Frequency •Aizawa × Hizashi• 🔞

18.rész

Jó olvasást! 😊

______________________________________

Aizawa Pov.

Az ágy szélén ültem hamarosan indulnom kell ha időben oda akarok érni.
- Hizashi. - nézek fel és fordulok az éppen öltöző szőkeség felé.
- Mond. - áll meg előttem és fogja meg a kezem.
- Tényleg muszáj menjek? - hajtom le a fejem.
- Tudom hogy nem könnyű de azért még is anyukádról van szó. - ül mellém el nem engedve kezem.
- Úgy gondolod hogy meg kéne bocsásak neki? - fordulok felé.
- Nem feltétlenül de legalább beszélj vele. - simogatja bőröm.
- Velem jössz? - kérdezem gondolkozás nélkül.
- Ha szeretnéd akkor igen. - mosolyog és ölel meg.

...

Belépve a kávézóba néztünk körbe és hamar meg is pillantottam akit kerestünk.
- Szia. - megyünk oda és ülünk le.
- Jó napot. Yamada Hizashi vagyok. - mutatkozik be és nyújtja felé a kezét.
- Örülök a találkozásnak. - fogadja el a gesztust.
- Köszönöm hogy eljöttél fiam. - fogná meg a kezem ami az asztalon van de elhúzva teszem a az ölembe.
- Tudom hogy borzalmas szülő voltam de a múlton már nem tudok változtatni. Viszont had legyek újra az életed része. - elhallgatva néz rám és vár.
- Nem hozhatsz helyre mindent csak ennyivel. Van fogalmad róla mit kellett át éljek azok után? - vágom hozzá a kérdést.
- Mindig talpra esett és ügyes fiú voltál. - kezd újra beszélni.
- Nem kérem hogy felejtsd el ami történt azt kérem hogy enged hogy helyre hozam. Hogy újra melletted legyek és az anyukád lehessek. - pillant rám néhány könnycseppel az arcán amiket gyorsan letöröl.
- Kimegyek a mosdóba. - állok fel és siettek el. Elintézve a dolgom megyek vissza és ülök le Hizashi mellé.
- Mért kerestél meg így a semmiből? - kérdezem.
- Igazából eljutott hozzám egy videó amiben olyat láttam hogy rá jöttem nem kellett volna ezt tegyük veled és meg tudtam hogy mit kellett dolgoznod a mi hibánkból. - hajtja le a fejét.
- Milyen videó? - kérdezek vissza értetlenül.
- Leszúrtak rajta és mindenfélét műveltek veled. - veszi halkabbra hangját így biztos hogy csak mi hallottuk.
- Azok a rohadékok videóra vették. - sziszegek és jönnek vissza az emlékek.
- Várj. - szól közbe Hizashi.
- Ez az amiről meséltél mikor kérdezősködtem? - lassan bólintok.
- De már nem számít. - sóhajtok.
- Komolyan ennyiben akarod hagyni a dolgot? - fogja kezem míg én lehajtott fejjel össze szorított fogakkal próbálom legyűrni a sírást ami az emlékek hatására törtek fel bennem.
- Igen. - adok rövid választ.
- Fiam kérlek gyere haza velem. Gyertek mindketten. - fogja meg a kezem anyám és kapkodja a szemét közöttünk.
- Ott egyszerűbb beszélgetni. - utal arra hogy a nyilvánosság előtt nem a legjobb ilyesmiről kommunikálni.
- Legyen. - sóhajtok majd felállok. Lassan elindulunk mi Hizashival kézen fogva hátul még anya előttünk sétált.

- Rendben vagy? - szorítja meg kezem Hizashi.
- Persze. Csak az emlékek vissza jöttek de minden rendben. - mosolygok de valójában nem őszintén. Felszálltunk egy buszra majd néhány megálló után egy kis séta után meg érkezünk.
- Nem sokat változott a hely mióta utoljára jártam itt? - nézek körbe ahogy bemegyünk.
- Üljetek le. - megy a pult mögé anya.
- Mielőtt elkezdjük... én arra kérlek titeket hogy hagyjuk azt a késelő erőszak dolgot. Régen történt és nem szeretnék rá vissza emlékezni. - foglalok én is helyet. Kis vonakodás után bele mentek így miután az asztalra lett téve egy kis sütemény és üdítő anya is csatlakozott hozzánk.
- Meséljetek mióta vagytok együtt? - támaszkodik meg kezén.
- Biztos vagy benne hogy ilyesmiről beszéljünk? - pillanatok rá.
- Persze. A fiam vagy tudom hogy annak idején borzalmasan viselkedtem de szeretném hallani hogy ennek ellenére most boldog vagy. - mosolyog és figyel engem.
- Boldog? - hajtom le a fejem egy pillanatra.
- Az vagyok. - emelem fel a fejem mosolyogva és nézek Hizashira.
- A tegnapi után reméltem is hogy ezt mondod. - ölel meg oldalasan és hajtja fejét vállamra.
- Mi történt tegnap? - kíváncsiskodik anya mire össze nézünk majd mosolyogva fordulunk vissza felé.
- Meg kértem a kezét. - válaszol Hizashi helyettem is.
- Oh gratulálok. - mosolyog még jobban és egy könnycsepp is végig folyik arcán.
- Hogy találkoztatok? - törli le majd figyelmesen hallgat minket.