Frequency •Aizawa × Hizashi• 🔞

21.rész

Jó olvasást! 😊

______________________________________

Aizawa Pov.

A főbejárathoz érve meg álltunk Hizashi még mindig tartott míg én a sérülésemre szorítottam a kezem.
- Jól vagy? Áh ez hülye kérdés meg lőttek. - rá nézek bele egyenesen a szemébe.
- Úgy sajnálom. Miattam sérültél meg. - folynak végig könnyei arcán.
- Ne aggódj helyre jövök. - erőltetek magamra egy mosolyt.
- Nocsak mire bukkantam. Pedig én csak sétálni akartam egyet. - hallunk meg egy hangot magunk mögött.
- Kik vagytok ti? Mit kerestek a birtokon? - szembe fordulunk az illetővel.
- Várom a válaszotokat. Vagy nem. Hmm nekem úgy is jó. - húz elő egy fegyvert.
- M-mire készülsz? - remeg meg Hizashi hangja.
- Csak teszem a dolgom nyilván. - forgatja meg szemét majd ránk célozva mosolyodik el.
- Állj Toya ne csináld. - sétál mellé Kaigo és teszi kezét a fegyverre és fogja le kezét.
- A te kezed van a dologba? - pillant rá.
- Igen. - sóhajt és meglepetésünkre leengedte a fegyvert és teljesen egymás felé fordultak.
- Meg sérült hívni kell a mentőket. - biccent felém és fogják meg egymás mind két kezét.
- Tudod hogy ezzel nagy bajba fogsz kerülni igaz? - húzza közelebb magához a magasabbik.
- Tudom. - fordítja el a fejét.
- Csak arra kérlek hogy ne halj meg. Szükségem van rád. - fordítja vissza a fejét és add egy gyors rövid csókot ajkaira.
- Megígérem. - mosolyog majd elengedve egymást Kaigo telefonálni kezd.

Ahogy letette meg érkeztek a rendőrök Kaigo és az idegen srác oda jött hozzánk és velünk maradtak.
- Hamarosan itt lesznek a mentők. - amint kimondta éreztem hogy kezdek gyengülni mintha csak az adrenalin miatt maradtam volna talpon ami most elszállt.
- Jól vagy? - kap utánam ahogy elkezdek lecsúszni a karjaiban. Mai már biztonságban van egy rendőrnél minden rendben lesz végre meg nyugodtam.
- Aizawa válaszolj. - csöppen arcomra valami nedves.
- Válaszolj. - szorít magához.
- Ne aggódj jól vagyok annak a karjába lehetek akit a legjobban szeretek. Köszönöm Hizashi. Szeretlek. - folyik végig néhány könnycsepp arcomon és csúszik le kezem a földre.

...

Lassú pityegésekre ébredtem valami nehéz volt a karomon és a szemem is nehezen nyitottam ki. Miután sikerült hunyorogva néztem körül az erős fénybe majd magam mellé pillanatva láttam meg hogy van ott valaki. Tovább nézelődve lassan egyre tisztábban láttam az ágy mellett egy infúzió volt ami a jobb csuklómba volt beszúrva. Lentebb pillanatva most már ki tudtam venni ki van mellettem Hizashi volt. A kezemet szorongatva aludt a karomon kicsit elmosolyodtam a látványtól. Rá simítottam kézfejére amit el értem minek hatására felkapva fejét nézet rám.
- Hogy vagy? - fogja meg kezem.
- Nem tudom. Azt hiszem jól. Mi történt? - próbálok fel ülni de hasamhoz kapva szisszenek fel.
- Óvatosan. - tart meg.
- Meg műtöttek kivették a lőszert azt mondták sok vért vesztettél ez az én hibám. Nem kellett volna elém ugorj. - kezd hadonászni majd sírni.
- Nyugodj meg. - kapom el kezét ami a legközelebb volt hozzám.
- Ami meg történt meg történt. Ezerszer is a fegyver elé ugranék érted. - simogatom kezét majd tarkójánál fogva húzom magamhoz egy csókra.
- Szeretlek. Szóval ne hibáztasd magad kérlek. - nézek a szemébe.
- Elég sokszor elmondtad hogy szeretsz. - mosolyodik el.
- Mi? Ezt hogy érted? - billentem oldalra a fejem értetlenül.
- Miután vissza hoztak a műtétről már magadnál voltál de még az altató hatása alatt is valamennyire. - kezd bele én meg csak figyelmesen hallgatom.
- Folyamatosan beszéltél elsőnek engem kerestél és addig nem nyugodtál meg amíg nem engedtek be hozzád és nem fogtam meg a kezed. Egyfolytában azt mondtad hogy szeretsz és hogy soha ne hagyjalak el mert én vagyok az életed értelme. Azt is mondtad hogy nem tudnád elviselni ha elveszítenél. - kezemmel takarva arcom fordultam el hogy ne lássa vörös fejem.
- T-tényleg ilyeneket mondtam? - igyekszem kerülni a szemkontaktust.
- Igen. - fordítja maga felé fejem és néz a szemembe.
- Szeretlek. - simít arcomra. - Minden amit mondtál még boldogabbá tett. - húz magához egy rövid csókra.
- Én nem is tudom mit mondjak. - próbálom elfordítani fejem de nem engedi.
- Nem kell semmit mondj csak pihenj és gyógyulj meg minél hamarabb. - ölel meg majd gyengéden vissza nyom az ágyba.
- Mindjárt vissza jövök. - mosolyog majd elhagyja a szobát.

Tény hogy igaz amit akkor mondtam amiket mesélt de nem gondoltam volna hogy olyan állapotban ki is mondom. Nem mintha baj lenne jó hogy tudja milyen sokat jelent nekem. Hihetetlen hogy egy ekkora csoda van mellettem. Vajon mivel érdemeltem ki? Meg kaptam életem párját mi kéne még? Össze fogunk házasodni azt hiszem semmi más nem kell. Vajon Mai hogy van? Mi történt vele? Hol van most? Na és Naomi? Azok után hogy lelőt valószínűleg bezárták sőt több mint valószínű. Szegény Mai-t biztos bedugták egy árvaházba vagy valami hasonló helyre.
- Visszajöttem. - nyit be Hizashi az ajtón majd becsukva azt ült mellém.
- Hoztam neked egy kis kaját hogy legyen benned valami. - adja ide a szendvicset.
- Kávét nem ihatsz szóval azt nem hoztam. - válaszol még mielőtt meg kérdezhettem volna.
- Kérdezhetek pár dolgot? - ülök fel a segítségével.
- Persze csak nyugodtan. - figyel miközben kibontom a szendvicset. Igazából nem is vagyok annyira éhes de muszáj egyek valamit.
- Mi történt Mai-el? - harapok bele az ételbe.
- Mai árvaházba van elvették az anyától mivel kihasználta és oda csalt minket vele. Aztán az is kiderült hogy Naomi drogozik ami valljuk be őszintén nem valami gyerekbarát. Ott van az is hogy lelőt téged így Naomi börtönbe fog kerülni. Mai pedig jobb helyen van az árvaházba ne aggódj érte. - fogja meg egyik kezem így rá nézek majd elfordítom a fejem.
- Nem aggódom tudom hogy jobb ott neki. - mosolyodok el de azért még maradt bennem egyfajta szomorúság vele kapcsolatban.
- Hiányzik? - meg lepődök kérdésén majd bólintok.
- Ha kiengedtek meg látogatjuk, jó? - simít hátamra.
- Okés. - mosolygok és fordulok teljesen felé.
- Sütivel mi a helyzet? - jut eszembe magára maradt kis cicám.
- Jól van anyukáddal felváltva járunk neki enni adni. Ha minden igaz hamarosan visszaér ő is pont nálad van. - piszkál hajamba de meg akad az ujja benne.
- Azt hiszem ki kéne fésülni a hajam. - fogom meg kezét és húzom ki tincseim közül.
- Majd én meg csinálom. - siet el ki az ajtón majd pár perc múlva vissza is jött.
- Gyere velem. Még jó hogy magán szobát kaptál. Köszönjük meg majd Kaigonak hogy elintézte. - az infúziós állványt tolva mentem utána a kis pici fürdőszobába.
- Hoztam neked pár cuccot. - hajtja le a wc tetejét és teszi rá a táskát elővesz egy fésűt amivel hajam felé közelít.
- Várj. - fordulok meg és fogom le kezét amiben a tárgy van.
- Elsőnek had vizezem be a hajam különben csúnya vége lesz. - nevetek és vissza fordulva a csap fölött kezdem vizezni a hajam.
- Azt hiszem elég lesz. - zárom el a vizet és fordulok meg.
- Hogy lehetsz ilyen szexi vizes hajjal? - csúsztatja kezét tarkómra és kicsit hajamba.
- Tetszik? - mosolygok.
- Te mindenhogy tetszel nekem. - húz magához egy csókra.
- Folytassuk a hajad. - tereli a témát. Lassan oda figyelve fésüli ki hajam míg én a tükörből figyelem arcát.
- Azt hiszem kész. - támaszkodik meg vállamon és néz a tükörbe.
- Gyönyörű vagy. - add egy gyors puszit arcomra majd ölel meg hátulról óvatosan vigyázva a sérülésemre.
- Szeretnél át öltözni? Beszéltem a dokival az esti viziten meg vizsgál addig is azt mondta nyugodtan öltözz át pihenj. De csak óvatosan. - távolodik el. Le pillantok magamra és zavartan nézek Hizashi szemébe ugyan is az a típus kórházi ruházat volt rajtam. Tehát lényegében az egész fenekemre rá látott akárhányszor háttal voltam neki.
- Élvezted a látványt? - pillantok rá.
- De még mennyire. - mosolyog.
- És nem akartál szólni? - nézek teljesen rá.
- Nem. - rázza meg a fejét.
- Ha tudnád milyen nehéz volt vissza fogni hogy ne fogjam meg. - harapja be ajkait.
- Mért nem fogtad meg akkor? - lépek közelebb hozzá és csúsztatom fel kezem mellkasán.
- Nem szeretném hogy miattam rosszabb legyen. Elsőnek gyógyulj meg én kivárom. - csókol meg és fog derekamra.
- Biztos vagy benne? - fogom meg kezét és teszem fenekemre.
- Direkt csinálod. - markolja meg hátsóm.
- Nem lehet. - húzza el kezét. - Öltözz át és feküdj vissza az ágyba. - mielőtt egyedül hagyna karjánál fogva meg állítom.
- Segítesz? - hajtom le a fejem.
- Persze. Sajnálom. - jön vissza és némán segít levenni a kórházi ruhát. Rám segít egy boxert egy laza melegítő nadrággal és egy pólót így mentünk vissza és feküdtem be az ágyba míg ő mellém ült.

_____________________________________
Hamarabbra terveztem ezt a részt de nem úgy sikerült ahogy akartam. Remélem tetszett hamarosan jön a folytatást.

2023.05.20