Frequency •Aizawa × Hizashi• 🔞

24.rész

Jó olvasást!☺️

______________________________________

Hizashi Pov.

Lefagyva állok az ajtóban míg szüleim már rég bent álltak a nappaliban. Összeszedve magam megyek utánuk és nézek körbe az egymást figyelő barátaim párom és szüleim között.
- Kik ezek fiam? – fordul felém anya.
- A barátaim. – sóhajtok és igyekszem úgy tenni mintha minden rendben lenne és rettegnék attól hogy mi fog itt történi.
- Mit akartok? – kérdezek rá hátha hamarabb túl leszünk rajta.
- Csak beszélgetni jöttünk, de nem gondoltuk volna hogy buzi buli van. – szólal meg apa és néz végig a társaságon.
- Ha tovább akarjátok folytatni ezt akkor inkább menjetek el. – fordítom el lehajtott fejem és harapom be alsó ajkam ahogy végig folyik néhány könnycsepp az arcomon.
- Nem küldhetsz el csak így. Rendes nevelést kaptál mi az hogy valami jött ment buzival kavarsz. Tisztába vagy vele mennyi fertőzéssel és betegséggel jár az ilyesmi? Térj végre észhez és vegyél el egy szép lányt alapíts családot és hagyd ezt a hülyeséget a fenébe. – éreztem ahogy Aizawa megfogja a kezem és derekamra csúsztatja kezét.
- Minden rendben lesz nyugodj meg. – ölel meg mire engedelmesen bújok karjaiba.
- Legyél már férfi és hagyd abba ezt a hülyeséget így sírni ennyitől. – ránt ki Aizawa karjai közül drága apám a földre rogyva sírok tovább míg el nem engedi csuklóm.
- Így kell viselkedni a saját fiával? Apa egyáltalán az ilyen? Csak nézen rá mit művel a szavaival. – hallom Aizawa hangját majd érzem ahogy mellém guggol.
- Gyere velem egy kicsit. – fogja meg kezem húz fel és vezet be a legközelebbi fürdőszoba.
- Tudom hogy fáj de hidd el minden rendben lesz. – simít hajamba miután a kád szélére támaszkodtam és meg állt a lábam között.
- Sose fognak elfogadni. – hajtom fejem vállára.
- Igen lehet de sose feledd hogy én mindig itt leszek neked. Tudom hogy nem helyettesíthetem a szüleid de itt vagyok. – emeli fel fejem és néz a szemembe.
- Tudom és köszönöm. – mosolyodok el és ölelem meg.
- Jobban vagy? – simogatja háttam.
- Jól vagyok. Menjünk vissza. – távolodok el és indulunk el vissza.
- Hova lettek a többiek? – nézek körbe ahogy vissza értünk.
- Elmentek. Azt mondták majd hívnak és beszéljük meg a dolgokat. – ül le anya.
- Meg még mondtak néhány dolgot. – teszi karba kezét apa és foglal helyet anya mellett a tőlünk távolabb eső oldalra.
- Veletek töltjük a napot nem teszünk semmi megjegyzést és a nap végén meg beszéljük. – sóhajt anya majd apára pillanatva vár valami választ tőle.
- Úgy lesz ahogy anyád mondja. – fordítja el a fejét.
- Nem hiszem hogy kommentár nélkül kibírjátok meg hát a nap fele már bőven elment. – pillantok az órára.
- Lett volna tervem az estére de így nem tudom hogy kivitelezhető e. – sóhajtok.
- Miféle terv nekem nem mondtál semmit? – lepődik meg Aizawa.
- Csak tegyetek úgy mintha itt se lennénk. – forgatja meg a szemét apa.
- Meg ígéritek hogy nem szóltak bele? – kérdezem meg a biztonság kedvéért.
- Meg. – bólint anya mosolyogva míg apa csak undorodva fordítja el a fejét de nem mond semmit.
- Rendben akkor menjünk. – állok fel és indulok meg az ajtó felé.
- Hova készülsz? – jön utánam Aizawa mögötte pedig a szüleim.
- Az meglepetés. – pöckölőm meg orrát.
- Elkényeztetsz. – simogatja orrát majd pillant rám.
- Megérdemled. – simítok arcára majd egy gyors csók után közelről nézek a szemébe. Egy pillanatra teljesen kizártam a környezetem bele piszkáltam hajába majd végig húzva arcán ujjam simítottam ajkaira mutató ujjammal. Már éppen hajoltam volna közelebb mikor egy dünnyögő hangra lettem figyelmes.
- Nem mondtam semmit. – forgatja meg a szemét apa.
- Menjünk. – nyitom ki az ajtót majd kézen fogva Aizawát indultunk meg a kocsi felé.
- Igaz is mielőtt elfelejtem. – húzok ki a zsebemből egy kendőt.
- Az mire kell? – billenti oldalra a fejét és pillant az anyagra.
- Bízol bennem igaz? – lépek közelebb hozzá.
- Persze hogy bízok. – mosolyog és fogja meg kezem.
- Akkor hadd kössem be a szemed. – húzom el kezem és emelem fel a kezembe lévő kendőt.
- Mire készülsz hogy erre van szükség? – látszik az arcán hogy egyáltalán nem érti mi folyik itt.
- Majd meg látod. – mosolygok majd megfordítom és bekötöm a szemét.
- Nem túl szoros? – igazítom meg míg megrázva fejét válaszol kérdésemre.
- Nem látok semmit. – mozdítja meg fejét mintha nézelődni szeretne.
- Itt vagyok. – fordítom magammal szembe és fogom meg a kezét.
- Hülyének érzem magam. – hajtja le fejét.
- Nem vagy az. – emelem fel a fejét és igazítok meg egy tincset ami a kendő allá került.
- Nagyon is jól nézel ki egyáltalán nem nézel ki hülyén. – simítok karjára.
- Az én szexi kiscicám. – hajolok füléhez és súgom bele olyan halkan hogy csak ő hallja.
- M-menjünk inkább. – fordítja el a fejét bár nem lát de a mozdulatot megtette.
- Gyere. – fogom meg kezét és vezetve őt megyünk el a kocsiig.
- Vigyázz a fejedre és emeld meg jobban a lábad. – segítem be a járművbe majd ülök mellé.
- Minden rendben? – fogom meg combján lévő kezét miközben anyáék is beülnek.
- Kicsit fura hogy nem látok de minden rendben. – hajtja le fejét.
- Gyere ide addig. – húzom fejét vállamra fogom meg kezét és ölelem át oldalasan.
- Olyan hamar el tudsz aludni. – simítok hajába mosolyogva mikor észre veszem hogy elaludt.
- Mióta tart ez köztetek? – kérdez anya halkan.
- Nem olyan régóta. – fordulok felé.
- Értem. Nem volt túl korai hogy meg kérted a kezét? Biztos vagy egyáltalán benne hogy így érzzel? Ő egy ugyan olyan férfi mint te. – olyan érzésem lett mintha meg próbálna meg győzni arról hogy az érzéseim nem valósan.
- Tisztába vagyok vele hogy férfi de attól még mindennél jobban szeretem. Nem vihetitek el tőlem a boldogságom vele szeretnék maradni amíg csak élek. – simogatom anyagon keresztül karját.
- Nem tetszik ez nekem. Nem így neveltünk. – dünnyög apa.
- Nem nevelés kérdése a nemi identitás vagy hogy kihez vonzódik az ember. Ezt nem lehet külsőleg befolyásolni ez ott van sok emberben. Nagyon nehéz elfogadni saját magunkat is nem kell még a nyakunkre egy homofób szülő vagy bárki akinek nem tetszik. Nem elég nektek hogy boldog vagyok vele? Ne azt nézetek hogy férfi hanem hogy én a fiatok őt választotta magammellé egy életre. – éreztem ahogy közelebb bújik hozzám elmosolyodtam majd ismét szüleimre néztem.
- Gondolkozzatok el azon mi a fontos nektek az hogy férfi vagy hogy a fiatok boldog. – ezzel lezárva a beszélgetést maradtam csendben.