A zene

42 4 5
                                    

Az egyetlen dolog mi mindig részem marad.
Az egyetlen, ami mindig magával ragad.
Az egyetlen ki mindig itt lesz velem,
S a legnehezebb időkben is fogja a két kezem.

Ha jó kedvem van csak tovább vidít,
S ha rosszul vagyok, szüntelen segít.
Ha magányosnak érzem magam ő ott lesz nekem,
S elfeledteti velem, mennyit ér rongyos életem.

Ha meghalok egyszer a zene legyen végzetem.
Mit éppen jászok gitáromon, s érzem szívemen.
A gitárom szól, s hangja elhallgat hirtelen.
Lecsukom szemem, s nem látok már ez éjjelen.

Érzem már hogy ennyi volt életem,
S a zene volt megmentőmnek sokáig, azt hiszem.
Ő volt ki megtanított a bizalomra,
S ő volt az, ki megmutatta mennyit érek valóban

VerseimWhere stories live. Discover now