Nincs ez így rendben, hogy mindig csak azt bántjuk,
Aki a legjobban megérdemelne az emberi jóságot.
Imádnivaló, tiszta, lelkiismeretes, ott segít ahol csak lehet,
S mi mégis bántjuk, csak nem tudom minek.
Nem értek másokat, amiért ezt teszik,
S nem értem azt, hogy mások ezt miért engedik.
Hibásak vagyunk mindannyian egytől-egyig,
Hogy hagyunk olyat szenvedni, ki hű volt hozzánk eddig mindig.
Nem értem magamat hogy ki igazát várom,
hisz tudom hazudni fog az összes, belátom
A legnagyobb hazugság amit csak valaha kaphatunk,
Az az hogy mást sohasem bánthatunk.
Jobban belegondolva mindenkit csak bántunk,
mindezt miért?
hogy ne menjen kárba szánalmas világunk?
Már rég elfeldtük az emberi létet,
s csak egyek vagyunk a sok gonosz közül,
ki bántja az egyiket.
YOU ARE READING
Verseim
RandomAz elején tisztázzuk, ha valami pozitív és boldogra vágysz, sajnálom ez nem a te olvasmányod lesz, viszont, ha szereted a depresszív dolgokat tekintsd a verseket sajátodnak. Ha az elejétől kezded és netán minden versemet elolvasnád, egy kis motivác...
