém és jézusom ez egy teljesen panoráma kilátás a városra. - sétálok a hatalmas ablakhoz.
- Tetszik? - lép mellém mosolyogva.
- Nagyon. De én túl hétköznapi vagyok egy ilyen helyhez. Sose mondtad hogy ilyen jól élsz. - fordulok felé.
- Nem szeretek dicsekedni vele. - ölel át hátulról.
- Meg értem. - csúsztatom kezére ujjaim.
- Az az igazság hogy évek óta te vagy az első akit elhívtam magamhoz. - meg lepetten pillantok felé.
- Senki nem érdemelte meg tudtam hogy a pénzemre mennek. - válaszolta meg a fel nem tett kérdést.
- Akkor meg tisztelve érzem magam. - fordulok meg karjaiba.
- Sose hoztad szóba a pénz vagy nem kérdeztél róla. - mosolyog.
- Mert nem érdekel. - rázom meg a fejem.
- Ma meg érkezett az eredmény. - vált témát.
- Az apasági teszt. - pontosít.
- És mit ír? - kérdezem.
- Nem tudom. Még nem néztem meg veled szeretem volna kinyitni. - enged el majd megfogva kezem húz a konyhába ahol az asztalon ott lapul egy boríték.
- Szeretnéd kinyitni? - nyomja a kezembe így felbontom és kihúzom a papírt belőle.
- Rég izgultam ennyire. - kinyitjuk és csendben közösen olvasni kezdjük. Miután a végére értünk mosolyogva nézünk egymásra.
- Látod mondtam hogy nem az enyém. - csókol meg majd ölel magához.
- De akkor kié? - gondolkozok hangosan miután elváltunk egymástól.
- Ez egy nagyon jó kérdés. Nem tudom. - gondolkozik el.
- Valószínűleg elég sok mindenkivel össze feküdt. - bólintok jelezve hogy egyet értek.
- De most szeretnék kérni tőled valamit. - néz a szemembe teljes komolysággal.
- Mit? - meg fogja a kezem és az ujjam simogatva.
- Van egy meglepetésem számodra viszont elegáns megjelenést kíván. Hagytam a gardróbba neked néhány ruhát a fürdőszobát is használhatod ha gondolod. - húz maga után és visz be egy kis helységbe.
- Itt a ruha és szemben van egy fürdőszoba onnan bármit használhatsz. - nyomott az arcomra egy puszit majd magamra hagyott.