Az élet elvette tőlem minden boldogságom újra,
Pedig azt hittem már végleg megunta.
Már legalább biztosra tudom, hogy pótolható vagyok,
S ha úgy van tényleg senkinek sem számítok.
Talán érezni is elfelejtettem, maga vagyok a fájdalom.
Mások számára csak az örök ártalom.
Mérgező vagyok, és hiába próbálok jó lenni,
Nem tudok ennyi igazságot egyszerre lenyelni.
Nem akarok mindig, csak egy második ember lenni.
Nem akarom többé, hogy minden rendben van tetettni.
Én különleges akarok lenni és szerethető,
Nem az, ki ha nincs más egész elviselhető.
Eddig élt éveim, csak az elpocsékolt idő,
Mintha az életem csak egy színdarabként adnám elő.
Előadnám egyszer, aztán vége lenne.
De a történet eljátszása újra már nem menne.
És hiába szeretném, hogy valaki megnézze,
Az én előadásom senkit sem érdekelne.
Nincs elég fontos, és értékes, hogy végighalgassa bárki.
Így ez a történet örökké az én titkom marad, történjen bármi.
YOU ARE READING
Verseim
RandomAz elején tisztázzuk, ha valami pozitív és boldogra vágysz, sajnálom ez nem a te olvasmányod lesz, viszont, ha szereted a depresszív dolgokat tekintsd a verseket sajátodnak. Ha az elejétől kezded és netán minden versemet elolvasnád, egy kis motivác...
