Öreg katona vagyok már én az élet harcterén
Sokat küzdöttem már oly sok emberért
Küzdöttem én magamért, s másokért egyaránt
De lovam is fáradt már, így nem bírja tovább
Látom hogy elesik, nem megy már odébb
Hiába ordítok, nem hallja, egyre gyengébb.
Érzem, hogy lábai lassan összerogynak
Az évek miket megéltem hirtelen összefolynak
Jön az ellenség, már hallom kiáltását
Hallom összeroskadó lovamnak szíve hangját
Felkelne a földről, de már nem megy neki
Így hát az ellenség kegyelemdöfést add beli
A ló már meghalt, most felém fordul egy rém, katona
Fekete csukját visel, azt mondja az élet vén harcosa
Szemembe néz, és lekonyul mosolya
Látja, hogy én élhettem volna még, csak utolért az életnek borúja
Hiába kiabálok, sikoltozok senki meg sem halja
Mindenkit lefoglal a saját kis dolga
Ekkor a harcos kését belémszúrja
S kioltja életem, mintha soha nem is lettem volna
Holttestem ott pihen a tűző nap alatt
A lelkem épp válaszok után kutat
Meg is találja azokat:
Az emberek, csak is az emberek hibásak, emiatt a társadalom miatt
YOU ARE READING
Verseim
RandomAz elején tisztázzuk, ha valami pozitív és boldogra vágysz, sajnálom ez nem a te olvasmányod lesz, viszont, ha szereted a depresszív dolgokat tekintsd a verseket sajátodnak. Ha az elejétől kezded és netán minden versemet elolvasnád, egy kis motivác...
