Kapsz egy pofont, de te visszamész egy másikért,
Egy sokkal nagyobb, erősebb ütésért.
Kapsz egy pofont, még megtartanak,
de ha kérsz egy újat az élettől, már nem fognak.
Mondhatom én neked, mit tegyél és mit ne,
Úgysem hallgatsz rám.
Csak mész a saját fejed után, s nem is nézel magad után.
Mit vesztettél el nem látod, hisz túl csodás most a világod,
De ha egyszer elesel, majd meglátod, kik félve intettek minden egyes hibádtól.
Féltek attól, hogy újra fájni fog az ütés helye, s próbáltak megvédeni hogy ne kelljen így lennie,
De ez nem sikerült akár hogy is küzdöttek, hisz nem figyeltél rájuk, s nem érdekelt mit tettek.
Nem érdekelt mit tettek, akárhogy is óvtak, te eldobtad őket, s kerestél új, jobb barátokat,
De vége van a játéknak, újra kiütöttek, már nem kelsz fel soha többet, igaz lett, mitől a többiek féltettek.
Valóban nem maradt már ember, ki megtartott volna, már mindenkit elállítottál az utadból mostanta,
De remélték, hogy egy új, jobb helyen majd újrakezded, és már nem azt keresed aki csak bántani szeret.
Ez egy kicsit gyengébb, vers lett, mivel próbáltam megóvni attól a tömérdek csúnya szótol, amit valójában írtam volna, de azért remélem tetszeni fog.
YOU ARE READING
Verseim
RandomAz elején tisztázzuk, ha valami pozitív és boldogra vágysz, sajnálom ez nem a te olvasmányod lesz, viszont, ha szereted a depresszív dolgokat tekintsd a verseket sajátodnak. Ha az elejétől kezded és netán minden versemet elolvasnád, egy kis motivác...
